Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-20 / 42. szám

vonatok diját: ugyan micsoda lélekkel várná tőlünk azt, hogy az ő fizetett közegeinek munkáját mi végezzük, s tegyük még hozzá, egy olyan anyakönyv alapján, melybe nem köteles az állampolgár a népmozgalmi ese­teket bejegyeztetni, a mely tehát nem is hiteles. Azért hát csak óvatosan azzal a megróvási kaland­dal. Ha újabb időben mulasztások fordulnak elő: keres­kedjék a belügyminiszter úr a saját közegei között, s parancsoljon reájuk, hogy előírt kötelességeiket híven teljesítsék. Meglátja majd, hogy a baj mindjárt orvo­solva lesz. Ha azt vélik, hogy az anyakönyvvezetők e nemű teendőit mi végezzük: erősen csalódni fognak, mivel legjobb akarattal sem végezhetjük. Kellemes dolog a bemondott adatok után kivonatok díjával mellékkeresetre tenni szert, mely évről-évre növekedik, oly mérvben, mint a mienk apad. De ha kellemetlen dolog is az állam czéljaira szolgáló statisztikai s másnemű adatokat kiszol­gáltatni: legyenek készen reá, hogy ez évről-évre mind jobban az ő vállaikra szakad, a mienkről ellenben le­marad. Erre legyenek készen s erre készüljenek évi tabelláris kimutatások készítésével, vagy más alkalmas módon. A sarokba dobott eszköz megrozsdásodik, s nem fungál tovább. Ránk nem számíthatnak, mert mi a tör­vény tiszteletében nőttünk fel, s az ellen nem teszünk. De ugyanezért a Szerkeztő úr se nehezteljen, ha a mi­niszteri rendelet alapján hozzánk czímzett megrovást magunktól, tisztelettel ugyan, de határozottan elutasítjuk. Nagyváty. Morvay Ferenez, ref. lelkész. * * * Ezt a nyilatkozatot, bár már innenn-onnan két hete kaptuk, csak most közöljük. Nem azért, mivel nem akartunk volna neki helyet adni lapunkban, hanem mi­vel utána kívántunk járni a dolognak, hogy valódi mi­voltában láthassuk és úgy mutathassuk be a nyilatkozat közlésével egyidejűleg olvasó közönségünknek is. Hogy ezt tehessük, megszereztük a kultuszminiszter átiratát, mely is f. évi július hó 17-ről 47,228. szám alatt kel­tezve, a panaszt illetőleg a következőket mondj a : „ ... az anyakönyvvezető lelkészek kötelesek évenként a keresz­telő sí, illetőleg halálozási anyakönyveket átvizsgálni, azokból a meghatározott mintájú kivonatokat elkészíteni, s az egy évben született védkötelesekről szerkesztett kivonatokba, az e czélra szánt rovat alatt, az elhalálo­zást is a halotti anyakönyvekből, azoknak az illető szüle­tési évtől kezdve az anyakönyvi kivonatok átadása napjáig, illetve az 1895 évi szeptember hó 30-ig (a midőn a köz­hitelességű felekezeti anyakönyvek lezárattak) való át­vizsgálása után pontosan bejegyezni. Tapasztaltatott azon­ban, hogy a felekezeti anyakönyvvezetők nagy része a halálozási anyakönyveket csak felületesen, vagy egyál­talán át nem vizsgálj a, s az elhalálozás adatait a halá­lozási anyakönyv alapján az egy évben született véd­kötelesekről szerkesztett kivonatba csak akkor jegyzi be, ha az állíttatik, hogy az illető elhalt. De ha vannak, a kik mondják, hogy az illető él, a halálozási anyaköny­veket meg sem nézik, a minek a következménye az, hogy a születési községben gyermekkorban elhalt egyéneknek a halálozási anyakönyvbe is bevezetett elhalálozása az egy évben szülöttekről szerkesztett kivonatba be nem jegyeztetik, ezek ott mint élők szerepelnek, mert az illető községben más, náluk jóval fiatalabb hasonló nevű egyé­nek (rendesen a hasonló névre keresztelt ifjabbik fivér) élnek és így azután az