Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-20 / 42. szám

ményes belmisszió. A ráparancsolt, kelletlenül végzett munkán nincs semmi áldás. A belmisszióhoz épen úgy hivatás kell, mint a külmisszióhoz, mert ennek is lényeges feltétele az apostoli buzgóság. Es hol szerezhetők és hogy szerezhetők az ily hitbuzgó munkások? Minden egyház a maga természetének megfelelőleg toborz magának belmissziói munkásokat. A római egyházban mindenkor a buzgóbb férfi és női szerzetesek sorából kerültek ki a legkiválóbb belmisszionáriusok; az assisi Szent Ferenczek, a clairvauxi Szent Bernátok, a páduai Szent Antalok s a szeretetmunkákban buzgólkodó Irgalmas nővérek. Az evangéliumi protestáns egyház pedig az Ő egyetemes papság elvéből kifolyólag a gyülekezet buzgóbb férfi és női tagjaiból szokta nyerni a maga belmisszionáriusait. Igaz diakónus, jó diakonissza csak hitbuzgó keresztyénből válik. Ez a gyakorlatban úgy szokott történni, hogy a lelkészek a hitbuzgóbb egyháztagokból nevelnek és szerveznek maguknak önkénytes segítő- és munkatársakat, a kik mint »királyi papság« és »szent nép« nemcsak az egyházkormányzatban, hanem a gyülekezet lelki gondozásában is cselekvőleg részt vesznek. Oktatják a kicsinyeket a vasárnapi iskolákban, irányítják az ifjúságot az ifjúsági egyesületekben, segédkeznek a vallásos összejöveteleken, közreműködnek a biblia ós a vallásos iratok (könyvek, füzetek, lapok) terjesztésében, részt vesznek a gyülekezeti szegények, betegek stb. látogatásában és fölsegítésében, és támogatják az egyetemesebb czélú belmissziói törekvéseket. A protestantizmus az egyetemes papság elvéből kifolyólag a népért a néppel dolgozik, s lelkészei a lelki gondozásban is megosztják a munkát a hívekkel. És itt egy újabb lényeges vonását kell kiemelnem az egészséges belmissziónak, s ez a?, hogy az egészséges belmisszióban a lelkész a munkavezető, az irányadó s a kezdeményező is. A lelkész vezetése nélkül, a lelkész ellenére működő belmisszió könnyen álutakra, nevezetesen vagy elvilágiasodásra vagy szektáskodásra s mindkét esetben a gyülekezeti élet bomlására vezet. De ha a lelkész szakértőleg és buzgón vezet, s a gyülekezeti önkénytes gárda készséggel támogatja a lelkész irányító tevékenységét, akkor a belmissziói munkán Isten áldása van ; mert akkor az egyháztagok nem csupán adófizető alanyok, hanem hűséges elvtársai és munkatársai lesznek a lelkipásztornak a keresztyén hit- ós szeretet-munkákban. Az önkénytes keresztyén munkatársak csapatja által körülvett lelkipásztor tényleg megszerzi és állandóan megtartja a lelkekre való üdvös hatásnak, az erkölcsi vezetésnek kulcsát, a kinek szavára úgy hallgat a gyülekezet, mint jó pásztorára a nyáj. A mely lelkész meg elmulasztja az ily erkölcsi vezetés kulcsát megszerezni, annak lelki vezetése ós erkölcsi irányítása alól annyira kicsúszik a néplélek, hogy a lelkipásztor valláserkölcsihatását bármely pillanatban ellensúlyozni, sőt teljesen megsemmisíteni képes akármelyik szektás apostol, klerikális agitátor, szocziálista demagóg, sőt bármelyik személyes ellensége is. Csak a közelmúltból is sok szomorú példával igazolhatnám, hogy az ily felforgató elemek mily könnyen aláaknázzák egyes gyülekezeteink valláserkölcsi ós egyházi életét. Ezért a helyes belmissziói tevékenység nemcsak a valláserkölcsi megújhodásnak, hanem a lelkipásztorkodás sikeresebbé tételének s megtépett erkölcsi nimbusza visszaszerzésének is egyik hathatós eszköze. A mely lelkipásztor erkölcsileg szilárdabb alapra akar helyezkedni a maga gyülekezetében, az fogjon belmisszióhoz és neveljen önkénytes munkatársakat, királyi papságot ós szent népet maga körül. Hitből ós szeretetből fakadó munkájának hitben és szeretetben erős gyülekezet lesz a legközvetlenebb jutalma. Sz. F. Tájékoztatásul, — A megújítandó Énekeskönyvhöz. — Egyetemes énekügyi bizottságunk az 1900-ik évben tartott gyűlésében elhatározta, hogy az előmunkálatokat egy nagyobb énekanyag-gyűjtemény kiadásával be akarja fejezni és e végből meghatalmazta a bíráló bizottságot, hogy részint az eddig közzé tett füzetekből, részint a még beérkező kéziratokból válogassa ki a versenyképes ének-kisérleteket és intézkedjék azoknak mielőbbi közrebocsátásáról. Egyidejűleg elhatározta bizottságunk azt is, hogy zenei szakértő bizottságunk állapítsa meg a dallamok ritmikai beosztását, bírálja meg a beküldött új dallamokat, hogy a gyűjtemény kiegészítő részeként ezek is kiadassanak. Mind a két bizottságunk eleget tett megbízatásának és pedig a zenei szakértők: Nagy József, Kálmán Farkas, Somogyi. Antal, Deák Gerő, Nagy Zoltán, Szügyi József urak, mindjárt az 1900-ik év tavaszán, Sátoraljaújhelyben tartott gyűlésükben, elnökletem mellett és Szabolcska Mihály jelenlétében megállapították a kidolgozás alapelveit, és a dallamokat egymás közt felosztva, munkáikat hozzám csakhamar beküldötték. A Zsoltárok, Dicséretek meghagyott dallamaiból és újabbaknak fölvételéből végeredményképen megállapíttatott 96 dallam, a melyeknek sajtó alá rendezését Nagy József és Kálmán Farkas urak által az 1901-ik év tavaszán, sárospataki összejövetelünkben eszközöltettem. Ugyancsak az