Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-10 / 45. szám

a) Időszaki folyóirat (»Protestáns Szemle«), melyben az egyházi és iskolai élet s a theológiai tudományok körébe vágó dolgozatok, továbbá magyar prot. egyháztörténelmi emlékek (monumenta) jelennek meg, még pedig ez utóbbiak, folytatólagos külön lapszámozással. b) Tudományos munkák, főleg magyar prot. egyháztörténeti monográfiák. c) A vallás-erkölcsi élet ápolására és fejlesztésére szolgáló könyvek és füzetek. (»Házi Kincstára, »Koszorú.«.) Indokolásul elég lesz annyit mondanom, hogy Társaságunknak legelső ós legfőbb kötelessége a magyar prot. egyháztörténelem művelése ; mert ha magunk nem műveljük ezt a mezőt, mások bizony nem fogják azt helyettünk elvégezni. A theológiai tudományokat, a valláserkölcsi munkákat illetőleg, még ha magunk keveset produkálunk is, a leggazdagabb forrásaink vannak az angol, német, holland és franczia prot. irodalomban ; de a magyar prot. egyház történetére vonatkozó adatokat senki meg nem menti, egybe nem gyűjti és fel nem dolgozza helyettünk. Azért tehát, ismétlem, legelső ós legfőbb kötelességünk saját egyháztörténelmünk ügyének méltó felkarolása ós művelése. „Ki múltjához érzéketlen, Jobb jövőre érdemetlen 1" A 26. §. első részét, a módosítás szerint elfogadom, a második részt azonban kihagyandónak vélem, mert az ilyen rendelkezések : »Gondoskodva lesz, hogy a társaság összes kiadványai könyvárusi úton is megszerezhetők legyenek. A »népies kiadványok terjesztésére különös tekintet leszcc. Nem alapszabályba valók, nem is szólva arról, hogy alaki tekintetben is kifogásolhatók. Az is az ügyrendbe való szerintem, hogy »a tagok, a nem tagilletmóny gyanánt kiadott műveket kedvezményes áron szerezhetik meg«. A Társaság vagyonáról szóló szakaszban (a »jövedelem forrásai« felesleges) két újítást proponál a titkár javaslata. Egyik az, hogy ezentúl nem kell tőkésíteni az alapítványok kamatainak 10°/ o-át, a másik pedig az, hogy »pénztári fölöslegből legalább 20% minden évben a »Károlialaphoz« csatoltatik, melynek, mint a Társaság forgó tőkéjének gyarapítására különös gond forditandó«. Megvallom, hogy egyik módosításhoz sem tudok teljes nyugodtsággal hozzájárulni. Társaságunk tőkéje, az 1900. évi zárszámadás szerint 104,308 korona 33 fillér. Ennek kamata, 5%-kal számítva, 5215 korona 41 fillér, ennek a kamatnak 10%-ja 421 korona 54 fillér. Ennyit kellett volna tehát a mult óv végén tőkésíteni. De hogy hogyan történt e tőkésítés, azt a számadásból nem lehet kivenni. Az alapítványi tőkék kamatainak 10°/ o-át szerintem ezután is mindig tőkésíteni kell, mert az a 104,308 korona 33 fillér még nem olyan nagy tőke, a melylyel megelégedhetünk s a melynél megállapodhatunk. Aztán számítani kell a kamatláb csökkenésére, a kiadások növekedésére, sőt (quod Deus avertat) a tagok számának megcsappanására is. Egyszóval : még egyáltalában nem jött el az idő, sőt még nagyon is messze van, mikor nekünk a tőkeszaporításról le lehet mondanunk. Vegyük figyelembe még azt is, hogy az 1892. óv végével a Társaság alapítványi tőkéje 87,000 kor. volt, mely összeget a tavalyi alapítványi tőkéből levonva, 8 évi vagyonszaporulatul 17,308 korona mutatkozik, vagyis átlagban egy-egy évre 2163 korona, a mi magában sem sok; de még ennyi sem lesz, ha a kamatok 10%-ának tőkésítése elmarad. Végre azt sem értem, miért adjuk oda a felesleg 20%-áfc a Károli-alapra, mint »a társaság forgó tőkójóre«? Tudomásom szerint a Károli-alap nem a Társaság forgó tőkéje, hanem a népies kiadványok költségeihez járuló forgó tőke. A népies kiadványok költségeihez járuljon a Társaság, saját jövedelméből, arányosan évről évre annyival, a mennyivel lehet; de a pénztári fölösleg 20%-át alapszabályszerűleg ne kösse le egy olyan alap részére, mely alap a Társaság czéljai közül csakis az egyiket szolgálja. De meg előbb-utóbb el kell jönni annak az időnek is, midőn a népies kiadványok önmagok tartják fenn és fizetik ki magokat. E szempontból sem indokolt tehát a szóban forgó módosítás. A miket előadtam, legjobb tudomásom ós meggyőződésem szerint adtam elő. Ha miben jobbra taníttatom, hálásan fogok engedni az Úrban. Kassa, 1901. nov. 1. Révész Kálmán. iskolaügy. Iskolai értesítők az 1900—1901. tanévről. (Folytatás.) A tiszáninneni egyházkerület középiskoláinak Értesítőiben a következő fontosabb statisztikai adatokat találjuk: A máramarosszigeti főgimnáziumban összesen volt 258 tanuló; a tanulásban elért eredményt a következő számok mutatják: jeles 18, jó 30, elégséges 135, egy tárgyból elégtelen 25, két tárgyból 25, több tárgyból 25.