Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-29 / 52. szám

már is a legszorgalmasabb templomba járó, val­lásos lapokat és könyveket járató, keresztyén czólokra bőven adakozó, se ultramontán, se hitet­len lólekhalász hálójába nem ejthető hivő keresz­tyén, igazbuzgóságú és hűséges tagja Krisztus anyaszentegyházának, a ki maga őszinte keresztyén életet él és másokat is ez életre vezérelni törek­szik. Mert a hitbuzgóság természeténél fogva propagativ, terjedékeny. Ne bántson az, hogy eme kegyeseknek (a gúnyolódók nyelvén: ezek­nek a »pietisták«-nak) száma most még kevés. Sokszor bebizonyult már az a keresztyén igazság, hogy az egyház valódi ereje híveinek hitbuzgó­ságában áll, a mely Jézus és az ő evangéliuma erejéből támad és nevekedik. íme ekként válik a helyes hitvódelem, a hit pozitív építése, az egyház haladását irányító erővé ós a külső támadásoknak sikerrel ellen­álló hatalommá. Az egyház-építő tevékenységet mórlegelve, örömmel jelezhetjük, hogy e tekintetben sokban előbbre vitt az 1901-dik esztendő. Az előző években még sokak által ócsárolt, némelyek által épen veszélyesnek állított belmissziói munkásság a miskolczi értekezleten országos egyházi ügy­gyé emelkedett, a melynek lényegéről, feladatá­ról, módjáról és eszközeiről az eddig szótágazó, sőt ellentétes vélemények, mondhatni, összesi­multak és kiegyenlítődtek. Erdély reformátusai már az előző évben megkezdett egyháztársadalmi munkájukat az idén is folytatták. Dunamelléken egyházkerületi belmissziói bizottságot szervezett az idei októberi közgyűlés és a gyülekezeti egyház­társadalmi tevékenység megkezdését az egyház­kerületben összes lelkészeknek és presbitériu­moknak meleg hangú buzdító körlevélben kötötte szívökre az egyházkerületi elnökség. Dunántúli ref. egyházkerületünk még ezek előtt a főgond­nok elnöki megnyitójában ós a közgyűlés buzgó támogatásával határozatilag ajánlta a belmisszió ós a cura pastoralis fegyverzetének felvételét és serény forgatását. Ilyen és ezekhez hasonló éb­resztő hangok ós mozdító erők hatására hazánk­ban is elnémult a belmisszió ellenzése ós sok­felé megindult a valláserkölcsi és egyházi élet regenerálására törekvő tényleges munkásság. A rekrimináczió ós sopánkodás hangját tettre ser­kentő buzdítás ós férfias munkásság váltja fel, s ezen a télen ismét sok helyen megkezdték ós folytatták a »protestáns estéka, nvallásos össze­jövetelek cc, »egyházi órtekezletek« tartását. Sőt haladás jelének kell tekintenünk azt is, hogy az egyházi és vallás-erkölcsi bajoknak korábban szo­kásos elhallgatásával, sőt eltitkolásával szemben most már azok beismerése, okaiknak felismerésére és a bajok gyógyítására irányuló törekvés került felszínre. Ez is haladás, mert a bajok beisme­rése első lépés a bajok sikeres elhárítására. De talán legnagyobb arányú a haladás a protestáns közszellem erősödésében. Legszembetű­nőbben nyilatkozik meg ez^a Magy. Prot. Irodalmi Társaság tevékenységében. E Társaság idei mis­kolczi gyűlésein valóságos protestáns lelkesedós szállta meg a lelkeket. A társulat gyűlései immár nem csupán irodalmi gyűlések, hanem valósá­gos protestáns nagygyűlések, a melyeknek egyház­társadalmi jelentősógök és hatásuk első helyre emelkedett. Folyóiratának és népszerű kiadvá­nyainak (Házi kincstár, Koszorú) eszméitető és irányító hatása országszerte meglátszik még az egyházi lapok hangján is. Igaz, hogy nálunk a most megindult egyháztársadalmi tevékenység legfőbb rugója az a külső impulzus, a mely vallásunk örökös és kérlelhetlen ellenségének makacs támadásaiból s a részéről fenyegető veszedelemből származik; de épen abban van az Úr lelkének csudálatos vezetése, hogy a hol sem az okoskodás, sem a lelkesítós nem sokra megy, s a hol látszólag hiába plántál Pál és hiába öntöz Apollos, ott egyszer csak kibocsátj Ur az ő éltető lehelletét és áldással, előmenetellel koronázza az ő lelkes híveinek tevékenységét. Nagy tanulság, becses leczke ez. Hiába építik a házat az építők, ha az Úr nem építi azt; de hiába is döntögetik az Úr építette házat a világ fiai, mert azt le nem dönthetik. Ha emberektől van e tanács és dolog: semmivé lészen; ha pedig Istentől vagyon: ember azt fel nem bonthatja. Egyházunk külső építgetósében is mutat valamelyes haladást a bezáruló esztendő. A lel­készi fizetések 1200 koronáig való kiegészítését s az erre vonatkozó kiigazításokat az országos és az egyházi kormányzat egyetértőleg befejezte, s most jó reménységgel várjuk az 1600 koronára való kiegészítés megkezdését. Az 1903-ra ter­vezett zsinatra az előmunkálatok előkészítése folyamatban van. Az 1848. évi XX. t.-cz. alap­ján a protestáns egyházak állami dotácziójának törvényhozási úton való rendezése iránt a re­ménység éledni kezd, s a módozatra nézve az egyetértő eljárás főbb elvei tisztáztattak az óv folyamán. Egyházkormányzatunkban a korábbi, inkább világias és politikai irányzat helyett egy­háziasabb felfogás ós gyakorlat kezd érvénye­sülni. Iskola-politikánkban is kezd visszatérni az egyháziasabb és keresztyóniesebb Ős protestáns hagyomány. Egyházi autonomiánk keretébe is igyekszünk évről-évre több ós tisztább evangé­liumi protestáns tartalmat önteni. Szóval az egészséges haladás helyes útjára lendült egyházunk hajója, s ha ebben az irány­ban következetesen ós szilárdul kitartunk; ha

Next

/
Thumbnails
Contents