Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-29 / 52. szám

ott oly fényes társadalmi állást és tisztességes javadalmat helyez kilátásba? A theol. cnrsus ott négy év, de a tanév csak öt hónap. A „deákok" bizony jóformán teljesen magán-studiumra vannak utalva; de hát a gazdag eredeti ós fordított angol theol. irodalomban tetszésük szerint válogathatnak a forrásokban. Minden angol és skót egyetemnek megvan a maga „lord kanczellárja", kit a deákok tetszésük szerint választanak. persze ott is többnyire politikai szempontból kiindulva. A skót egyetemek bőkezű maecenását, Carnegiet, a mint andreivei egyetem ifjúsága kandidálta és fogja egyhangúlag megválasztani, a ki, mint kijelentette, felette büszke e nagy kitüntetésre A wales-i tartomány legelőkelőbb egyeteme A berysthwyth-hen van. Ennek hagyományos lord kanczellárja a walesi herczeg. Nagy ünnepélyességgel iktatták be a világkörüli útjából hazatért új walesi herczeget ezen atyjától örökölt tisztségbe. Alig múlik el hét, a melyen a lapok ne regisztrálnák Carnegie valamely nagyszerű adományát jótékony és közmívelődési czélra. Legújabban ötszázezer koronát ajánlott fel egy Skóczia déli részén felállítandó technikai iskola czéljára és 2 millió koronát adott az Amerikában élő szegény skótok felsegélésére! November hónappal kezdődik a téli „idény" az angol egyházak körében, a pezsgő eleven egyházias élet és munka idénye. A kiválóbb lelkészek a városi gyülekezetekben hetenként egy-egy tárgyról maradandóbb becsű felolvasásokat is szoktak ilyenkor tartani. Dr. Stalker a hét főbűnről tartott a mult évben az ifjúság előtt felolvasásokat, a melyek könyvalakban is megjelentek; a télen pedig a hét főerényről értekezik. A felnőtteknek pedig „Jézus szavairól ellenségeihez" és az „evangélium jelszavairól" tart felolvasásokat, Dr. Whyte, az edinburghi St,-György-egyház kitűnő lelkésze, a kit oly szívesen, hallgattunk ez évben a hires önéletrajzokat ismerteti „bibliai iskolájában" ; Newmann bibornok apologiáját, Wesley naplóit, Luther asztali beszélgetéseit, Augusztinus vallomásait ismerteti hallgatóival vasárnap esténként, csütörtökön pedig folytatja az évekkel ezelőtt megkezdett bibliai jellemképeit. Egy másik hires lelkész, dr.; 1. Shmith a Bibliáról és az újabb kritikáról értekezik hívei előtt; dr. Watson a „Házias erényekről" tart folytatólagosan előadásokat. Sokat tesznek e felolvasások az ottani oly általános theológiai, vagy jobban mondva biblai műveltség előmozdítására ; a lelkészek legtöbbje különben ilyen előre kijelentett programúi alapján működik a téli idényen át. Ilyenkor karácsony táján van Angliában is, mint mindenütt a nagy élénkség a könyvpiaczon. Az özönével megjelenő ifjúsági iratok mellett ilyenkor jelennek meg az angol klasszikusok évről-évre új köntösben, díszes és bámulatosan olcsó, népies kiadásokban. Theológiai könyv is természetesen sok jelenik meg most. Nem kevesebb mint 3 Jézus élete látott újonnan napvilágot. Egyik bizonyára kapós leend az angol könyvbarátok körében. Dr. Watson — Jan Maclaren — munkája ez fényes kiadásban, híres művészek illusztráczióival, nagy negyedrét alakban. A „Mester élete" a czíme e könyvnek, a mely nem a megszokott módon tárgyalja Jézus életét, hanem 27 fejezetben vagy inkább homiliában állítja, varázsolja elénk a Mestert életének, működésének minden fázisában, és ezt teszi akként, hogy könyvében nem csupán a történelmi Jézust látjuk, hanem azt, a ki a mi kortársunk is, és mivelünk van az idők végezetóig. E bámulatos