Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-30 / 13. szám

protestántizmus testén ütött sajgó sebek gyógyítgatásán lankadatlan erővel dolgozott. Oroszlán része van van a kongrua-törvény létrehozásában. Nagy erélylyel buzdított, tanácsolt és irányított az egyházi élet föllendítésére megindult belmissziói munkásságban. E tekintetben való nyilatkozatát végrendeletnek tekintheti a magyar protestantizmus. Sok felöl ostromolt egyházunkat csak a belső hitélet megújhodása tarthatja és erősítheti meg: ez volt az egyházi hattyúdala. Halála nagy veszteség a protestantizmusra is, a mely a mostani válságos helyzetében, az egyházi restarautio e fontos korszakában sajnosan fogja nélkülözni egyik legnagyobb fiának kipróbált bölcseségét. Legyen áldott az elhunytnak emlékezete ! A gyászoló családnak adjon enyhülést a kegyelem Istene s a nemzet és az egyház együttes részvéte ! S— s. Feltámadás ünnepén. János XI: 25-27. v. Jézus Krisztus tényleges feltámadását s az ember reménylett feltámadását ünnepli húsvétkor a keresztyén világ. Öt világrészben hatodfél-száz millió.ember előtt prédikálják a keresztyén papok a csudák-csudáját: az Úr valóságos feltámadását. Mindenütt hangzik az élet Fejedelmének hatalmas kinyilatkoztatása: »En vagyok a feltámadás és az élet; a ki hiszen én bennem, ha meghal is él. És valaki él és hiszen én bennem, soha meg nem hal«. (Ján. XI: 25 — 26). Az isteni megnyilatkozás fölséges ténye a Jézus feltémadása. Ertelmünken fölüljáró, de sziveinket édesen átjáró szent történet. S az isteni kijelentésnek koronáj a az a húsvéti ige, hogy Jézus a feltámadás és az élet, a mely után sajátságos nyomatékkal kérdezi az Úr Márthától: y> Hiszed-e ezt?a, (Ján. XI: 26.). Ezt a Márthához intézett kérdést ma is felteszi Jézus minden követőjének. S boldogok, a kik Márthával így felelhetnek : »Igen is, Uram ! hiszem, hogy te vagy ama Krisztus, az Istennek fia, a ki e világra eljövendő vala«. (Ján. XI: 27.). Mert a hívő léleknek az élő és életadó Krisztus egészen természetes, úgy szólván magától értetődő igazság. Hiszen az Isten életének emberi megtestesítője nem lehetett halandó ember. Hiszen az élet fejedelme nem lehetett a halál íia. Az nem lehet, hogy a Megtartó örökre meg ne tartassék. Jézusnak, ha valóságos Isten fia volt, feltámadásnak és örök életnek kell lennie. Jézus él: ez a húsvéti öröm egyik része. Ámde Jézus nemcsak magára nézve az élet fejedelme. Jézus olyan élet-hatalom, a kitől a többi élet, az emberi élet is megelevenül. Jézus életgerjesztő és életadó élet. Életkútfő. Világosan megmondja Márthának : »A ki hiszen én bennem, ha meghal is, él«. S ebből folyólag Pál apostol egyenes tapasztalat alapján hirdeti: »Elek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, mert Krisztus ereje által átváltoztattatunk az ő dicsőséges ábrázatjáracc. János pedig (szintén belső tapasztalat alapján) határozottan állítja: »A kinél a Fú vagyon, annak élete vagyoncc. S a krisztusi szó ós az apostoli bizonyságtétel igazsága mellett az igazi hivők két ezer éves tapasztalata tesz bizonyságot. »Én élek, ti is éltek« : ez a krisztusi szó isteni szó ; tapasztalati igazság; sőt természettudományos igazság. Mert (a biogenesis törvénye szerint) élet csak életből, örök élet csak örök életből fakadhat. Krisztus pedig nemcsak megmondotta magáról, hogy neki »teljes hatalom adatott mennyen és földön« ; hanem a keresztyén hit ós erkölcs, egyház ós kultura bámulatos tényeivel szüntelen igazolja, hogy Ő az Isten életét hozta le és tárta föl a világnak s azzal mindig ós mindenütt új életet tud támasztani az emberben ós az emberiségben. Igen, igen : Krisztus a nagy, az igazi, az egyedüli életadó. Mi is élünk a Jézus által: ez a húsvéti öröm másik nagy alkotórésze. Kettős tehát az Úr-aclta húsvéti öröm : hiszem, hogy Jézus el, s hiszem, hogy általa mi is élünk. A Krisztus feltámadott s az ő hatalma által mi is feltámadunk. Ámde ennek a kettős örömnek csak egy feltétel alatt lehetünk részesei. S ez a feltétel az, a melyet a Márthához intézett kérdés tartalmaz : Hiszed-e ezt ? Ez a feltétel az Úrral való folytonos lelki kapcsolat, a vele való teljes életközösség. A hit. A ki nem hisz, arra nézve nem él a Jézus és a ki nem hisz, abban nem élhet a Jézus. Vajha a mostani húsvét is növelné bennünk az Úrral való életközösséget, hogy mi is belső, közvetlen tapasztalatból elmondhatnók az énekköltővel : »El a Jézus, a mi fejünk !« Vajha igaz hittel zenghetnők templomainkban : »Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk ; Mert Urunk feltámadott, Nékünk élet adott !cr Sz. F.