Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-29 / 52. szám
már is a legszorgalmasabb templomba járó, vallásos lapokat és könyveket járató, keresztyén czólokra bőven adakozó, se ultramontán, se hitetlen lólekhalász hálójába nem ejthető hivő keresztyén, igazbuzgóságú és hűséges tagja Krisztus anyaszentegyházának, a ki maga őszinte keresztyén életet él és másokat is ez életre vezérelni törekszik. Mert a hitbuzgóság természeténél fogva propagativ, terjedékeny. Ne bántson az, hogy eme kegyeseknek (a gúnyolódók nyelvén: ezeknek a »pietisták«-nak) száma most még kevés. Sokszor bebizonyult már az a keresztyén igazság, hogy az egyház valódi ereje híveinek hitbuzgóságában áll, a mely Jézus és az ő evangéliuma erejéből támad és nevekedik. íme ekként válik a helyes hitvódelem, a hit pozitív építése, az egyház haladását irányító erővé ós a külső támadásoknak sikerrel ellenálló hatalommá. Az egyház-építő tevékenységet mórlegelve, örömmel jelezhetjük, hogy e tekintetben sokban előbbre vitt az 1901-dik esztendő. Az előző években még sokak által ócsárolt, némelyek által épen veszélyesnek állított belmissziói munkásság a miskolczi értekezleten országos egyházi ügygyé emelkedett, a melynek lényegéről, feladatáról, módjáról és eszközeiről az eddig szótágazó, sőt ellentétes vélemények, mondhatni, összesimultak és kiegyenlítődtek. Erdély reformátusai már az előző évben megkezdett egyháztársadalmi munkájukat az idén is folytatták. Dunamelléken egyházkerületi belmissziói bizottságot szervezett az idei októberi közgyűlés és a gyülekezeti egyháztársadalmi tevékenység megkezdését az egyházkerületben összes lelkészeknek és presbitériumoknak meleg hangú buzdító körlevélben kötötte szívökre az egyházkerületi elnökség. Dunántúli ref. egyházkerületünk még ezek előtt a főgondnok elnöki megnyitójában ós a közgyűlés buzgó támogatásával határozatilag ajánlta a belmisszió ós a cura pastoralis fegyverzetének felvételét és serény forgatását. Ilyen és ezekhez hasonló ébresztő hangok ós mozdító erők hatására hazánkban is elnémult a belmisszió ellenzése ós sokfelé megindult a valláserkölcsi és egyházi élet regenerálására törekvő tényleges munkásság. A rekrimináczió ós sopánkodás hangját tettre serkentő buzdítás ós férfias munkásság váltja fel, s ezen a télen ismét sok helyen megkezdték ós folytatták a »protestáns estéka, nvallásos összejövetelek cc, »egyházi órtekezletek« tartását. Sőt haladás jelének kell tekintenünk azt is, hogy az egyházi és vallás-erkölcsi bajoknak korábban szokásos elhallgatásával, sőt eltitkolásával szemben most már azok beismerése, okaiknak felismerésére és a bajok gyógyítására irányuló törekvés került felszínre. Ez is haladás, mert a bajok beismerése első lépés a bajok sikeres elhárítására. De talán legnagyobb arányú a haladás a protestáns közszellem erősödésében. Legszembetűnőbben nyilatkozik meg ez^a Magy. Prot. Irodalmi Társaság tevékenységében. E Társaság idei miskolczi gyűlésein valóságos protestáns lelkesedós szállta meg a lelkeket. A társulat gyűlései immár nem csupán irodalmi gyűlések, hanem valóságos protestáns nagygyűlések, a melyeknek egyháztársadalmi jelentősógök és hatásuk első helyre emelkedett. Folyóiratának és népszerű kiadványainak (Házi kincstár, Koszorú) eszméitető és irányító hatása országszerte meglátszik még az egyházi lapok hangján is. Igaz, hogy nálunk a most megindult egyháztársadalmi tevékenység legfőbb rugója az a külső impulzus, a mely vallásunk örökös és kérlelhetlen ellenségének makacs támadásaiból s a részéről fenyegető veszedelemből származik; de épen abban van az Úr lelkének csudálatos vezetése, hogy a hol sem az okoskodás, sem a lelkesítós nem sokra megy, s a hol látszólag hiába plántál Pál és hiába öntöz Apollos, ott egyszer csak kibocsátj Ur az ő éltető lehelletét és áldással, előmenetellel koronázza az ő lelkes híveinek tevékenységét. Nagy tanulság, becses leczke ez. Hiába építik a házat az építők, ha az Úr nem építi azt; de hiába is döntögetik az Úr építette házat a világ fiai, mert azt le nem dönthetik. Ha emberektől van e tanács és dolog: semmivé lészen; ha pedig Istentől vagyon: ember azt fel nem bonthatja. Egyházunk külső építgetósében is mutat valamelyes haladást a bezáruló esztendő. A lelkészi fizetések 1200 koronáig való kiegészítését s az erre vonatkozó kiigazításokat az országos és az egyházi kormányzat egyetértőleg befejezte, s most jó reménységgel várjuk az 1600 koronára való kiegészítés megkezdését. Az 1903-ra tervezett zsinatra az előmunkálatok előkészítése folyamatban van. Az 1848. évi XX. t.-cz. alapján a protestáns egyházak állami dotácziójának törvényhozási úton való rendezése iránt a reménység éledni kezd, s a módozatra nézve az egyetértő eljárás főbb elvei tisztáztattak az óv folyamán. Egyházkormányzatunkban a korábbi, inkább világias és politikai irányzat helyett egyháziasabb felfogás ós gyakorlat kezd érvényesülni. Iskola-politikánkban is kezd visszatérni az egyháziasabb és keresztyóniesebb Ős protestáns hagyomány. Egyházi autonomiánk keretébe is igyekszünk évről-évre több ós tisztább evangéliumi protestáns tartalmat önteni. Szóval az egészséges haladás helyes útjára lendült egyházunk hajója, s ha ebben az irányban következetesen ós szilárdul kitartunk; ha