termékenységű író oly mestere az angol nyelvnek, mint Baksay a mi zengzetes nyelvünknek. Minden munkájának megjelenése irodalmi esemény az oly termékeny angol irodalomban is. Majdnem minden magyar hírlapban is közölve volt, hogy mily óriási összegeket áldoznak Angliában egyházi és különösen missziói czélokra. Bizony, nem tudja az ember, mit bámuljon inkább : ennek az országnak szinte kimeríthetlennek tetsző gazdagságát, vagy az ottani áldozatkészséget-e? A kis ír presbiteri egyházban, a mely csak mintegy kétszázezer hivőt számlál, egyebek közt van egy „orphan society" — árva egyesület — a melynek árvaházában 3000 gyermek nyer évről-évre ellátást! A király a jövő évben lesz megkoronázva Szép koronázási ajándék lesz az az 1 millió korona, a melyet önkéntes adakozásból gyűjtenek a „Prince of Wales" kórház fentartási czéljaira. „Barnardo otthonjairól" már megemlékeztem e lapok hasábjain, ós ha így karácsony táján veszszünk kezünkbe egy angol hírlapot, szinte fárasztó a különböző jótékony intézetek adakozásra való felhívásainak listája. A missziókra kiadott óriási összegekkel most még nincs arányban a látható, kézzel fogható eredmény. A külmisszió terén még csak a vetés ideje járja A legfényesebb eredményt aránylag rövid idő alatt a középafrikai Ugandában és Kanadában az indiánok között érték el az újabb időben. A most Angliában időző ugandai püspök, Tucker szerint, Uganda keresztyén ország és a kanadai indiánok között is alig van már pogány. Már a Stanley által felfedezett Közép-Afrika ős erdeiben élő törpe népfajhoz is eljutott az evangélium világossága! De hát India, China özön pogány, illetve mohamedán népeikkel! Bizony sok vérnek és pénznek kell még elfolynia, míg a a keresztyénség ezeknél mélyebb gyökeret ver! A „Cliurch Missionary, Society" ez a hatalmas anglikán misszióitársaság, újból 20 munkkást küldött a „nagy aratásba" Indiába. Maga az ősz canterbury-i érsek, az apostolok e méltó utóda adta reájuk áldását és búcsúzott tőlük egyháza nevében. A misszionáriusok legnagyobb része egyszersmind képzett orvos is. Mint egykor az ős keresztyénség idejében a római patriczius megvetéssel fordult el a keresztyénségtől Tacitus szerint az „utálatos babonától", oly megvetéssel fordul el ettől-még ez idő szerint a büszke brahmin, és mint akkor, úgy most is a keresztyénség a szegény páriák között számlálja hívei legnagyobb részét. Indiában a mult évben 25,000 ember halt meg kígyómarás következtében, daczára annak, hogy 50,000 mérges kigyót pusztítottak el. Bizony nehéz dolog ott „a kigyó fejére lépni!" A belmisszió terén is nagy most az élénkség. Bizarr és feltűnő, de eredményeiben áldásos belmissziói munkát folytat London legszegényebb néposztályai körében egy Carlile nevű anglikán lelkész, ki az üdvhadserege mintájára Church Army-t, egyházi hadsereget szervezett. O maga és „hadserege" t. i. munkatársai, katonai egyenruhát viselnek és az üdvhadserege módszere szerint toborozzák a híveket templomi istentiszteletre, a hol vonzó zenével, énekkel és rövid, magvas beszédekkel hívogatják Krisztushoz a legsötétebb Londonban lakókat. Egy nevezetes férfiú haláláról emlékeznek meg az angol egyházi lapok. Beek Vilmos nevű lelkész volt Dániában a belmisszió megalapítója és haláláig hű vezére. Nagy népszónok és nagy szervező volt e férfiú, a ki egész Dániára kiterjesztette a vezetése alatt oly hatalmassá fejlődött belmissziói egylet működését. 71 éves korában halt meg Oerslev nevű városkában, hol 40 óvigvolt lelkész. Mórágy. B. Pap István. 10 4*