Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-27 / 4. szám

nak itt először a. klima szolgált nagy akadályul; a 10 oda küldött misszionárius közül az első évben 3 lialt meg. Azután a tartomány elhagyatottsága, vad állapota is nagy nehézségeket támasztott De Isten jóvoltából és a német kormány erélyes czivilizáló tevékenysége folytán a missziói munkamezŐ is lassanként kezd terméke nyülni. A bázeli misszió-házban elhelyezett fétisz-bálványok, varázsló eszközök s egyéb tárgyak szomorú bizonyságot tesznek arról, minő erkölcsi és szellemi elvadulás ellen küzdenek ezek a keresztyén apostolok. A felnőtt megkereszteltek száma még csak 3 — 400. de a 140 missziói iskolába mintegy 3500 gyermek jár, a kiknek háromnegyede pogány. A gyülekezetekben és községekben számos jele mutatkozik annak, hogy az evangéliumi mag jó földbe esik. Szükség is van erre, mert Kameruntól északra és északkeletre az Iszlám erősen hódít s benszülött lakosok ennek esnek áldozatul. Az érdekes jelentés, a melyet F. Würz bázeli missziótársulati titkár szívességéből kaptunk, a következő szavakkal végződik : Mindenütt felhívás további munkára, belterjesre és külterjesre. Mindenütt sürgető szükség eszközökre, munkásokra és különösen bölcseségre, bátorságra, szeretetre, tehát a szentlélek áldásaira. A missziói mező munkásságával arányban kell növekednie a missziópártolásnak kiilterjességben, áldozatkészségben és imádságban. Örülünk rajta, hogy magyarországi barátaink is munkába fogtak. Vajha növekednék mind a számuk, mind a buzgóságuk ! A jelentés emez óhajtása nekünk is hő vágyunk. Általános tapasztalat bizonyítja, hogy a külmissziót támogató egyházak otthon is hitbuzgóbbak, elevenebbek, tevékenyebbek. A misszionálás nagy hiterőt és kifogyhatatlan szeretetet igényel, de egyszersmind nevel is ezekre az evangéliumi keresztyén tulajdonságokra. Nálunk is eljön az idő és immár nem messze vagvon, a mikor többen belátják a külmisszió fontosságát és ennek a szent ügynek hazánkban is lesznek mind apostolai, mind meczenásai. Az ébredező és erősödő hitbuzgóság a keresztyén sszeretetnek ezt a munkamezejét sem szokta sokáig parlagon hagyni! V. F. IRODALOM. ** Igazmondó czímű új néplap érdekében a következő sorokat kaptuk. Szives kérelem. A hozzám érkezett kérő és sürgető levelekre elhatároztam, hogy arra az időre, a mikor a „Téli Újság" szünetel, tehát márczius 1-től decz. l-ig, Igazmondó czím alatt egy minden héten szombaton 8 oldalon megjelenő néplapot adok ki, melyet igyekszem úgy szerkeszteni, hogy hitfeleink igényeinek minden tekintetben megfeleljen. Miután azonban hiába nálunk a jól szerkesztett néplap, ha nem olcsó, — az előfizetési árat terjedelméhez képest a lehető legalacsonvabbra tettem. Három hóra: 30 kr.. félévre: 60 kr., 9 hora: 90 kr., ha legalább 10 példány küldhető egy csomagban. Egyesek nevére 1 frt 20 krajczárért jár 9 hónapon át. A lap kiadója: Hornyánszky Viktor. — Felkérem tehát lelkésztársaimat s egyházunk tanítóit, kiknek a „Téli Újság" elterjesztésénél is sokat köszönhetek, hogy ez új lapot is karolják fel, s igyekezzenek minél jobban elterjeszteni híveik közt. Jó és nemes munkájokat bizonyára áldás fogja kisérni. Az előfizetések hozzám Berek-Böszörménybe, legkésőbb február 20-ig küldhetők. Budai János, ref. lelkész, a „Téli Újság" szerkesztője. — Ez új néplapra mi is különösen felhívjuk lelkészeink figyelmét. ** ima és beszédek. Elmondattak Kisvárdán. 1900 július 3-án dr. Heiszler József dombrádi ev. ref. lelkész tiszteletére rendezett ünnepély alkalmával, s Erdélyi Imre ramocsaházi lelkésznek a lelkészegyleti gyűlésen felolvasott néhány zsoltár és dicséret átdolgozása eredeti éneke és költeménye. Kiadta a felsőszabolcsi ev. ref. egyházmegye. 30 lap, ára 20 fillér. A füzetben a jegyzőkönyv után Porzsolt Ádám lendületes alkalmi imádsága, azután Görömbei Péter esperes üdvözlő beszéde van lenyomatva, a melyben dr. Heiszler József érdemeit méltatja. Heiszler, az egykori piarista szerzetes. 1850-ben tért át egyházunkba, a melynek legelőbb Nemes-Péczelben segédlelkesze, azután Pápán theol. tanára, később Mocsoládonés Gyönkön rendes lelkésze, 1859-ben Sárospatakon ismét theológiai tanára s végre 1869 óta Dombrádon lelkésze. E mellett irodalmilag is nagy tevékenységet fejtett ki. írt több egyháztörténetet, exegetikai, hittani és vallásbölcsészeti tudományos művelt s kiadott néhány kötet egyházi beszédet: két évig szerkesztője volt a Sárospataki Füzeteknek, a hetvenes években a protestestánsegyletesek ellen, a kilenczvenes években a presbyteri szervezet átalakítói ellen folytatott értékes irodalmi harczot. A tartalmas beszédre dr. Heiszler válaszolt, melynek elegikus, lemondó hangja nagyon leverő. A füzet végén közölt zsoltár- és dicséret-átdolgozások [Erdélyi Imre ramocsaházi lelkész kísérletei) teljességgel nem nyerték meg tetszésünket. Nagyon gyökeres, tűimodern, s költői és vallásos erő nélküli átírások, a melyeknél sokkal jobbak az Enekeskönyv megfelelő darabjai. Az átdolgozásnak nem szabad úgy letörölni a kegyesség és hit kenetét, mint ezek a kísérletek (F). ** A magyar írók élete és munkái ez. füzetes vállalatból, a melyet a M. T. Akadémia megbízásából Szinnyei József szerkeszt és ír, megjelent a 64. és 65. füzet. A Liptay és Eüley czímszók közé foglalt anyagot tartalmazó füzetek nagyobb czikkei: Liszti László (a költő) Liszkay József (egyházi író), Lisznyai Kálmán (a költő),1 Liszt Ferencz (a zeneművész), Lóczy Lajos (a geologus), Lonovics József (egyházi író), Lónyay Menyhért (nemzetgazdász), Losontzi István (a Hármas Kis Tükör írója), Losonczy László (költő); továbbá Lőw Lipót (a rabbi), Lubrich Ágost (neveléstani író), Lugossy József (nyelvész), Lukács Béla, Lukáts Gyula, Lukács László, Lukács