Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-16 / 11. szám

11. szám. 165 egyforma falevél. Alkalmazhatjuk ezt az emberre is, és mondhatjuk : vándorútra kelhetünk, s két egészen egyforma embert nem találunk sehol sem! És mi különbözteti meg az egyik egyedet a másiktól? A személyiség. Minden embernek van határozott egyénisége, sajátos egyéni caracteristicuma, mi minden más embertől megkülönbözteti. Wuttlce mondja a maga erkölcstanában: „az embernek hivatása nemcsak egyed maradni, hanem személyiséggé is lenni". (I. 266. 1.) Nem fejeztük ki tehát szabatosan magunkat, mikor azt mondtuk: minden embernek van személyisége, caracteristicuma, hanem azt kell mondanunk : minden embernek kell. határozott személyiségének, caracterisíicumának lennie. Egyedből személyiséggé lenni nemcsak az egyed joga, hanem egyszersmind az egyed kötelessége. Ha a személyiség általános érvényű kötelesség, akkor kell, hogy meg legyen adva a kifejlődés lehetősége is. És ez meg is van adva ! A személyiség mint csira él minden ember öntudatában. Kedvező körülmények közé kerülve kifejlődik, de elhal a kedvezőtlen körülmények között. A körülményeket pedig a társadalom állapítja meg. Ennél a továbbvezető gondolatnál is tehát ugyan arra az eredményre jutottunk, mint az általános gondolatnál. A társadalom kötelessége oly viszonyokat teremteni, vagy mondjuk oly körülmények közé juttatni tagjait, hogy lelküket, szellemüket s ebben személyiségüket is fejleszthessék. Negative: kötelessége a fejlődést gátló akadályokat megszüntetni. A lélek, a szellem, a személyiség az ember erkölcsi lényegét képezik. Úgy hogy azt is mondhatjuk: a társadalom kötelessége az ember erkölcsi lényegének megvalósulását előmozdítani, azt tiszteletben tartani, s az ennek fejlődését gátló akadályokat megszüntetni. így állapítja meg a ker. erkölcstan az ember lényegét, s ily jogos követeléssel áll az Isten országát munkáló társadalom elé. Teljesíti ezt a kötelességét a társadalom? Feleltünk e kérdésre már az által, hogy a munkáskérdés alapjának az ember erkölcsi lényegének elnyomását mondottuk. És hogy helyesen mondottuk, tanúsítja munkánk többi része. Mert azt fogjuk látni, hogy a társadalom igazán megöli az ember szellemét, lelkét; megsemmisíti a személyiség, a szabadság csiráját. Midőn a munkáskérdés és ker. erkölcstan viszonyát keressük, méltán vettük tehát az erkölcstannak ezt a tanítását alapnak, s méltán tettük a szocziális kérdés megoldását irányító elvek között az első helyre. Mielőtt tovább mennénk, még egy feladat vár ránk: ki kell jelölnünk azt az irányt, melyben további fejtegetésünk haladni fog. Kiindulási pont tehát: az ember erkölcsi lényege. A társadalom ezt semmisítette meg, s az erkölcsi szoczializmusnak ezt kell visszaállítania. Látjuk ezen tétel igazságát, midőn a társadalom bajaira tekintve az erkölcstan tanítását hangoztatjuk a munkára, pi/ienésrr, személyes szabadságra, személyes vagyonra és a családi életre vonatkozólag. Ez a mi programmunk! Az ember erkölcsi lényegének legelső megnyilatkozása pedig: a munka, mert ez az ő földi hivatása. Az ember nem azért küldetett, hogy az élet örömeit élvezze, hanem hogy dolgozzék! Következő fejtegetésünk tárgyát tehát a munka, s a vele kapcsolatos pihenés képezi. Kapi Béla, etang. segédlelkész. BELFÖLD. Zsinati előmunkálatok. A dunamelléki egyházkerület elnökileg összehívott zsinati bizottságának javaslata. C) Az egyházi törvények módosítása. I. Egyházai kotmány. Altalános határozatok. Az 1. §-t illetőleg óhajtandó, hogy egyházunk megnevezésére a mainál rövidebb czím állapittassék meg. Értekezletünk ilyenül legalkalmasabbnak látjuk a „Magyar református keresztyén egyház" megnevezést. Ha azonban mégis a régi megnevezés hagyatnék meg, a „magyarországi-' helyett „magyar" teendő, mivel a „magyarországi" meghatározásban oly korlátozás foglaltatik, a mely a §. további általánosításával nem illik össze. „Magyarország" alatt csak a tulajdonképeni Magyarország értetik s nem egyszersmind a magyar koronához tartozó összes országok és tartományok is. Bármiként állapittassék is meg azonban egyházunk hivatalos elnevezése, feltétlenül szükséges, hogy az legelső sorban törvénykönyvünkben alkalmaztassék következetesen ; azután pedig kimondassék, hogy egyházunknak e törvényileg megállapított czime használandó minden hivatalos ügyiratban, s minden alkalommal, a mikor egyházunkat akár más egyházakkal, akár az állammal való hivatalos érintkezés körében megnevezzük, és hogy az ettől való eltérés, vagy a teljes megnevezést magában nem foglaló rövidítések meg nem engedtetnek. Felkérendő továbbá a kormány és a törvényhozás is, hogy a hivatalos érintkezés körében, valamint az egyházunkat érdeklő törvényekben és rendeletekben egyházunknak törvényileg megállapított hivatalos megnevezését alkalmazza. A 3. §-t illetőleg óhajtandó, hogy a Királyhágón inneni egyházkerületek autonómiáját biztosító alaptörvény mellett az erdélyi egyházkerület alaptörvényei is felsoroltassanak. Az alaptörvényeknek, az unió szempontjából is, együtt kell felsorolva lenniök Az 5. §-ba, azon tartozások közé, a melyek behajtása végett az állami assistentia kérhető, felveendők az országos lelkészi özvegy-árva gyámintézeti, a theológiai tanári, egyetemes lelkészi nyugdíj intézeti járulékok, az egyházi tisztségek alól való felmentési díjak és a fegyelmi eljárás megítélt költségei is. És meg volna engedendő e tartozásoknak — különösen Horvát-Szlavonországra való tekintetből — birói úton való b eh aj tathatása is. A 8. §-nak az erdélyi egyházkerület külön alkotmányos szervezetét illetőleg az értekezlet véleménye A) 1. pont alatt foglaltatik. ELSŐ RÉSZ. I. Fejezet. Az egyházközségekről A 10., 11., 12., valamint esetleg más §§-ban is, a hol taxatíve felsoroltatnak, az anya-, társ-, leány- és fiókegyházközségek mellé fölveendők a missziói egyházak és az egyházközségileg egyáltalán nem szervezett szórványok is, és elrendelendő azok egyházi közigazgatási beosztása. A 1*2. S. után egy új §. volna felveendő, a melyben a ref. és evang. egyházak társulása és egymással szemben való jogviszonyai rendezése tekintetében a revideált