Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-13 / 41. szám

protestáns öntudat nyerjen istápolást általa; — mert ebből háramlik legtöbb haszon az ifjúra, s maga a könyv így válik reá nézve igazi áldássá. Egy ilyen könyvet szeretnék én alólirott a két prot. egyház tollforgató t. fórfiainak szives segítségével összeállítani; egy könyvet, mely az életbe kilépő ifjúnak, hajadonnak jóravezérlo kalauza legyen ; mely által szive-lelke lehetőleg több oldalról, de mindég nemesítőleg érintessék; melyet vonzó, változatos tartalmáért szívesen olvasgasson; s a mely jól kidomborodó ev. prot. szellemével prot. öntudatában s egyháza szeretetében is erősítse az ifjú szivet. A magam részéről úgy szeretném ezt az emlékkönyvet összeállítani, hogy az egy szép, vallásos authologia legyen; füzére a rövidebb, egy-egy valláserkölcsi, illetve hazafias eszmét kifejezésre juttató költeményeknek, könnyed elmélkedéseknek, történeti vagy költött tárgyú épületes elbeszéleseknek, rajzoknak, anekdotáknak, aforizmáknak stb. — minden a serdülő ifjúságszükségletéhez mért tartalommal és alakban. Hitrokoni szeretettel kérem azért mindazokat, a kiket Isten ilyetén munkák írására alkalmas charismával megáldott: szíveskedjenek ezen emlékkönyv összeállításánál segítségemre lenni. Szívesen fogadok mindent, a mi a jelzett czélnak megfelel: költeményt, prózát egyaránt. Szívesen fogadok nemcsak újat és eredetit, hanem idegent és már megjelentet is, lévén a főczél nem az, hogy okvetlenül újat és eredetit nyujtsunk, hanem inkább az, hogy a mit nyújtunk: jó legyen. Hálával fogadom még az ezen gyűjteménybe alkalmas munkákra való figyelmeztetést s a jó tanacsot is; sőt kérem is azokat, hogy így együttes gonddal és munkával egy olyan emlékkönyvet állíthassunk össze, melyet nyugodtan s-^haszonnal adhasson a konfirmáló lelkész, az ev. iskola, a szülő, az ev. ifjúság kezébe. A mennyiben a Luther-társaság kilátásba helyezte, hogy a fáradságot — ha a munka a kritikát kiállja — szerényen jutalmazni is fogja: a honoráriumot kedves munkatársaimmal annak idején szívesen — és pedig méltányosan — megosztom. A dolgozatokat 1901. deczember 31-ig kérem, alólírt czímemre. Nyíregyháza, 1901- október 1. Paulik János, ev. lelkész. MISSZrÓÜGY. Mit tehetnek a protestáns nők egyházukért? Felolvastatott a Miskolczon, szeptember 20-án tartott belmissziói értekezleten. A hol pedig az Úrnak ama lelke vagyon, ott vagyon a szabadság. (Vége.) II. Kor. 3: 17. A vasárnapi iskola feladata, hogy a családnak visszaadja a Bibliát, hogy a nagyszülők Bibliája az unokák tulajdonává legyen, hogy őket is, mint elődjeiket, ugyanaz a Biblia tanítsa, vezesse, kísérje és vigasztalja életükön keresztül. Ifjukoruk boldog, gondtalan ragyogó napjain át az aggkor rideg nehéz napjaiig, melyek a sír széléhez visznek. A Biblia tényleg a legmagasabb fokig bírja magában azon fontos tulajdonságot, mely nevelő hatással van a gyermekre. Nagy méltósága mellett, melylyel tanít, tiszteli a gyermek szabadságát; sőt mi több, ő teremti meg az egyéni szabadságot, ő alakítja azt át, és teszi törhetetlenné az emberek összes jármával szemben. A Biblia leghatalmasabb vallásos tekintély, mert az Úrnak nevében szól. „Igy szólt az Űr— e szavak fenséges visszhangként fordulnak elő, lépten-nyomon az egész könyvön keresztül, emlékeztetve a gyermeket úgy Istennek, mint az 0 törvényeinek hatalmára, melyen kivül nincs számunkra más, mint lázadás és leigáztatás. Mily nagy, fenséges dolog ez a gyermekekre nézve; mily felhívás ez lelkiismeretéhez, önérzetéhez, becsületéhez !!!... Mily tanítás a szófogadásra, a tiszteletre, a szeretetre, mert Isten parancsai e szóban összpontosulnak: „ Szeressetek";— de egyúttal mily tanítás az emberekkel szemben való önállóságra! Mily iskolája az igazi szabadságnak! .... Az a gyermek, a ki érzi, tudja, hogy az Úr hozzá hatalommal, de szeretette] is szól; érzi, tudja jól, hogy csak egy hatalmas Úr van, s ez — az Isten. Távolról sem lesz az ilyen gyermekből anarkista, vagy a fennálló rend ellen szegülő ember, mert az Úr iránti tiszteletet minden törvénynyel szemben érvényesíteni fogja ; mert sehol sem találkozik a Bibliában azoknak kicsinylésével. Míg gyermek, szülői akaratát fogadja el és tartja tiszteletben; később mint felnőtt hazája törvényei előtt fog meghajolni. — Ugyan ez az érzés azonban meg fogja óvni a hitvány szenvedélyek veszélyétől; megtanítja kivonni magát a hatalmaskodó emberek akaratának járma alól. Mindezen érzelmek oly arányban fognak gyermekeinkben fejlődni, mint a minő fokig meg tudjuk velük szerettetni az Isten szavát, melyet annál könnyebben fogadnak el, mentül jobban ismerik azt. Mi bennünket, a belmisszió eszméjének barátait, csak egy vágy sarkal: szeretett hazánk ifjúságát oly ösvényre vezetni, a mely azon nemzetek közé viszi utunkat, kik a Bibliára alapították fölépiilósüket és a kik sok hibájuk daczára vezető szerepet visznek a művelt világban. — Ismét válpontra jutottunk; a következő évtizedek munkája lesz hivatva hazánk jövőjét eldönteni. Felfelé haladunk-e vagy arra a lejtőre jutunk, a mely sok nagy és dicső múltú nemzetnek hanyatlására vezetett?! Tehát a mi feladatunk, különösen a családanyák feladata, gyermekeink kezeibe adni a vezérfonalat, szeretettel reá mutatni a benne rejlő nagy igazságokra. De soha semmi erőszakot nem használva, leghathatósabb és egyedüli fegyverünkhöz forduljunk : imáinkban kérjük az Urat, hogy ismertesse meg magát gyermekeinkkel Szentírásának tanulmányozása által, hogy ugyan azt az utat válaszszák, melyet annak idejében őseink választottak és a mlyen legnagyobb mértékben megtalálják az erő egyedüli forrását. Hogy mennyire igaza volt az egyszerű barakkfelügyelőnek, mikor felemelte szavát és kért, hogy ne csak anyagi segélyiyel jöjjünk a szerencsétlenek segít-