Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-03 / 5. szám

és sokaknál jut ellentétbe, — ezen ellentét áldatlan voltát fogunk igyekezni az alábbiakban megvilágítani. Vegyük szemügyre először is áltudományt, a mely ma kétségtelenül széles körben és szomorú arányokban szorítja háttérbe a hitet. Mit nevezünk tudománynak?! Tulajdonképen az emberiség Összes tudását, azon kutatások eredményeit, logikus összetételeit és következtetéseit, a melyek a tények halmazából von le a világosan és tisztán gondolkodni tudó elme. Az emberiség ezen tudását mondhatjuk nagynak, vagy nevezhetjük paránynak. Mérhetetlenül nagy, ha mind arra gondolunk, a mit az emberiség már megfigyelt, gondolt, felfedezett és állított. Nagyon kevés, ha legegyszerűbb tételeire vonjuk le. Távol legyen tőlem a kicsinylés gondolata vagy az érdemnek megvonása azoktól, kik az emberi művelődés nagy alkotásához csak a legkisebb kövecscsel is járulnak. Mindazonáltal daczára semmiségem érzetének, nem tudok meghajolni ama bálvány előtt, melyet annyian csalhatatlannak s még a hitnél is magasabban állónak tisztelnek : a tudomány előtt! Mert végre is, ha elvontabb, metafizikai ismeretek után nem is vágyódom, — legalább csak annyit szeretnék tudni: mi vagyok? mik a többiek? mi a jó? mi a rosz? mi földi rendeltetésünk lényege? ! . . . És a mikor legtöbb tudással biró embertársaimat kérdezem, a legbölcsebb is azt feleli, hogy ő nem tudja; ő is keresi e -nagy kérdések nyitját, s nem találja. A bölcsek bölcse, Socrates sem mondhatott többet ismert kijelentésénél: „Csak azt tudom, hogy semmit sem tudok". S két ezredév multával nem tanít ennél többre Goethe Faustja sem, ki azután, hogy az összes tudományokat áttanulmányozta, szintén beismerni kénytelen, hogy „Tudnunk semmit sem lehet". íme a lelki szegénység, melyről a Krisztus szólt! íme a tudomány igaz vívmánya, ha magasabb szempontból legegyszerűbb tételére vonjuk le. A hit, mondják, ott kezdődik, a hol a tudomány megszűnik, csakhogy — teszi hozzá a materializmus — a míg a tudomány elismert és bebizonyított tényeken alapszik, addig a hit érzelmeken, benyomásokon épül, melyek létezhetnek, de leggyakrabban nem egyebek puszta eszményi képzeleteknél! Ez egyszerűen hamis. A tudományok bármely feliileletes vizsgálata rögtön meggyőz, hogy a komoly mezbe öltözött tudomány is a legtöbb tantételének megállapításánál végeredményben axiómákból indul ki, tehát dogmákon alapszik, melyeket hinni kell a nélkül, hogy magyarázni vagy bebizonyítani lehetne. E szűk keretben tartott eszmecserében nem sorolhatjuk fél a tudomány megannyi thézisét, melyekből egyenként ékesen szóló példákat meríthetnénk; állításunk megvilágosítására elégedjünk meg magoknak a tudósoknak sorozatos ellenmondásaival, melyek ama tényekben öszpontosulnak, hogy a legnagyobb1

elmék által felállított axiómákat és alaptörvényeket utódjaik előbb-utóbb elvetik, sot a kortársak is halomra döntik egymás tantételeit; viszont hitelt adnak ma annak, a mit tegnap tagadtak, vagy tagadják azt, a mit tegnap erősítettek. Avagy azon tudósok, kik Salamanka városában gyűltek össze, nem bizonyították-e be Kolumbusnak Aristotelessel a kezükben, hogy a föld nem lehet gömbölyű, s ha az volna is s le mehetne is egyik oldalán, semmi esetre sem hatolhatna fel visszatérőben a másikon? Az „Academie des sciences de Francé" nem gúnyolta-e a magnetizmust és hívőit, míg századunk végén Charcot, Bernstein, Forel s megannyi más tudós, tudományos alapon tanítják és fejlesztik a delejes okkultus erők e csodálatos megnyilvánulását ? Alig 50 éve, hogy E. Forbet, a tenger mélyével foglalkozó nagynevű tudós határozottan kijelentette, hogy 4—500 m. mélységben minden állati és növényi élet megszűnik, s ma midenki tudja Challenger kutatásai eredményét, melyek szerint 8000 méter mélységben megszámlálhatatlan existencziák léteznek ; élénk színekkel, foszforeszkáló tulajdonokkal, daczára a dermesztő hidegnek, áthatolhatatlan sötétségnek, halálos csendnek és azon borzasztó nyomásnak, melyet a viz óriási tömege gyakorol reájok. Íme, csak e néhány példa is elég arra, hogy ne fogadjunk el vakon mindent, a mit a tudomány, e modern istennő oly fennen hirdet. Tévelygései nem teszik szerényebbé; minden általa megfoghatatlan rejtélyt, tüneményt lenéző gúnymosolylyal dob el magától, vagy kitérő szofizmákkal zárkózik el érdembeli méltatásától, nehogy tehetetlenségét beismerje. Azért, bármennyi szépet és jót, sőt bámulatosat tud is nekünk a természetről s annak tüneményeiről mondani, képtelen a dolgok mélyére hatolni, a dolgok titkát előttünk megvilágítani. Desseffy Emma, (Vége köv.) a Lorántffy Zsuzsánna-egylet titkára. BELFÖLD. Az 1899. évi házassági statisztika. I. Az 1899. évben* házasság köttetett tisztán Magyarországon, Horvát-Szlavonországok kivételével: 14-7,912, felbontatott halál által: 108,589, elválás által: 1888, összesen: 110,4V7. Kötött házasságok többlete: 37.435. Ezer lélekre esett 8 9 házasságkötés. Ezer új házasságra esett 734 1 halál által, 12 8 elválás által felbomlott házasság; összesen: 746"9. Ezer lélekre esett felbomlott házasság 6 7, házassági többlet: 2'2. Legtöbb házasság * Az adatokat a központi statisztikai hivatal által kiadott 1899-ki Évkönyvből vettük.