Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-30 / 13. szám

vek, rövid könnyen érthető vallástanok buzgó protestáns imák előállítására, apostoli buzgósággal terjesztésére; idegenbe szállt híveink lelki életének táplálására, evangéliumi hitének erősítésére és fejlesztésére és nem revízióra vau szükségünk". — A 9 ik és 10-ik számban ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik Sütő Kálmán és a revízió hívének tartja magát. Argumentumaira azonban csak azt mondhatjuk, a mit ő mond Morvay Ferenczre, hogy „tetszetősek" ugyan, de csak azok előtt, a kik még mindig csak a külső törvényt s az állam által akarják megtartani egyházunkat, nem pedig a saját belső ereje által. Kétségtelen dolog, hogy a mai törvény mellett igen sok a veszteségünk; de ne higyjük, hogy azt a törvény okozza. Az ok a mi híveink hitbeli gyengesége s a mi egyházunk belső erőtlensége. Ezen iparkodjunk segíteni, és majd látni fogjuk, hogy a megadott szabadság nem fogja pusztítani egyházunkat, hanem annak virágzására szolgáland. -A 8. és 9. számban Csizy Miklós tanító ír a felett a kérdés felett, hogy ig'az-e, hogy felekezeti népiskoláink a vallásos nevelés tekintetében nem teljesítik kellően kötelességüket? Felelete igenlő is, tagadó is. Elismeri, hogy bizony a mai tanítók 50'V^-a, képzettség tekintetében nem üti meg a mértéket; de a bajt nem csupán ebben látja. A második baj az;

hogy ma már nem a vallástanítás a népiskolai nevelés-oktatás központja. A harmadik baj az, hogy a tanítók alárendelt helyzetben vannak és ki vannak rekesztve az egyházi hatóságokból; a negyedik pedig az, hogy fizetésük nyomorúságos, és a mi van, az is a legnagyobb részben csak bizonytalan és csekély értékű naturálé. Mindezekből kifolyólag sürgeti a tanítók a alapos képzését, a népiskolák tananyagának a vallástanítás köré csoportosítását, a tanítói fizetések készpénzre változtatását, a tanítóknak az egyházkormányzás keretébe bevonását és a szolgálati pragmatika megállapítását. — A komoly, higgadt és okos czikket ajánljuk mindenek, de különösen a zsinati előkészítő-bizottság figyelmébe. Az Erdélyi Prot. Lap 8. és 9. számában folytatja is bevégzi Horváth István „Ébredés" czímű czikkeit; de hogy a három közleménye terjedt, sok helyen szertelen és triviális czikkében mit akart voltaképen megírni, azt — megvalljuk — nem tudtuk kivenni. Úgy rémlik előttünk, mintha egyfelől a prot. egyháznak a szocziális kérdések megoldása körül való szerepét akarta volna felmutatni, másfelől pedig az erdélyi külön autonómia fentartását hangoztatná; de ismételjük — nem tudjuk bizonyosan, hogy valóban ezek-e a czikkek szándékai. — A 10. számban annál nagyobb lelki gyönyörűséggel olvastuk B'ttay Béla „Akarsz-e meggyógyulni?" czímű vallásos elmélkedését. Az ilyenek tapintanak reá a mi egyházi életünk beteg pulzusára; s az a szellem s az a lélek, mely ezekben van, állíthatják csak vissza meggyengült erőnket! Az Evang. Egyház és Iskola. 8. és 9. számában folytatja és bevégzi Stromp László „Vád alatt" czímű s az Ő vallástanítási terve ellenében felhangzott birálatokkal foglalkozó czikksorozatát. Stromp ellen komoly vádak hangzottak fel vallástanítási tervezete miatt bírálói részéről. E vádakról, különösen a Pröhle által^támasztottakról már megemlékeztünk (1. 