Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-10 / 6. szám

Magvarország %-okban Horvát-Slav. °/0

-ban országok Róm. kath. . . 8.088,388 48-48 1.696,042-7113 Gör. kath. . . . 1.832,487 10-98 13,619 057 Gör. kel . . . 2.179,"->63 13-06 615.376 25-81 Ág. hit. ev. . . 1.277.104 7-65 26,419 1-11 Ev. reform. 2.392.941 14-34 12,658 0-53 Unitárius . . . 67.481 0-41 30 oo-oo Izraelita . . . 827,799 496 19,616 0-82 Ismereti, vallású. 6,837 0-04 | 562 0-03 Felekezet, kivüli. 12,486 008 | 562 0-03 Összesen : 16.685.086 100-00 2.389.322 10000 1869-ben az egész Magyarbirodalomban ág. hitv. ev. % szerint volt: 8*07, 1880-ban: 8*06, 1890-ben: 7'78, 1898-ban: 6-85, 1899-ben: 6-84. Ev. ref. 1869-ben % szerint volt: 14-86, 1880 ban: 14-71, 1890-ben: 14-59. 1898-ban: 1265, 1899-ben: 12-62. A róm. kath hitfelekezet 1869-től 45-77 %"r8

1

51*31-re emelkedett ; az izraelita hitfelekezet ugyanazon időben : 3 99-ról 4 44-re. A többi hitfelekezetek mind hanyatlanak. A protestáns hitfelekezetek hanyatlása, fogyása 1869-től állandóan fokozatos. Meddig fog ez tartani ? Ki fogja azt valahára megállítani, jobbra fordítani ? Félünk, hogy a legutóbbi általános népszámlálás még sötétebb képet fog hanyatlásunkról, fogyásunkról felmutatni. Kassa. Homola István, (Folyt, köv.) jev. lelkész. MISSZIÓÜGY. Egyesületi és gyülekezeti belmisszió? A belmisszió barátjai között hírlapi vita tört ki, a mely érdemileg a körül a kérdés körül forog: egyesületi avagy gyülekezeti keretben szerveztessék-e a belmissziói tevékenység? A vitának előzményei ismeretesek. A belmisszió több barátja, a kik Budapesten és más helyeken egyesületi úton sikeres munkát végeztek, a dunamelléki egyházkerületi értekezlet és a budapesti belmissziói értekezlet megbízásából a M. P. I. T. pozsonyi nagygyűlése alkalmából tartott belmissziói értekezleten indítványt tettek és tervezetet mutattak be egy országos belmissziói egyesület szervezésére. Az értekezlet Gyurátz Ferencz püspök indítványára az ügyet véleményezés végett áttette az egyházkerületekhez és egyházmegyékhez, a mely eljárást a Sárospataki Lapok némi gúnynyal a belmisszió „alkotmányos temetésé"-nek nevezett el. Ez a vitának egyik előzménye. Másik előzményül az erdélyi egyházkerületi értekezlet mult évi június havában Kolozsvárott tartott gyűlésének az a határozata szolgált, hogy a belmisszió neve alá foglalt egyházépítő belterjes munkát minden gyülekezetben meg kell kezdeni, de nem egyesületi, hanem gyülekezeti alakban, mert csak ilyen szervezet által érhető el az a nagy czél, hogy „anyaszentegyházunk egész társadalma megmozduljon, megelevenedjék s az egész egy harmonikus valláserkölcsi és egyházépítő tevékenységben folyjon össze, a melyben midőn mindenki követi egyfelől az egyéniségében nyilvánuló isteni elhivatás belső hangját, ugyanakkor a munka a gyülekezeti megbízatás és elhívás külső pecsétjével is ellátott legyen". Ez a párhuzamos kettős akczió, a melyek egyikében az egyesületi, másikában a gyülekezeti belmisszió formája domborodik ki. a mult évi ősz óta élénk hírlapi eszmecsere tárgyát képezi. Raffay Sándor pozsonyi theol. tanár első czikkében a belmisszió egyesületi formáját helytelenítve, s az egyházi keretben folytatandó belmisszió mellett foglalt állást. Mayer Endre eperjesi theol. tanár már pozsonyi felolvasásában, s később a Raffaynak irott válaszában (ez a polémia az Ev. Egyház és Iskola hasábjain foly) a belmissziónak egyesületi formában való szervezése mellett tör lándzsát mire Raffay a maga feleletében (az orosházi laptárs január 31-diki számában) még világosabban és szabatosabban körvonalozza a belmisszió gyülekezeti formája mellett elfoglalt álláspontját. Az eszmecsere másik fele Lapunk és kolozsvári laptársunk szerkesztői között mult évi deczemberben keletkezett, a mikor az erdélyi értekezlet felhívásának és a munkaprogrammjának megjelenése alkalmából e Lap mult évi 50-ik számában az erdélyi „egyházi" belmiszszióra azt a megokolt észrevételeket tettem, hogy a hatósági quasi hivatalos egyházi módszer helyett helyesebbnek tartom a hívek önkéntes, szabad csatlakozásán nyugvó egyesületi módszert, a mire Molnár Albert t. szerkesztő barátom rövid választ írt a kolozsvári lapban és álláspontjuk íentartása mellett nyilatkozott. Őszintén megvallom, hogy ezt a hírlapi vitát eredetileg nem volt szándékom tovább űzni-fűzni. Fülembe csengenek egyik főgondnokunk ismeretes szavai : „Ne vitatkozzunk a fölött, hogy mi az a belmisszió, hanem léptessük azt életbe Ez a józan és praktikus tanács azonban, úgy látszik, teljességgel nem teszi feleslegessé azt a még praktikusabb kérdést': hogyan kezdjük meg a. belmissziói munkákat ? Nem felesleges a belmisszió módjáról és alakjáról beszélni továbbá azért sem, mert a belmissziói munkásság vezetésére hivatott s (a megnehezült viszonyok miatt) talán kötelezett lelkészek és tanítók annak idején bizony nem részesültek semmiféle belmissziói képzésben és tájékoztatásban. Magyar ember, okos ember pedig mielőtt tesz valamit, tudni akarja, hogy miért és hogyan tegye azt? Nos hát, a belmisszió hogyan-y<ara, módjára avagy alakjára nézve elmélet és gyakorlat kétféle úton jár, ú. m. az egyesületi módszer és az egyházi vagy (helyesebben) gyülekezeti módszer útján. A fent jelzett hírlapi eszmecsere főkérdése is a hogyan vagy a módszer kérdése, mert, a többi kérdésekben részint megvan a szükséges egyetértés, részint csak félreértésekből és a vitatkozás taktikájából támadt differencziák forognak fönn. Nézzük tehát először a módszer kérdését. Két belmissziói módszer ismeretes úgy hazánkban, mint külföldön is, s e két módszer mellett oszlanak meg a belmisszió barátjai és hirlapi szóvivői is. Az egyesületi