Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-17 / 46. szám

érdemelték azt meg. Tanári fizetések rendezéséről hallhat a szerző eleget, az igaz; de mondja meg, mikor hallott a pesti theol akadémia tanárainak ez irányban való kérelmezéséről? Pedig elhiheti, hogy azok a professzorok sem igen duskálkodhatnak ám abból a fizetésből, a mit becsületes munkájókért ad nekik a fentartó testület. Szcrk.) Nehéz az idő s talán azért is az egyenes törekvés a pénz után, mert szegények vagyunk. Hogy azért vagyunk-e szegények, mert az idő nehéz, vagy azért nehezek az idők, mert szegények vagyunk: e fölött elmélkedhetik a kinek kedve tartja; de szegénységünk megint olyan valóság, a mely itt meredez előttünk, nemcsak a Baranyaságban, hanem országszerte. És ezt a szegénységet mi magyarok meglehetős művészettel tudjuk megteremteni. Valamelyes újságban olvastam, hogy a magyar földbirtoknak 70—75 százaléka adóssággal van terhelve. Innen az agráriusok vészkiáltása. A pénz is nagy mértékben társas jószág; oda vonul, a hol többen vannak : a bankokban gyűl garmadába. Pár évtized mulva mutogatni lehet azt a privát halandót, a kinek még készpénze lészen. Hogy az alsóbb régiókban mekkora a szegénység, azt tudhatjuk mi, kik a néppel érintkezünk. Sárbogárdon már régen vagyoni állapotuk szerint fizetik a hívek az egyházi adót, 12 osztályban. Az első osztály fizet 10 frtot és 7 véka eleséget ; az utolsó 12-ik osztály, a napszámos nép fizet 80 krt és fél véka rozsot. Mikor ezt megmutattuk 11 óv előtt egyházlátogató püspök urunknak, csodálkozott, hogy adóhátralék van nálunk is, „Hiszen — úgy mondá — ezt az adót egy nyári nap napszámjából megfizetheti a munkás ember". Az igaz, csakhogy mikor azt a napszámot megkeresi a • szegény ember, akkor már négy helye is van annak, a hova teheti. Az adókönyvekben megszámlálhatlan rovatok vannak, azokba mind numerusokat írnak, s azok rákiabálnak a polgárra egész éven át és csak fizetéssel lehet elhallgatni azokat. Bizony az idők nehezek ezen az anyagi téren is. Forgács Endre, (Folyt, köv.) sárbogárdi lelkész. belföld. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület közgyűlése. Az erdélyi magyarság egyik legfőbb tényezője, az ev. ref. egyházkerület — mint már jeleztük — f. hó 9-én d. e. 10 órakor kezdette meg ez évi rendes közgyűlését Kolozsvárott, a theológia dísztermében, mely az egybegyűltek sokaságát alig volt képes befogadni, a mennyiben csak a gyűlési tagok száma a 200-on jóval felül volt, — lévén érdeklődő férfi- és a karzaton szép női közönség is. Ez az érdeklődés a kerület közgyűlése iránt mindig megvolt ugyan, de az utóbbi időkben évrőlévre fokozódott, kivált, ha a helyzetek által teremtett izgalmak is növelni segítették az érdeklődés fokmérőjét. Ma azonban az érdeklődés nyugodt temperamentumban veszi ki a maga részét. Mostani püspökünk és főjegyzőnk egyéni lelkületük és mérsékelt szelíd jellemük révén a kormányzás is a vezető személyek jellegét öltvén magára: a közügyek intézésében a rohamos alkotások ár-zuhatagjai helyében a csendes, nyugodt és mindenben körültekintő cselekvés biztos medrű folyamata hömpölyögteti fodros hullámait. Ily szempontból tekintve a dolgot, elveszti súlyát és jelentőségét egyik kolozsvári lapnak az az előzetes kijelentése, hogy: „Nagyfontosságú alkotás, nagy erős küzdelmeket kihívó