Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-16 / 11. szám

Negyvenötödik évfolyam. ll'dik szam. Budapest, l!>0'3. márczins 16. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-ntcza 4. szánt, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk. A nagy deeennium. Pokoly József. — Iskolaügy. Nevelési feladat a hálátlanság ellen. Benke István. —• Tárcza. Az ember erkölcsi lényege. Kapi Béla.. — Belföld. Zsinati előmunkálatok — A budapesti egyház közelmúlt történetéhez. Papp Károly. — Külföld. Angol egyházi szemle. B. Pap István. — Nekrolog. Venetiáner Sándor. V. F. — Irodalom. — Egyház. — Iskola — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. A nagy deeennium. A magyarországi protestantizmusnak van egy szomorú emlékű gyász-évtizede, de van egy másik évtizede is, mely a győzelmeknek, diadalmaknak eseményeit foglalja magában. És míg a gyász-évtized, bár hatását az egész haza is megérezte, első sorban és kiváló mértékben csak a protestantizmusra hozott szenvedést, üldöztetést, gyötrelmet: addig a mi nagy évtizedünk az egész hazának javára válott. A lelkiismereti szabadság, az alkotmányos szabadság, az állami függetlenség, a nemzeti önállóság nyertek diadalmat a protestantizmus nagy évtizedében. Bocskai István koráról, a XVII, évszázad első tizedéről van szó, a melyben a bécsi béke, a zsitvatoroki béke és a pozsonyi koronázó országgyűlés az ősi, a valódi magyar állampolitikának, a magyar nemzeti felfogásnak, a magyar faj nagy szelleme veleszületett szabadelvűségének örökre maradandó emlékeit állították fel. Hogy ezen nagy évtized küzdelmeinek eredménye nemcsak vallásügyi, hanem sokkal inkább politikai természetű: azt ma is tanítja minden középiskolai magyar történelmi kézikönyv De hogy azok az eredmények csakis a protestantizmus útján jöttek létre, erről máikevesebb szó szokott esni. Egyházunk története bőséges bizonyságokkal szolgál arra nézve, hogy a XVI. század a vallásügyi reakczió jegyében mult ki és ugyanezen jegy alatt született meg a XVII-ik is. A reformáczió kora óta különben nem is volt évszázad forduló, mely ugyanezen tüneményt ne mutatta volna. Hiszen a mai felvilágosodott korban is épen e miatt panaszkodunk. Sőt, különös véletlen, napjainkban még a részletek is annyi hasonlóságot mutatnak fel a háromszáz éves eseményekkel szemben. Hogy egy kicsit űzzük-fűzzük ezt a dolgot: tehát reá mutathatunk az aránylag békés szellemű prímásra, Kutassy Jánosra, és mellette a »zöid« püspökre, Forgács Ferencz, Szuhay István, Naprágyi Demeter és Pethe Martonra; sőt reá mutathatunk a háttérben a magyar királyi trón varományosára is, ki II ik Ferdinánd név alatt ült később abba és a ki már ez időben Steierországban és környékén kétségtelen jelét aclta türelmetlen fanatizmusának. Volna még egyéb jelenség is, melynél az események figyelmes szemlélője elég alkalmat találhatna az elmélkedésre; de hiszen nem czélunk tanulmányt írni, hanem csak reá mutatunk az akkori viszo nyokra. Az eltérést is tudnánk részletezni; de most csak egyet kívánunk innen kiemelni, ho^y t. i. az akkori és a mai reakczió nem lényegben, hanem csak modorban különböznek egymástól. Hazánk akkori történelme politikai reakczióról is beszél. Oly nagyszabású reakczióról, mely államunknak nemcsak függetlenségét, nemcsak alkotmányos szabadságát, hanem egyenesen önállóságát és létét fenyegette Azt hiszem, hogy felesleges volna az egyházi és politikai esemenyek között párhuzamot vonni, a szerves kapcsolatot kimutatni. Minden olvasó tudja, hogy a nemzetünket, hazánkat vegenyészettel fenyegelő uralkodói politika főcsatlósai a minden időben »hazafias« jelzővel díszített főpapok, a római katholikus magyar főpapok voltak. Mindenki tudja, hogy a magyar »hazafiasa római katholikus főpapság eretnek-írtó hajszájának főtámogatója az akkori uralkodó és bécsi minisztériuma volt. Bizonyos »kéz-kezet mos.a politikáról volt akkor és azóta oly gyakran szó, melynek mindig a magyar alkotmány és a magyar protestantizmus aclta meg az árát. Vájjon az akkori kormánypolitika és a 21