Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-16 / 11. szám

170 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 11. szám. zéséről van szó, nem mondott ellent, s a szerződést meg­kötöttük. Három éve annak és most már ott egy olyan con­solidálódott gyülekezetünk van, hogy szükségesnek láttam a szervezést előkészíteni. Tehát kértem az egyháztaná­csot, engedje meg, hogy a váltakozó prédikátorok által tartott és csak estére szorított istentiszteletek helyett egy állandó prédikátort s oly megbízással állíthassak oda, hogy a vasárnaponként reggel a gyermekek szá­mára tartatni szokott istentiszteletet; mivel már azon is nagy számmal jelentek meg felnőttek is, rendes felnőt­tek számára tartandó istentisztelettel cserélhessem fel. Továbbá, hogy azt a segédlelkészt szertartások végezésével is megbízhassam : mert nagy kényelme a messze lakó híveknek az, ha keresztelés, temetés, esketés végett nem kell a központba jönniök. Az egyháztanács mindezekbe készséggel adta meg beleegyezését úgy, hogy e szolgálatokat ismét egyik vallástanár végezze a rendes fizetés és lakásért, de tanítási óráinak száma nem haladja meg a tíz órát hetenként. Ennek a vallástanár úrnak pedig, megmondván, hogy az én czélom az, hogy ott egy gyülekezetet ala­kítsunk, a mely már a számát és ahhoz a helyiséghez tartózóság érzését tekintve, megvan, csak a szervezés hiányzik, a lelkére kötöttem tehát, hogy a híveket láto­gassa meg. Ismerje meg a buzgóbb, emellett jobb módú egyháztagokat, és ha megismerte, hívjon össze Szilassy gondnok úrral egyetértőleg bizalmas értekezletre annyit, a mennyit szükségesnek ítélnek. Beszéljék meg a dolgot és ott egy igazgató bizottságot kell választani, ennek az élére pedig egy gondnokot. A választás megejtésére össze kell hívni mindazokat, kik oda tartozóknak érzik magukat. Még a mult évek egyikében, talán két évvel ezelőtt, elébe terjesztettem az egyháztanácsnak, hogy gondos­kodnunk kellene arról, hogy távolabb és nagyobb szám­mal lakó híveink számára istentisztelet tartására alkal­mas helyiségeket keressünk. Mert csak oly módon lehet gyülekezetekké alakítani nagy egyházunkat, ha óvato­san, gondosan, de biztosan haladunk előre. Elmondottam, hogy nagy költség nélkül lehet ebben előre haladnunk; de áldozat nélkül nem. Az az áldozat, a mit hozunk, bőven visszatérül nekünk nemcsak a szellemiekben, de az anya­giakban is, mivel olyanok, a kiknek a létezéséről sem tudunk ma, oda fognak csatlakozni és mindenki szive­sebben fizeti meg egyházi tartozásait, ha tudja és látja, hogy mire fizeti. Az egyháztanács, a mint láttam, hajlandó elfo­gadni tervemet. De a ki gyakorló pap, az tudja, hogy minden egyháztanácsban van legalább egy kerékkötő, a ki nem engedi az egyház kocsiját előrehaladni. Úgy itt is. A terv jobb időkre halasztatott, s az egyháztanács egy bizottságot nevezett ki, melyhez ez ügyet utasította. A kik ilyen bizottságot szerető testületekben dol­goznak, tudják már, hogy az állandó és szakbizottságok kivételével, minden bizottsághoz utasítás ennek az ügy­nek a halálát jelenti. En azonban nem hagytam elej­teni az ügyet. A mult évben ismét előhoztam ; pártolta is az egyháztanács, de mikor az elnök kimondotta, hogy nincs pénz : ez a kijelentés elnémított mindenkit. De azért még sem aludt el az ügy, mert az Úr ügyé­nek elaludnia nem szabad. Csak ismét újra kezdjük a futást, a melyre Istennek segedelmét és kegyelmét kérjük. Erzsébetfalváról nem tettem említést. Ez is a mi gondunk volt, habár nem adott sok gondot, azonban anyagilag azt is segélyezte pénztárunk, a lelkiekben pedig egyik-másik vallástanárunk szolgálta. Most már Isten segedelmével azt is a maga szárnyára bocsátottuk. Hogy mi következik ezután, vájjon megtudnám-e mondani én, a ki magam is nem a magamé, hanem az én Uramé vagyok, a ki igazgat engem a maga czéljai szerint tudtom és sokszor akaratomon kivül, csak azt látom, hogy sokszor nem oda jutok, a hová eljutni gon­doltam. De bármint legyen is, czélom és akaratom mindenütt és mindenben őtet, és csakis egyedül őtet szolgálni. Bármikép ítéljen is felőlem az ember, nem törődöm vele ; mert az IJr az én erősségem. És még ő előtte állok, addig nem Ítélhet el senki engem ; de ha ő tőle távozom, gyenge, erőtelen lettem, mint a gépezet, melyet rugóitól fosztottak meg. Papp Károly. KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle. Angliának Japánnal kötött szövetsége bizonyára nagy befolyással leend a közel jövőben a keresztyén­ségnek e bámulatos országban való gyorsabb terjedésére. A Japánban működő ker. hittérítők 1900-ban tartották legutóbbi konferencziájukat és adtak ki egy terjedelmes évkönyvet, a melyben el van mondva a japán keresz­tyén missziók története is. Japánt 1540-ben fedezték fel a portugálok. E felfedezés után csakhamar, már 1547-ben, az apostoli buzgóságú Xavéri Ferencz ment Indiából át Japánba, mint legelső ker. hittérítő. Egy ideig a jezsuiták szép eredményeket értek el ügyessé­gük és önfeláldozó munkájuk által. De az őket követő dominikánusok és ferenczrendiek csakhamar oly gyű­löltté tették a keresztyénséget, hogy az 1587-ben, majd 1637-ben kitört üldözések folytán, nemcsak az összes hittérítők és keresztyének estek áldozatul a fanatizált nép dühének, hanem halálbüntetés terhe alatt lőn meg­tiltva keresztyén embernek Japán területére lépni. Több mint 200 éven át volt érvényben e kemény tilalom. Csak midőn a mostani mikádó 1868-ban megtörte a feudális nemesség hatalmát tárult fel ismét a felkelő nap országának kapuja az idegenek, illetve a keresztyén hittérítők előtt. Úgy az angol, mint az amerikai nagy missziói társaságok csakhamar felhasználták a kedvező alkalmat s áldozataikban, működésükben és az elért eredményekben lépést tartottak az ország rohamos fej­lődésével. A legutóbbi évkönyv adatai szerint most négy­száz evangéliumi hittérítő működik Japánban, kiknek négyötöd része amerikai. Az amerikaiak kitűnő politikát követnek. A fogé­konyabb, elfogulatlanabb ifjúság szivéhez igyekeznek első sorban férkőzni; e czélból nemcsak népiskolákat, hanem kitűnő kollégiumokat állítottak fel a tudni és haladni vágyó japán ifjúság részére. Nagy műveltségű és tudományos hittérítőket küldöttek oda, kiknek mun­káját a kormány is támogatta, elősegítette. Most már mintegy 250,000 keresztyén van Japánban. A parla-

Next

/
Thumbnails
Contents