Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-03 / 5. szám

tulze E. lelkész, az egyházközségi elméletéről hires drezdai udvari prédikátor egy érdekes és tanulságos íratott bocsátott közre a „Chr. W." „röpiratai" sorozatában „Jézus személyisége és működésének jelentősége" czímmel. Az e tárgyra vonatkozó küzdelemnek befejezése s általában az egyházi béke szolgálata képezi Sulze korszerű és tartalmas röpiratának megoldandó feladatát. Szerző azt a gondolatot fejtegeti benne, hogy csakis a Krisztus személyisége iránti legteljesebb odaadásban van hitegység, erkölcsi mentség, világmeggyőzés s élet és igazság. Az erkölcsi személyiséget a maga egész teljességében csak ő állapíthatja meg és építheti fel az emberben. Ebben egyek lehetnek és legyenek az emberek, mert ez Jézus csodája az emberen. Ennek vallása az igazi orthodoxia. Az Isten s nem a theológusok kegyelméből való orthodoxia. E felett nem lehet eltérés az egyházban, legfejebb küzdelem az atheistákkal. Luther példájára különbséget kell tudnunk tenni „Isten igéje" és a „biblia" között, s különbség vagyon Isten és Krisztus s az ő országuk és az egyház között, Sulze Ritschl theológiájának egyik legmaranandóbb érdemét abban látja, hogy Jézus szejnélyiségének és művének vallásos és törteneti jelentőségére tanított meg bennünket, úgy azonban, hogy annak a .christocentricus" álláspontnak „theocentricus" alapvetésre van szüksége. Szerző úgy találja, hogy ez a gondolat épen nem vonja maga után Krisztus jelentőségének kisebbítését, a mint arra már a r. kath. dogmatikákban is (a mennyiben t. i. azokról ott lehet szó) megtörténtek az előkészületek. Igy gondolja szerző eloszlathatni azt a sok tanellentétet és elkeseredett küzdelmet, mely jelenleg a német protestantizmus hiterejét gyengíti. Á sok theológiába szinte elveszett a hitélet, s erős a vágyakozás az egészséges evangélizáezió iránt! E téren bármely kísérletet is örömmel üdvözölhetünk. A spanyol Crescencia szentté avatása, bár nagy financziális nehézségekkel, immár befejezett tény, s az új szent már is a pápás közönség imádásának s a kereskedelemnek tárgya lett urbi et orbi. De hát az ultramontánoknak sok lehet a pénzük, s megint egy újabb szent után áhítoznak. Ez alkalommal egy „Stilla von Abenberg" nevű frank szűzről van szó, a kinek szentté avatására a kánonikus proczesszusok máris megindultak a püspöki kúria útján Rómában. Némely ultramontán lapnak az a íjhíre, a mely szerint a szentek legifjabb jelöltje a Hohenzollern-házhoz tartoznék, hamisnak bizonyult, Abenberg, a honnan e szent szűz való, romokban hever két órányira a lutheránus Neundettelsautól. Emlékét már régi idő óta kegyeletben tartja a vidéknek német pápás népe. A szűz az Abenberg grófi házból származik, s életéről Wolfram von Eschenbach német költő tud érdekes dolgokat elmondani. A nép sok csudát tulajdonít neki. A kúriára nézve pedig kellemes, ha az új szentek kreálásával, a financiális előnyök mellett magához lánczolhatja még a nemzeteket országokat, fejedelmeket is, mert hát ma már minden rendnek és rangnak és minden embernek megvan a maga szentje Rómában ! A lipcsei ev. luth. missziói föeyylet a minap adta ki 81. évi jelentését. E jelentés szerint az 1899 aug. 1-től 1900 július 31. terjedő üzleti évben 160.900 márka folyt be, és pedig 7000 márka kizárólag a zsidó miszszióra. Az előző évvel szemben a bevétel 19 ezer márkával emelkedett. A keletafrikai és indiai éhínség enyhítésére több mint 28 ezer márka van megjelölve. Hagyományokban az egylet 8000 márkát kapott, a kollekta 33 ezer márkát eredményezett. A misszió organuma 820 márkát jövedelmezett Az egész szász királyság összes járuléka a pogány misszió javára meghaladja a 206 ezer márkát. A pogány misszió mai vagyona 77,630, a zsidó misszióé 13 322 márka. Kiadása volt az elmúlt évben az előbbinek 148,325, az utóbbinak 8456 márka. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. ** A Magyar Könyvtárnak most jelent meg januári sorozata, mely ismét hat számmal gyarapítja e gyűjteményt. Köztük van Ambrus Zoltán Arnyékalakok czímű novellás kötete, a 205. szám, melynek gyöngyszeme A gcrolsteini nagyherczegnő czímű elbeszélés. Modern elbeszélőt mutat be a 206. szám is, a mely Kazár Emil néhány értékes művét gyűjti koszorúba. A 202. szám Kisfaludy Károly három örökéletű, pompás kis színdarabját teszi a nagyközönség számára hozzáférhetővé; ezek: a Mátyás deák, a Hűség próbája és Szilágyi Mihály szabadidása. Ezt a füzetet Bánóczi József rendezte sajtó alá. A külföldi elbeszélő irodalmat Dickens, három szép elbeszélése képviseli a Vázlatok czímű kötetből. A nagy író erőteljes, markans stílusát a fordítók, 6r. Pogány Irma és Pogány ^Margit nagy szerencsével tudták visszaadni. A 201. szám Cornelius Nepos életrajzaiból közli a legfontosabbakat dr. Székely István jeles fordításában, bevezetésével és jegyzeteivel. A 203. szám színmű; Eugéne Brieux A bölcső czímű liáromfelvonásos drámája, a mely a Nemzeti Színházban csak nem régiben aratott nagy sikert, s most kerül sorra a vidéki színpadokon. Fordította Gábor Ignácz. A „M. K." legközelebb bocsátja ki képes katalógusát, mely a teljes lajstromon kivül a benne szereplő írók arczképét is közli. Ezt a lajstromot is ingyen küldi szét a Wodianer F. és Fiai-féle könyvkiadóhivatal (Budapest, Andrássy-út 21.), mely a 206. számot részletfizetésre is szállítja. ** A magyar királyság, keresztyénség és reformáczió. Egyházi beszéd. 1900 deczember 30-án Budapesten egyházkerületi határozat alapján tartotta Szász Károly. Ez a keresztyénség felvétele és a magyar királyság kilenczszázados évfordulója alkalmából tartott beszédje Szász Károly püspöknek elő- és utó imával van ellátva. Nagy és erőteljes vonásokkal írt visszatekintés történeti multunkra, a melyet három részre oszt a nagynevű szerző: Nemzetünknek e mai hazánkban megtelepedése még a keresztyénség felvétele előtt; azután a keresztyénség felvételéről az azt megtisztító reformáczióig, s végre a mi azóta tisztuló s szilárduló reformált vallásunk korszaka. Tartalmas fejtegetéseit ezekkel a szavakkal végzi : A mi református keresztyénségiinket, melyet négyszáz év előtt kivívtunk. Isten kegyelméből négyszáz év alatt annyi támadás és ellenzékesség között is nemcsak fenntartottuk, de terjesztettük és erősbítettük is, mindig Istenben és Jézusban való törhetlen bizalmunkban . . . Krisztus evangéliumához mindig közelebb vezetett. S ha