3. sz.) Voltak köztük igen komolyak, főbenjárók; örömmel győződtünk azonban meg Stromp czikkeiből, hogy azok egyáltalán alaptalanok. Azt a vallástanítási tantervet ugyan, a melyet Stromp az ő utolsó czikkében közöl, mai viszonyaink között nem tartjuk ugyan megfelelőnek ; de azt az irányzatot s azt a szellemet, a mely azt átlengi, egészében véve helyesnek és üdvösnek ítéljük. Strompban és bírálóiban a régi betü-orthodoxia és az újabb kor élet-keresztyénsége küzdött meg egymással a vallásos nevelés és oktatás terén, és pedig ez utóbbinak teljes diadalával. Gratulálunk a diadalhoz Stromp Lászlónak. Vajha csakugyan úgy lehetne, hogy a betű helyett az életet vihetnénk be vallástanításunkba. Akkor nem kellene, hogy oly keserves panaszokra nyíljon szánk, mint a hogy ma. — A 10. számban dr. Szlávik Mátyás szól hozzá a protestáns unió kérdéséhez, úgy mutatván be magát, mint annak lelkes hivét. Számításon kivül hagyva, mint lehetetlent és szükségtelent a dogmatikai uniót, az egyházkormányzati, egyháztársadalmi és egyházirodalmi uniót kívánja, — A két utóbbit mi is szükségesnek és megvalósíthatónak ítéljük; az egyházkormányzati uniót azonban ilyennek nem látjuk. Sietünk azonban kijelenteni, nehogy félreértessünk: nem elvi, hanem pusztán gyakorlati szempontból. A magyar lutheránus egyház németjei, de főként tótjai és a magyar kálvinista egyház magyarjai az egyházkormányzati unióba aligha, vagy talán soha sem tudnának úgy összeforrni, hogy széthúzás, féltékenység ne legyen közöttük; e nélkül pedig az unióból több kár lenne mint haszon. Maradjunk hát csak meg abban a körben, a melyben az unió, az igazi lelki egybeforrás mellett megvalósítható: az egyháztársadalmi és az egyházirodaimig téren; a többi szempontokat ós tereket pedig hagyjuk figyelmen kivül. Csak arra törekedjünk, a mi lehet; a mi pedig nem lehet, azt ne erőltessük! —r. — n. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A németországi prot. theologiákon a hallgatóság létszáma 5 év óta állandóan apadóban van, a mi komoly meggondolásra ád alkalmat az illetékes köröknek. Az Ascherson-féle egyetemi naptár összehasonlítást tesz az 1896 97. s az 1901/1902 év hallgatósága között, s 599 hallgatónak az apadását konstatálja. A jelzett időj alatt az egyes fakultásokon az apadás a következő volt: Tübingában 52, Bonnban 7, Halléban 56, Berlinben 89, Lipcsében 72, Göttingában 17, Strassburgban 19, Boroszlóban 14, Giessenben 7, Heidelbergben 15,^Jénában 18, Rostockban 15, Marburgban 1, Erlangenben 138 s Greifswaldban 167. Csakis Königsberben (-f- 2) emelkedés volt észlelhető. Stöeker a szomorú jelenségnek okát a modern theológiában s a" lelkészek szocziálpolitikai tevékenységének^ megszorításában látja. Ezzel szemben mi azt hiszszük, hogy a theol. studium egy év hallgatása a lelkészi javadalmazás kérdésével van szerves kapcsolatban, a mely a német prot. tartományegyházakban sem mondható véglegesen rendezettnek, így a braunsveigi zsinat az 1—28-ig terjedő szolgálati éveket 10 osztályra osztotta s 2400—6000 márka évi javadalmazáshoz kötötte. A szász királyság tartományzsinata a segédlelkészek fizetését 1500-ról 1800 márkára emelte, s a lelkészi javadalmazás minimumát 2500, s maximumát 5000 márkában 'állapította meg. Még szomorúbb a helyzet Bajorországban, a hol a kandidátu-26