Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-08 / 49. szám

korában, különösen 1893 óta, rendkivül megnehezült a hallása, e testi gyengesége mellett is SZÍVÓS kitartással dolgozott ós példás buzgósággal csüggött egyháza ügyein. Bethlen András gróf minisztersége idejében tevékeny részt vett a Krassó-Szöróny és Temes vármegyei kincstári birtokok telepítési munkálataiban ós különösen az oda települt reformátusság szervezésében. Áldásos tevékenységének több bánsági missziói egyház köszöni részint létrejöttét, részint felvirágzását. Általában a misszió ügyének lelkes barátja ós buzgó pártfogója volt, s az egyházi élet legújabb lendületének, a belterjesebb munka megindulásának egy hitbuzgó lélek örömével örült. Az egyházi tevékenységtől csak az utolsó évben, testi erejének teljes meghanyatlása óta vonult vissza, de az egyházi lapok útján minden egyházi mozgalmat mind halálig meleg érdeklődéssel kisért. Jó egyházias ember, hitbuzgó kálvinista volt, kinek halálát egyházi körökben is sokan fájlaljuk, emlékét sokan áldjuk. Sz. F. * * * Az elhunyt életrajzi adatait röviden a következőkbe foglaljuk össze. Gróf Ráday Gedeon, gróf Ráday László és Wartensleben Ida grófnő fia, 1829-ben június 16-án született Gyömrőn. Középiskoláit Pozsonyban, Pesten és Selmeczen végezte, aztán jogot hallgatott Kecskeméten. A szabadságharcz kitörésekor miniszteri fogalmazó volt; de állását elhagyta, hogy családja tradiczióihoz híven fegyvert ragadhasson. Először szabad csapatokat szervezett, aztán pedig mint közember belépett a honvédségbe. Rövid idő alatt azonban segédtiszti, majd tiszti rangot nyert s Mészáros Lázár, Dembinszky és Bem oldalán, a kit az erdélyi hadjáratban is követett, végig küzdötte az egész szabadságharczot. A szabadságharcz leküzdése után visszavonult családi birtokára és 1854-ben megnősült. 1867-ig, az alkotmány helyreállításáig csöndes magánéletet folytatott. 1867-ben az alkotmányos belügyminisztériumban a rendőri osztály miniszteri tanácsosává nevezte ki Wenkheim Béla báró, az akkori belügyminiszter, és ez állásában nyilt alkalma magát arra a fontos szerepre kiképezni, a melyet 1868-ban ruháztak rá. Ekkor nevezték ki ugyanis teljhatalmú királyi biztossá a magyar Alföldre, hogy a nagyon elhatalmasodott rabló népséget megfékezze és a veszélyeztetett élet- és vagyonbiztonságot helyreállítsa. Székhelyül Szegedet jelölték ki számára. Különösen nagy érdemeket szerzett Ráday Rózsa Sándor ártalmatlanná tótelében. Rózsa Sándor 1848-ban összegyűjtött betyárjai ugyanis, akiket Ő, a nemzeti kormánytól kegyelmet kérve, a szabadság védelmében hadiszolgálatra ajánlott fel, a harcz után elszéledtek ugyan, de aztán ismét egyesültek ós tovább folytatták megszokott rabló mesterségüket. Politikai okok és érzelmek is járultak a baj növeléséhez. Az uralkodó hatalmat ugyanis mindenki gyűlölte, s a közönséges rablók és útonállók, a haza- és szabadságvédő guerillák nimbuszába burkolózva a vidék szegény lakosságánál védelmet és segítő kezet találtak. így aztán az 1867-ben helyreállított magyar törvényhatóságok rengeteg befejezetlen bűnpört és teljesen felforgatott közbiztonsági állapotokat találtak. Csak akkor látta be aztán Ráday feladata nehézségeit, mikor azt tapasztalta, hogy a megindított bűnvizsgálatok szálai még a jó és a legjobb körök, sőt a hatósági személyek közelébe is elvezetnek. Ráday jelentései általános megdöbbenést keltettek. Tizenöt havi működésének eredménye az volt, hogy 813 személy által elkövetett 554 bűntényt derített ki, s a tettesek közül 425-öt elfogott. 1871 elejéig 1512 bűntényt derített ki, s a tettesek legnagyobb részét, magát Rózsa Sándort is kézrekerítette. A Ráday működésének végeredménye az lett, hogy a leghirhedtebb vidékeket is teljesen megtisztította a veszedelmes elemektől, s a visszatért nyugalom idején áldva emlegette nevét a nép mindenütt, a hol csak keze munkáját érezték. Szegedről visszatérve, ismét képviselői mundátumot vállalt és tevékeny tagja volt a szabadelvű pártnak A nagyobb nyilvános szerepléstől azonban visszatartotta a királyi biztosság viszontagságai közben szerzett nagy fülbaja, a mely évről-évre növekedett. Egy ideig a honvédelmi minisztériumban hivataloskodott, de 1893-ban csaknem egészen megsiketült s e szervi baja miatt nyugalomba vonult mint czímzetes miniszteri tanácsos és a vaskorona rend lovagja. Tevékeny temperamentuma azonban nem engedte meg, hogy a nyugalmat a szó szoros értelmében élvezze. Erős egyháziassága a miniszteri büró íróasztalát az egyházi tevékenységgel helyettesítette. Bethlen András gróf, egykori földmívelésügyi miniszter megnyerte a telepítési ügyeknek is. Tevékeny része volt a Krassó-Szörény és Temes vármegyei kincstári birtokok betelepítésében, s talán a legtöbbet az ottani magyar református telepekkel foglalkozott. Buzgalmának több alvidéki református egyházközség köszöni létrejöttét. Lázas tevékenysége csak a két utóbbi esztendőben szünetelt. Feleségének, Bárczay Annának két évvel ezelőtt bekövetkezett halála óta mutatkoztak rajta a hanyatlás jelei. Sokszor elszédült, elájult. A nyarat rendesen hegyek között, rokonainál vagy fürdőhelyeken töltötte. Az utóbbi két évben azonban a nyári üdülés nem restaurálta szemmelláthatólag. Ágyban fekvő beteg mégis csak néhány hétig volt. November 29-én reggel csendesen kimúlt. Az elhunytnak utódja nem maradt. Béke hamvaira! iskolaügy. A német iskola-egyesületek működéséről. Lapunk f. é. 39. számában ,,A tanárkörök működése" stb. czím alatti czikksorozatunk rendjén megemlékeztünk Hangéig Oktáv kereskedelmi akadémiai tanárnak a kolozsvári körben f. é. ápril havában a „ l'angerinán egyesületek üzelmeiről" tartott és zajos tetszéssel fogadott felolvasásáról. Az ügyet a tanáregyesület központi választmánya is magáévá tette, a mennyiben a kolozsvári kör által a rákövetkező májusi gyűlésen fölkérte a felolvasót, hogy álljon az ügy élére s felolvasását szélesebb körben, a sajtó útján is terjeszsze. Ennek lőn eredménye a fenti czím alatt rövid idő alatt már második kiadást ért, Kolozsvárt a Gámán-nyr

omda hazafias áldozatkészségéből kiadott röpirat, a melyet szélesebb és felsőbb körök beható figyelmére mi is érdemesnek tartván, jónak láttuk az eleven tollal, nagy tudással és jeles