Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-08 / 49. szám

ázsiai keresztyénségről szóló tudósítása és Trajánnak erre adott jellemző felelete már a második századba tartozik és ezek Jézus személyével egyáltalában nem foglalkoznak. Keresztyéni szempontból majdnem kizárólag csak a bibliai történetek jöhetnek tekintetbe. Bár tudjuk, hogy a Jézus élete többféle alakban megíratott (a Lukács evangéliuma elején is van említés többféle kísérleti módról), de megmaradni csák a négy evangélium maradt és némi töredék másoktól, p. o. a Péter evangéliumából. Ezek azonban semmit sem változtatnak a bibliai tudósításokon. A főkérdés tehát ez marad: megbízhatóké a Jézusról szóló bibliai elbeszélések ? Sokan lehetnek, a kik ezt a kérdést feleslegesnek tartják, mert az előttök önként érthető igenlést érdemel. Mások azonban bizalmatlankodnak és örömest kiveszik a nekik hihetetleneknek tetsző csodaelbeszélések kezéből a fegyvert, hogy aztán annál inkább megvédjék az evangéliumok hitelét. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ebben az összefüggésben egyes kísérletekbe belemenjünk; azonban a bibliai kritika következő eredménye mellett szilárdan megállhatunk: A három első evangélium feltűnő összhangzatot tanúsít abban, a mit elbeszél és abban a módban, a mint azt előadja. Ezek körülbelül a 70—90 év közt álltak elő s nyerték jelenlegi alakjukat; köztük a legutolsó helyen keletkezett a Lukács evangéliuma, az azonban kérdéses, hogy vájjon Márk volt-e az első, vagy Máté? Azonban ezek az evangéliumok korábbi feljegyzésekre nyúlnak vissza; egyrészt a Jézus beszédeinek, másrészt az ő cselekedeteinek feljegyzéseire. Ezek mellett még Lukácsnak más forrásának is kellett lennie. Ezeket a följegyzéseket vagy közvetlenül magok a szem- és fültanuk írták, vagy közvetve az ő elbeszéléseik alapján állították össze. (Vesd össze Lukács 1, 1—4.) Es ha erre az utóbbi előadásra befolyással volt is az ótestamentomi jóslatoknak sajátos felfogása, mind a mellett is a kritikai vizsgálódásnak arra az eredményre kell jutnia, hogy a három első evangélium egészben véve egybehangzó és megbízható tudósítást ad. A János evangéliuma különös megbeszélést kiván. Ez az evangélium úgy tartalma, mint előadási módjánál fogva egészen elüt a többitől. A három első evangélista elbeszélésének jelentékeny része nincs meg Jánosnál, és viszont. Ezért van széles körben elterjedve az a felfogás, hogy ez az evangélium későbbi keletű és pedig nem Jánostól, hanem János tanítványaitól származott. Ennek azonban ellentmondani látszik az, hogy ez az evangélium egyes kérdésekben olyan pontos adatokat szolgáltat, a minőket csak szemtanútól kaphatunk. A János evangéliumát úgy érthetjük meg, ha ezt a többi evangélium öntudatos kiegészítésének tekintjük és egy olyan theologus művének tartjuk, a ki Jézust az „Isten igéjének" akarja felmutatni. Végeredményül ezeket mondhatjuk: ama kísérletek ellenében, melyek a Jézusról szóló elbeszéléseket merő regéknek akarták minősíteni, szilárdan kell ragaszkodnunk ahhoz, hogy az evangéliumok olyan tudósításokat tartalmaznak, a melyek részint szemtanúktól erednek, részint olyanoktól, a kik a közlött adatokat szemtanúk elbeszélése alapján foglalták írásba, s ennélfogva azok minden lényeges pontban megbízható forrásait képezik a Jézus életének. Dr. SchölI J. után Ruszkciy Gyula. (Folyt, köv.) kön y vismertetés. Bibliai képek. Rövid s népszerű bibliamagyarázatok. írta Sz. Kiss Károly. Komárom, 1901. Nagy 8-ad rétben 258 lap, ára ö korona. Kapható a szerzőnél Nagy-Igmándon. Szerzőt a belső szükség bírta e könyv kiadására. Ezt az Előszóban így fejezi ki: „Ha egyházi törvényeink szorosan nem követelnék is a bibliamagyarázatokat, érzi annak nagy szükségét velemmel együtt minden igehirdető. A vasárnap délutáni órákon, már csak változatosság okáért is, írásmagyarázatokat kell a rendszeres predikácziók helyett tartanunk. De, tapasztalásból mondhatom, nem olyan rendszeres bibliamagyarázatokat, a minőket a meglevő források nyújtanak. Ezeket mi igehirdetők használhatjuk; de szószékre azon módon nem vihetjük, már csak szerkezetük miatt sem. Mert a nép a szentírás egy-egy könyvének nem az alfától ómegáig megszakítás nélkül egyfolytában való tudományos fejtegetéseit várja. Ezt hamar megunja, mint Izrael a mannát. Hanem vár váltakozó képeket, élő, beszélő alakokat, eseményeket a bibliából". — Ezt a czélt törekedett szerző megközelíteni e dolgozataiban. Kimondhatjuk mindjárt legelői, hogy ezt a czélt szerző napjában el is érte. Hatvan darab rövid és népszerű bibliamagyarázat van e könyvben, s szerző az ily rövid népszerű magyarázatot nevezi bibliai képnek. A képek változatosak: mert az ótestamentomból, majd az újból veszi tárgyait a szerző ; most történetet, majd eszmét és tant fejteget; most korképet fest, majd megkapó színnel egy-egy alakot állít a hallgató elé. Hosszadalmas szó-, fogalom- vagy tárgymagyarázatokat sehol sem mutat. E mellett minden magyarázatból egy-egy főeszmét, egy-egy tanulságot von ki az életre, a jelenkor fiai számára. Ebben a rövid, színes, sokszor szinte rapszodikus modorban szólnak hozzánk a Sz. Kiss Károly-féle képek. S ez a könyvnek egyik dicséretes oldala. A másikat a kitűnő nyelvezetben látom. Kitűnőségét a nyelvnek a helyhez, a czélhoz és a hallgatósághoz való szerencsés alkalmazásában találom. Szentkúti igazi népies író, a ki ért és tud a nép nyelvén. Egyszerűen, világosan, tőről metszett zamatossággal ír. Nem a predikácziós könyvek magas pathoszú,, szónokias stílusában ír; a szóvirágos, frázisos nyelvezetnek, valamint az elvont és száraz értekező irmodort is gondosan ke-