Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-23 / 8. szám

8. szám. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 115 TÁRCZA. A szoczialis kérdés és a ker. erkölcstan. A XIX. és XX. század. I. A szoeziálizmus fogalma a történelemből levezetve. 1. A szoeziálizmus társadalmi kérdés. 2. Nemzetgazdasági kérdés. A szoeziálizmus jog. II. A ker. erkölcstan fogalma. Társadalom és Istenországa. A szoeziálizmus erkölcsi kérdés. A szoeziálizmus kötelesség. III. A szocziáldemokráezia. (Folytatás.) De mi ennek az eszmének a tartalma ? A történelem erre a kérdésre is feleletet ád. Megmutatja, hogy a szoeziálizmus mindig egy elnyomott jogaitól, megfosztott társadalmi osztály jogkövetelése ; — mindig társadalmi osztályok harcza, — tehát: társadalmi kérdés. De megmutatja egyszersmind, hogy e harezban mindig gazdagok és szegények állnak szemben egymással. A harcz oka nemcsak az osztálykülönbség, hanem a vagyon is. A szoeziálizmus tehát másodszor: nemzetgazdasági kérdés. De a történelem arról is tanúskodik, hogy a szocziális kérdés maga ellen a társadalom ellen irányul, mert az saját fogalmával és rendeltetésével ellentétes fejlődést mutatott. Úgy hogy a szoeziálizmus ezét ját is kidomborítja a történelem, kimondván, hogy a szoeziálizmus jogkövetelés kielégítése a társadalom megfelelő reformálása által. Mielőtt a történelemből levezetett jellemvonásokat egy definiczióba összefoglalnánk, hadd hívjuk fel a figyelmet még külön is a szoeziálizmus egy lényeges oldalára. A szoeziálizmus harcz a jogért, a jogos tulajdonért, — ezt tanúsítja a történelem. A plebejusok, rabszolgák, parasztok mindannyian saját igazukért fogtak fegyvert. A szoeziálizmus tehát mindenekelőtt a jog alapján áll; úgy hogy fogalmát így foglalhatjuk egybe : a szoeziálizmus emberi jogok megvalósítására irányuló jogos társadalmi és nemzetgazdasági mozgalom. S ezzel első feladatunkat teljesítettük: meghatároztuk a szoeziálizmus fogalmát. Következő kérdésünk a ker. erkölcstanra vonatkozik. Mi az erkölcstan? Definiczióval kezdjük, midőn azt mondjuk : a ker. erkölcstan a tiszta keresztyén erkölcsi jóról szóló tudomány. Ez az erkölcsi jó mint eszmény lebeg szemeink előtt, s az élet czélja ezt az ember és emberiség életében megvalósítani. Erre segít bennünket a ker. erkölcstan, a midőn tudományos rendszerbe foglalja azon elveket, melyeknek követése ez eszmény megvalósulására vezet. Ez az eszmény, ez a legfőbb erkölcsi jó pedig Isten országa. A ker. erkölcstan fogalmát tehát így foglalhatjuk össze: a ker. erkölcstan a keresztyénség világnézetét kifejtő tudomány, mely egybefoglalja és megismerteti azon elveket, melyeknek követése az igazi keresztyén életre vezet. Ha ezt a két meghatározást jól átgondoljuk, csakhamar megtaláljuk a szocziálizmust és a ker. erkölcstant összekötő kapcsot. Mindkettőnek tárgya: az élet. Az erkölcstanban az ideális életet találjuk, a szocziálismusban a való életet; az erkölcstan az ideális életre vezető elveket adja, a szoeziálizmus egy társadalmi osztály tiltakozását a való élet ellen. De, mint láttuk, a szoeziálizmus sohasem egy egyénre, hanem mindig valami egyetemesebbre vonatkozik. Ez az egyetemes előttünk áll a társadalom alakjában. Tekintsünk csak egyszer a társadalomra, s egyszerre pregnáns alakban látjuk a szoeziálizmus és erkölcstan viszonyát. Mert a társadalmat gazdasági érdekek hozták ugyan létre, de azért erkölcsi alapon