elhalt egyének az állítási lajstro­mokba is felvétetvén, nevük alatt és helyettük törvény­ellenesen a jóval fiatalabb másik hasonló nevű egyén állíttatik a sorozó bizottság elé és soroztatik be törvény­ellenesen. A mi, ha kiderül, a törvény-ellenes besorozások megsemmisítése és az állítási lajstromok kiigazítása igen sok szükségtelen munkát okoz. A felekezeti anyakönyv­vezetőknek fentebb előadott felületes eljárása különösen azóta öltött nagyobb mérvet, a mióta az állami anya­könyvek vezetése lépett életbe. Van szerencsém ennél­fogva a főtiszt, egyházi főhatóságot kérni, hogy az egy­házi főhatósága alá tartozó felekezeti anyakönyvvezető lelkészeket utasítani méltóztassék, hogy a védtörvóny 36. §-ában, illetve a védtörvényi utasítás I. része 15. §-ának 1—3. pontjaiban eléjük szabott kötelességüket pontosan teljesítsék, jelesen az összes halálozási esete­ket, a védtörvényi utasításban megállapított 1. minta szerinti kivonat 4. rovatába pontosan jegyezzek be s ne elégedjenek meg ezen segédokmányok készítésénél a községi előljáró, vagy más személyek azon állításával, hogy az illető védköteles korban álló egyén életben van". Ebből a miniszteri átiratból nem az tűnik ki, hogy a belügyminiszter a kultuszminiszter útján oly dolgok elmulasztásáért emel panaszt a lelkészek némelyike ellen, a melyeket nemcsak hogy nem kötelességük elvégezni, de el sem végezhetnek; mert nem azt panaszolja, hogy a védkötelesek lajstromába nem jegyzik be az 1895. szeptember 30-án túl bekövetkezett elhalálozást," hanem hogy nem jegyzik be az azt megelőző időben megtörtént és az egyházilag vezetett halálozási anyakönyvbe bejegy­zett elhalálozási eseteket, s nem nézve át a halálozási anyakönyveket, puszta bemondás alapján állítják ki a kimutatásokat. Ez a panasz, s miután ez nem a polgári, hanem az egyházi anyakönyvezés idejére vonatkozik, elesik nyilatkozónak az az állítása, hogy a belügyminisz­ter olyan dolgokért zaklatja és vádolja a lelkészeket, a miket nem volna szabad kötelességük elvégezni. De elesik a rovatvezetőre vonatkozó ama panasz is, hogy köny­nyelinűen megró vási kalandban részesítette volna a lel­készeket. Morvay Ferenez úr igen jól tudja, hogy mi a lelkészek kötelessége a védkötelesek kimutatása körül. Tudjuk, hogy ő teljesíti is pontosan; de íme, a mint a miniszteri átirat mutatja, nem minden lelkész veszi oly szigorúan kötelességét, még ha ismeri is. Az ilyen köto­lességmulasztókat bizonyára maga Morvay Ferenez úr is elítéli és megrovásra méltóknak tartja. Mi is csak így ítéltünk felölök, és jól jegyezzük meg, csakis azok felől, a kik törvészabta kötelességüknek nem feleltek meg. Egyáltalában nem az egész lelkészi kart, hanem csak annak kötelességmulasztó tagjait róttuk meg; ehhez pedig nemcsak jogunk van, de kötelességünk is. A mi a nyilatkozatnak azt a részét illeti, hogy a polgári anyakönyvvezetők olyan dolgokat követelnek a lelkészektől, a mi nem kötelességük, csak azt mondjuk, hogy: ne végezzék el. Végezze el ki-ki azt, a mi az ő kötelessége. A szerkesztőség. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A német r. katholikusok 48-ik nagygyűlése augusz­tus 25—29. napjain Osnabrück városában folyt le. A „Chronik der Chr. W." tudósítása szerint a zárt gyűlé­seken újra előkerültek a rég ismert nagyhangú frázisok a pápa helyzetéről, a Péter-fillérről, a Bonifácz- és Raphael-egyesületről, a rendek szabadságáról, a jezsuiták M*

Next

/
Thumbnails
Contents