kérdések nem lesznek napirenden, hanem kizárólag a máról holnapra való gondoskodás foglalkoztatja a közgyűlést". Igen: „máról holnapra" ; mint a hogy az Uri-imában is „a mindennapi kenyeret" mindig úgy kérjük: add meg mi nekünk ma . . . De azért az „élénkebb eszmecserék" sem hiányoztak, a mi a dolgok természetéből, mai állásából önként következik. Mindazáltal — főleg az igazgató-tanácsnak már közölt gazdag tartalmú jelentése után — tudósításunkban ezúttal a rövidebb utat választva, nem annyira a tárgyalások menetére, mint inkább az elvégzett tárgyakra szorítkozunk. Dr. Bartók György püspöknek a helyzethez mért szép imája áhítatosan elmondva áhítatott ébresztett a közönségben. A mire az éljenzések és lelkes óvácziók között elnöki helyét elfoglaló br. Bánffy Dezső az ülést megnyitván, közhelyesléssel kinevezte a három segédjegyzőt Boér Elek algondnok, Bodor Géza esperes ós Bodroghy János n.-enyedi kollégiumi tanár személyében. A névsornak Kenessey Béla főjegyző részéről felolvasása után elnök jelenti, hogy Hegedűs Sándor miniszter elfoglaltsága miatti kimaradását ezúttal is a szeretetház javára 100 koronával váltotta meg. A mire megállapíttatott a 34 főpontból álló tárgysorozat, melynek rendjén kiküldetett az évi jelentést vizsgáló, a sérelmi ós a tanügyi bizottság 5—5 taggal, a szavazatszedő bizottság 7 taggal, az indítványok, a költségvetés és az egyházkerületek jegyzőkönyveinek átvizsgálására 3—3 taggal, végül a kérvényező-bizottság 4 taggal, miután előbb az időközben választott képviselők is igazoltattak. Aztán Csekine Ferencz görgényi új esperes, Kiss Lajos görgényi és ifj. Péter Károly udvarhelyi új főjegyzők tették le az esküt. S miután az alább említendő választásokra s illetőleg kijelölésekre az intézkedések megtétettek, sor került az egyházkerület 1902. költségvetésére. Az előadó főszámvevő, Maksay János, a nyomasztó pénzügyi helyzet vázolása után azon reménynek adott kifejezést, hogy jövőre a bevételek előreláthatólag szaporodni fognak. A jelentést egy ad hoc bizottságnak adták ki. Á közalapi segélykórvények mikénti ellátása pedig jelentéstételre a főjegyző elnöklete alatt az összes esperesekből alakított bizottságra ruháztatott. Felavatásra 19 lelkész jelentkezett. Most következett dr. Bartók György püspök gazdag tartalmú ós részletes évi jelentése, melynek bevezetésében a protestantizmus lényegét és feladatait emelkedett szellemben vázolva s megköszönve az esperesek támogatását, hálával emelte ki a Tisza-család áldozatkészségét a mező-nagy-csányi templom javára adott 4000 koronáért, melyen kivül egyesektől, — kiknek neveit egyenként felsorolta, 120 ezer koronát meghaladó összeg gyűlt be különféle egyházi czélokra, melyek között dr. Vályi Gábor 700, báró Bánffy Dezső 1000, özv. Zudor Károlyné szintén 1000, gr. Bethlen Sándor 3800, Lészay Ferencz és neje 6000, gr. Bánffy Györgyné, gr. Teleki Samu és Gyula hárman, összesen 12,000 koronát meghaladó összeggel szerepelnek. A szorgalmi jövedelem meghaladja a 54,000 koronát. Nagy-Enyed 20,000 koronával restaurálta templomát. Kézdivásárhelyen pedig 130,000 korona a kepeváltó-alap. Perselypénzekben 7000 korona gyűlt be, mely összegben legtöbb van a romániai egyházakból. Örvendetesen emlékezett meg a reformáczió megünnepléséről és az egyházi értekezletek szépen megindult fejlődéséről, melynek