Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-01 / 48. szám

ekként: »Én Istenem, ha vétkezem, s lelkemet a bűn nyomja«. Az alaki revizió a külső formásság, a ritmus és a költői nyelvezet tekintetében sokat javított ós szépített a régi énekeken. A tisztultabb esztetikai izlós, a fejlettebb forma-érzék s a simább költői nyelv előnyei kellően érvényesülnek a szövegreviziorok munkáján. A mérsékelt s a mellett mégis kitűnő átdolgozásnak remek példája a 84. zsoltár III. szám átírása; sikerült a 30., 38., 42., 6ő., 66-ik zsoltárok, valamint a 40., 45., 54., 66—69, 70, 74., 90., 109., 112, 139, 179. s 236-ik dicséretek átdolgozása is. A szabadabban átírt 46 (II), 80., 102 (I), 105-ik zsoltárok, valamint a 2., 49., 51., 61., 137., 167., 202-ik dicséretek igazítása is megállja a helyét, mert erőben, szinességben, lendületben és formásságban valóban javított rajtok a simító kéz. De engem minden tekintetben' az alaki revizió sem elégít ki. Legfőbb kifogásom az, hogy a nyelvezeti revizió túlságosan radikális. Zsoltáron, dicséreten clerűre-borúra igazít ós újít. Igazít ott is, a hol nem kellene; újít ott is, a hol kincs rá szükség. Ez a mindenáron való javítgatás különösen az oly énekeknél bántó, a melyek mostani alakjukban is elég szépek s a melyeket épen ezért minden énekelni szerető ember könyvnélkül tud. Teljességgel nem helyeslem, hogy pl. a 19, 37, 88, 93., 108, sőt a remek 130-ik dicséreten is javítgattak, mikor ezek így is valódi gyöngyök, s mikor ez az igazítás nem egyszer rontás! Az ily radikális reviziót nem indokolják sem irodalmi ós eszthikai tekintetek, sem a vallási és gyakorlati szükség. Ellenkezőleg, minél kedveltebb valamely énekvers, annál kevésbé szabad azon változtatni, legfölebb csak akkor, ha valamely kirívó hibáját kell kiigazítani. Különösen azokat az ónekverseket nem kellene bántani, a melyeket könyvnélkül tud az énekes közönség. 3. Új énekeket főleg két forrásból vesz föl a Gyűjtemény. Az erdélyi Énekeskönyvből és különböző szerzőktől. r Az erdélyi Enekeskönyv kiválogatott zsoltárokból, a mi dicséreteink legjavából ós egy csomó saját szerzésű dicséretből áll, mely utóbbiak között sok a selejtes is. Az átvétel tehát csak a dicséretekre vonatkozik. A revizorok egészben véve itt szintén eltalálták a helyes útat, mert csak a legértékesebb dicséretek felvételét javasolják. Ilyenek: »Te rólad zeng dicséretünk«, »Szükölködünk«, »Nagy Isten téged imádcc, »Mindenható leborulva«, »Te benned bíznia, »Seregeknek hatalmas nagy királyacc, »Búsan zúgnak a harangok«, »Szálljon áldás rád az ógbők, s néhány csinos konfirmácziói ének. De a kiszemeltek között is van néhány ösekélyebb értékű ének, a melyeket bátran mellőzni lehetne; mert az Enekeskönyv uniója nem jelentheti azt, hogy selejtes darabokat is átvegyünk erdélyi testvéreinktől. A mi silány túl a Királyhágón, silány az a Királyhágón innen is. Az új énekek tekintélyes részét alkotják a Gyűjteménynek. Ezeknek egy kis része voltaképen régi klasszikus darabok felvétele (tehát csak viszonylagos újság), mint »Erős várunk nekünk az Isten«, »Oh Sión, légy csendessógbencc. Másik nagyobb része egészen új szerzemény, a melyek között sok alkalmi ós vasárnapi ének van. Közel 100 új dicséret és invokáczió várja, hogy az új Énekeskönyvbe bevétessék. Vannak közöttük szépek és jók is, a melyek helyet foglalhatnak a közös Énekeskönyvben. Ilyenek: »Óh, mi szép az, ha a honbancc, »Szállj, szállj magasra«, »Jó az Isten, megsegít«, »Szivünk, ajkunk téged áld«, »Hála Isten, este van'mára, »Már az erdők elpihennek«, »Rejls el, értem megrepedt örök kőszál « stb. De ebben a csoportban is vannak silányabb, erőtelénebb darabok, a melyeket tovább kell rostálgatni. Mert a mily bizonyos, hogy uj alkalmi énekekre nagy szükségünk van, épen olyan kétségtelen, hogy felesleges ballaszttal nem szabad terhelni a megújítandó Énekeskönyvet. A fentebbiekben röviden méltatott kiválogatás, kiigazítás ós új énekek bevétele egészben véve rendkívül nagy, nehéz ós kényes, mert sok körültekintést igénylő munka, a melynek idáig való vezetése Fejes István bizottsági elnök lankadatlan buzgóságának köszönhető. A kibocsátott Gyűjtemény egészben véve becses anyagja a megújítandó Énekeskönyvnek, a melyből némi igazítással derék Énekeskönyvet lehet szerkeszteni/Azt azonban határozottan hangsúlyoznom kell, hogy a Gyűjteményt jelen alakjában ós mindenestől nem szeretném Énekeskönyv gyanánt approbáltatni. Tovább kell még azt rostálgatni, javítgatni, különösen két irányban. A régi jó zsoltárokat ós dicséreteket mérsékeltebb revizió alá kell vetni, hogy Szenczi Molnár és a dicsóretszerzők ódon zamatja ne törlődjók le a régi Enekeskönyv gyöngyeiről. E tekintetben tehát mind a tartalom, mind az alak iránt több kimólet, több kegyelet tanúsítandó. Viszont az új énekek iránt szigorúbb kritikát kell gyakorolni, mert a középszerű dolgok bejuttatása nem lehet czélj a az énekügy fáradságos revíziójának. Ezért én azt tartom, legjobb lesz, h a a Gyűjteményt magát is még egyszer revideálja. a bizottság. A zsoltárokban ós a régi dicséretekben minél inkább tartsa meg Szenczi Molnár es a többi régi szerző ódon zamatját, kenetét és