Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-16 / 11. szám

170 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 11. szám. zéséről van szó, nem mondott ellent, s a szerződést megkötöttük. Három éve annak és most már ott egy olyan consolidálódott gyülekezetünk van, hogy szükségesnek láttam a szervezést előkészíteni. Tehát kértem az egyháztanácsot, engedje meg, hogy a váltakozó prédikátorok által tartott és csak estére szorított istentiszteletek helyett egy állandó prédikátort s oly megbízással állíthassak oda, hogy a vasárnaponként reggel a gyermekek számára tartatni szokott istentiszteletet; mivel már azon is nagy számmal jelentek meg felnőttek is, rendes felnőttek számára tartandó istentisztelettel cserélhessem fel. Továbbá, hogy azt a segédlelkészt szertartások végezésével is megbízhassam : mert nagy kényelme a messze lakó híveknek az, ha keresztelés, temetés, esketés végett nem kell a központba jönniök. Az egyháztanács mindezekbe készséggel adta meg beleegyezését úgy, hogy e szolgálatokat ismét egyik vallástanár végezze a rendes fizetés és lakásért, de tanítási óráinak száma nem haladja meg a tíz órát hetenként. Ennek a vallástanár úrnak pedig, megmondván, hogy az én czélom az, hogy ott egy gyülekezetet alakítsunk, a mely már a számát és ahhoz a helyiséghez tartózóság érzését tekintve, megvan, csak a szervezés hiányzik, a lelkére kötöttem tehát, hogy a híveket látogassa meg. Ismerje meg a buzgóbb, emellett jobb módú egyháztagokat, és ha megismerte, hívjon össze Szilassy gondnok úrral egyetértőleg bizalmas értekezletre annyit, a mennyit szükségesnek ítélnek. Beszéljék meg a dolgot és ott egy igazgató bizottságot kell választani, ennek az élére pedig egy gondnokot. A választás megejtésére össze kell hívni mindazokat, kik oda tartozóknak érzik magukat. Még a mult évek egyikében, talán két évvel ezelőtt, elébe terjesztettem az egyháztanácsnak, hogy gondoskodnunk kellene arról, hogy távolabb és nagyobb számmal lakó híveink számára istentisztelet tartására alkalmas helyiségeket keressünk. Mert csak oly módon lehet gyülekezetekké alakítani nagy egyházunkat, ha óvatosan, gondosan, de biztosan haladunk előre. Elmondottam, hogy nagy költség nélkül lehet ebben előre haladnunk; de áldozat nélkül nem. Az az áldozat, a mit hozunk, bőven visszatérül nekünk nemcsak a szellemiekben, de az anyagiakban is, mivel olyanok, a kiknek a létezéséről sem tudunk ma, oda fognak csatlakozni és mindenki szivesebben fizeti meg egyházi tartozásait, ha tudja és látja, hogy mire fizeti. Az egyháztanács, a mint láttam, hajlandó elfogadni tervemet. De a ki gyakorló pap, az tudja, hogy minden egyháztanácsban van legalább egy kerékkötő, a ki nem engedi az egyház kocsiját előrehaladni. Úgy itt is. A terv jobb időkre halasztatott, s az egyháztanács egy bizottságot nevezett ki, melyhez ez ügyet utasította. A kik ilyen bizottságot szerető testületekben dolgoznak, tudják már, hogy az állandó és szakbizottságok kivételével, minden bizottsághoz utasítás ennek az ügynek a halálát jelenti. En azonban nem hagytam elejteni az ügyet. A mult évben ismét előhoztam ; pártolta is az egyháztanács, de mikor az elnök kimondotta, hogy nincs pénz : ez a kijelentés elnémított mindenkit. De azért még sem aludt el az ügy, mert az Úr ügyének elaludnia nem szabad. Csak ismét újra kezdjük a futást, a melyre Istennek segedelmét és kegyelmét kérjük. Erzsébetfalváról nem tettem említést. Ez is a mi gondunk volt, habár nem adott sok gondot, azonban anyagilag azt is segélyezte pénztárunk, a lelkiekben pedig egyik-másik vallástanárunk szolgálta. Most már Isten segedelmével azt is a maga szárnyára bocsátottuk. Hogy mi következik ezután, vájjon megtudnám-e mondani én, a ki magam is nem a magamé, hanem az én Uramé vagyok, a ki igazgat engem a maga czéljai szerint tudtom és sokszor akaratomon kivül, csak azt látom, hogy sokszor nem oda jutok, a hová eljutni gondoltam. De bármint legyen is, czélom és akaratom mindenütt és mindenben őtet, és csakis egyedül őtet szolgálni. Bármikép ítéljen is felőlem az ember, nem törődöm vele ; mert az IJr az én erősségem. És még ő előtte állok, addig nem Ítélhet el senki engem ; de ha ő tőle távozom, gyenge, erőtelen lettem, mint a gépezet, melyet rugóitól fosztottak meg. Papp Károly. KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle. Angliának Japánnal kötött szövetsége bizonyára nagy befolyással leend a közel jövőben a keresztyénségnek e bámulatos országban való gyorsabb terjedésére. A Japánban működő ker. hittérítők 1900-ban tartották legutóbbi konferencziájukat és adtak ki egy terjedelmes évkönyvet, a melyben el van mondva a japán keresztyén missziók története is. Japánt 1540-ben fedezték fel a portugálok. E felfedezés után csakhamar, már 1547-ben, az apostoli buzgóságú Xavéri Ferencz ment Indiából át Japánba, mint legelső ker. hittérítő. Egy ideig a jezsuiták szép eredményeket értek el ügyességük és önfeláldozó munkájuk által. De az őket követő dominikánusok és ferenczrendiek csakhamar oly gyűlöltté tették a keresztyénséget, hogy az 1587-ben, majd 1637-ben kitört üldözések folytán, nemcsak az összes hittérítők és keresztyének estek áldozatul a fanatizált nép dühének, hanem halálbüntetés terhe alatt lőn megtiltva keresztyén embernek Japán területére lépni. Több mint 200 éven át volt érvényben e kemény tilalom. Csak midőn a mostani mikádó 1868-ban megtörte a feudális nemesség hatalmát tárult fel ismét a felkelő nap országának kapuja az idegenek, illetve a keresztyén hittérítők előtt. Úgy az angol, mint az amerikai nagy missziói társaságok csakhamar felhasználták a kedvező alkalmat s áldozataikban, működésükben és az elért eredményekben lépést tartottak az ország rohamos fejlődésével. A legutóbbi évkönyv adatai szerint most négyszáz evangéliumi hittérítő működik Japánban, kiknek négyötöd része amerikai. Az amerikaiak kitűnő politikát követnek. A fogékonyabb, elfogulatlanabb ifjúság szivéhez igyekeznek első sorban férkőzni; e czélból nemcsak népiskolákat, hanem kitűnő kollégiumokat állítottak fel a tudni és haladni vágyó japán ifjúság részére. Nagy műveltségű és tudományos hittérítőket küldöttek oda, kiknek munkáját a kormány is támogatta, elősegítette. Most már mintegy 250,000 keresztyén van Japánban. A parla-