Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-20 / 42. szám

1901-ik év tavaszán hívtam össze a szövegbiráló bizottságot Budapestre, a midőn eléjök terjesztettem úgy az eddigi füzeteket, mint az időközben hozzám beküldött kéziratokat, vagy nyomtatásban megjelent kísérleteket. Ez a bizottság is, a melynek tagjai: Baksay Sándor, Balogh Ferencz, Czike Lajos, Lévay József, Radácsy György és Váró Ferencz urak voltak, több napon tartó ülésében, gondos és részletes vizsgálat és összehasonlítás után elvégezte nagy munkáját és kijelölte azokat a szövegeket, a melyeket a gyűjteménybe fölvételre méltóknak ítélt. A bizottsági megállapodások után nekem jutott a feladat, hogy a gyűjteményt egybeállítsam és közrebocsássam. íme, itt veszi azt most egyetemes egyházunk közönsége. Ez a Gyűjtemény, mint az előmunkálatok összesített kiadása, beszámolás arról a megbízásról, a melyet egyetemes Egyházunk az énekügyi bizottságnak adott. Azt hiszszük most már, hogy énekügyünk reformjának 26 év óta folyamatban levő kérdése könnyen megoldható lesz, mert ennek a Gyűjteménynek a nyilvános bírálat tűzpijóbáját kiálló darabjaiból, a beosztás elveinek meghatározása mellett, meg lehet majd szerkeszteni az új Enekeskönyvet. Es azt hiszszük, hogy egyetemes Egyházunk eleget tehet annak a jól megfontolt egyértelmű megállapodásnak, a mely szerint Egyházkerületeink még az 1875-ik évben elhatározták az Énekeskönyv megújítását és a mely szerint már a debreczeni zsinat kimondotta, hogy „az énekügyi munkálatok további intézésével a konvent megbizatik s egyszersmind felhatalmaztatik, hogy az énekügyi bizottság munkálatai befejeztével az új Énekeskönyvet kiadhassa". (225. sz. zsinati végzés.) Gyűjteményünkre nézve általában megjegyzem, hogy ebben az 1890-ik évben kibocsátott Programmunk nyer beváltást a maga teljességében. Ez a Programm akkor az Egyházkerületeknek, részint az egyetemes énekügyi bizottságnak előző munkálatai alapján állapíttatott meg és felölelte mindazokat az alapelveket és gyakorlati kívánalmakat, a melyek úgy a szövegek, mint a dallamok kiválogatásában és igazításában egyházunk legkiválóbb szakemberei által zsinórmértékül tartandóknak ítéltettek. Ezek szerint inkább revideált Énekeskönyvről, mint egy egészen új és a régit teljesen mellőzőről levén szó, a Gyűjtemény anyaga ily szempontból ítélendő meg. A Gyűjteményben a szövegek öt csoportba vannak beosztva; a dallamok pedig azután foglalnak folytatólag helyet. 1. A programm szerint átdolgozott Zsoltárok, t. i. azok, a melyek a gyülekezeti éneklésre, a különböző alkalmakhoz képest, ma is sikerrel használhatók. 2. Programmon kivül átdolgozott Zsoltárok, vagyis azok, a melyek az itt-ott felmerült kívánalmak folytán, a régi parafrázistól nagyobb eltéréssel, tehát szabadabban dolgoztattak át, hogy magános használatra, vagy vallás-erkölcsi olvasmányul, esetlegesen a köz Énekeskönyvbe is felvehetők legyenek. E két csoportban közlött Zsoltárokon kivül a többiben nem találtatott már oly vallásos eszme, a mely azokat az átdolgozásra érdemesekké tette volna, vagy ha találtatott is, azok mint merő ismétlések mellőzhetőkké váltak; sőt a szöveg-bíráló bizottság az átdolgozott darabokból is kihagyhatóknak véli a 21., 75., 99., 100, 113. Zsoltárokat, mint csekélyebb értékűeket. Hogy véglegesen melyek maradjanak majd meg, vagy hogy esetleg a dallamokból is ne maradjon-e ki egykettő ós ne vétessék-e vissza a kihagyottakból is egykettő ? — az a felmerülő és indokolt kívánalmakhoz képest az egyetemes énekügyi bizottság teljes ülésében fog eldöntetni. A mi az így közlött Zsoltárokat illeti, azokra röviden csak azt jegyzem meg, hogy a Szenczi Molnár Albert fordításai legnagyobb részben összehasonlíttattak az eredeti forrásokkal, a mire mindekkoráig nem volt figyelem fordítva és a szöveg így nyert sok helyütt helyesbítést; továbbá, hogy a csillagtalan versek kihagyása, vagy összevonása, nem idézi elő a Zsoltár-eszme egységének megbontását még ott sem, a hol a merően keresztyén felfogásba ütköző dolgok vagy történeti vonatkozások elmellőztettek. Minden Zsoltár adva van a maga eszmei egységében, hogy igy minden vers énekelhető, vagy az olvasásban élvezhető legyen. Mostani Énekeskönyvünk keletkezésekor is elvül volt már ez kitűzve, a mikor ugyanis az volt a czél, hogy azok a henye-versszakok, a melyek később csillag nélkül mégis bevétettek, egyszerűen kihagyassanak. Első tekintetre látható, hogy ez az eljárás mindenesetre tönkre tette volna a Zsoltárok egységét; mert minden átmenet, vagy összekötés nélkül nem lehet kihagyni egyes versszakokat, ha különben csonkává és érthetetlenné nem akarjuk tenni az egészet. Azt gondolom azért, hogy a mennyiben a Zsoltárok a magyar református Egyházban mély gyökeret vertek és nem oly könnyen volnának mellőzhetők, mint sok helyen másutt; de nem is oly könnyen volnának ha csak megközelítő szépségű himnuszokkal pótolhatók sem: az lesz a leghelyesebb, ha minél több Zsoltárt megtartunk, de mellőzzük azokból mindazt, a mi nem építő s a mi egy keresztyén Énekeskönyvben ma már, anakronizmus nélkül, nem foglalhat helyet. 3. A magyarországi Enekeskönyvből átdolgozott Dicséretek. A mi ezt a csoportot illeti, itt vannak darabok, a melyek változatlanul megmaradtak, és vannak viszont olyanok, melyek kisebb-nagyobb módosítással vétettek föl. Az átalakításnak fő elve itt is az volt, a mit már mostani Énekeskönyvünk szerkesztése alkalmával zsinórmértékül kitűztek, hogy t. i. annyi versszakból álljon egy-egy ének, a mennyi a szükséghez képest el is énekelhető. Látszik, hogy eleink is tudták azt, hogy a külföldiek egészen el szokták énekelni a felvett éneket, és érezték azt a visszásságot, hogy egy pár énekvers el-83*