éptilt föl. És ez az erkölcsi alap erkölcsi czélt tűz elébe: munkálkodni Isten országának megvalósításán. Ez a társadalom legmagasztosabb feladata, a mit sohasem szabad szem elől téveszteni. Társadalom és Isten országa tehát szoros viszonyba léptek egymással: Isten országa a czél, a mi megvalósul; a társadalom pedig az a testület, a miben s a mi által megvalósul. De a társadalom csak akkor teljesítheti ezt a feladatát, ha nemzetgazdasági érdeke ellenkezésbe nem jön ez erkölcsi alappal. Lehet, hogy a társadalom ott hagyja az erkölcsiség szikláját, — hisz sziklára építeni fáradságos, — s helyette gyönge ember mulandó eszméjére, homokra épít; lehet, hogy nem az igazi czélt tartja szem előtt, hanem kicsinyes önérdekeknek hódol. Ilyenkor a társadalom rendje felbomlik. Ennek első eredménye nemzetgazdasági; második eredménye, mely az elsővel karöltve jár, erkölcsi. A társadalom elfajul, erőtlen lesz nagy tettekre. Talán külseje még egészséges, de belseje már pusztulásnak indult. Az alma szine is piros, pedig belsejét féreg rágja; a tölgy büszkén áll az az erdő mélyén, pedig törzsét a szú őrli. De mi tudjuk, hogy az az alma elrothad, s az a tölgy elkorhad. És tudjuk, hogy a társadalom, mely az erkölcsiség alapját elvesztette, önmagának ássa meg a sírját. A költő verse: „minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől, s rabigába görbed", nemcsak minden országra, hanem minden társadalomra is áll. Midőn így a társadalom fejlődésében a maga czéljával ellenkező irányt vesz, akkor az emberiség lelkiismerete megszólal, s megindítja a reformmunkálatot. A társadalom épületköveit a homoktalajról a sziklatalajra hordja át, s a társadalomnak új épületet emel az erkölcstan alapján. Az emberiség lelkiismerete pedig a tiszta, az igazi szoeziálizmus. Az erkölcstan alapján áll, méltán nevezhetjük: erkölcsi szo'ziálizmusnak. Midőn a szoeziálizmus fogalmát a történelem alapján meghatároztuk, azt mondtuk, hogy a szoeziálizmus jogos jogkövetelés. De ne felejtsük, hogy ez a jog és méltóság az erkölcstanon alapszik. Az emberi méltósággal Isten ruházta fel az embert, midőn saját képére teremtette; emberi jogot Isten adott neki, midőn az ő országának munkásává tette. Az emberi jogért harczolni jogos, — mondottuk elébb; — és most az erkölcstan alapján állva kiegészítjük : az emberi jogért harczolni mindenkor kötelesség. A szoeziálizmus nemcsak jog, hanem egyszersmind kötelesség; a szocziális kérdés nemcsak nemzetgazdasági és társadalmi, hanem egyszersmind erkölcsi kérdés. Ha a szocziális kérdésnek vannak erkölcsi oldalai, akkor a felelet adásnál okvetlenül meg kell kérdeznünk az erkölcstant. És a ker. erkölcstan megadja azokat az elveket, melyek ezen társadalmi és erkölcsi kérdés megoldásánál irányadók. Es ezzel feladatunkat megoldottuk. Végül hadd foglaljuk össze néhány tételben tárgyalásunk eredményeit: egyrészt a szoeziálizmus és ker. erkölcstan fogalma, másrészt a társadalom feladata természetessé teszi a szoeziálizmus és keresztyén erkölcstan viszonyát. A szoeziálizmus mint nemzetgazdasági, társadalmi és erkölcsi kérdés áll előttünk ; a ker. erkölcstan pedig mint az egyén és emberiség életét irányító tudomány. Az igazi szoeziálizmus az erkölcstan alapján áll, s az erkölcsi kérdés megoldását erkölcstani elvekkel kisérli meg. Nem szeretnénk azonban, ha félreértetnénk! Talán csodálkozást kelt az, a mit a szocziálizmusról mondtunk ; 1&*