Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-29 / 39. szám

hogy el se tudnók azt képzelni az ő elnöksége nélkül. Lelket, életet öntött ő nemes lelkével belénk; személye egyszerű kedvessége, beszédei hatalmas szárnyalása tették vándorgyűléseinket oly vonzókká és eszméltetőkké. Hogyan bocsátottuk volna el tehát, még ha elismertük is, hogy bizony az ő törékeny egészsége mellett önzés is szives és szerető hozzá ragaszkodásunk ? ! Tudjuk, hogy önzők voltunk; de hiába, nála nélkül nem tudunk ellenni ; s így addig erősködtünk, míg végre engedett kérő szavunknak és maradt. Hasonlóképen egyhangúlag, nagy lelkesedéssel marasztottuk meg a társelnöki széken Hegedűs Sándort, a kinek buzgó lelkét, sziveket indító beszédet, 110 meg áldozatkészséget ép oly kevéssé nélkülözhetjük, mint Gyurátz Ferenczet. Á választmányt illetőleg tervben lett volna ugyan egy kis restauráczió ; de az, bár egyáltalán nem irányult személyek ellen, hanem csak a Társaság magasabb érdekeit tartotta szem előtt, — nem talált tetszésre, és György Endre indítványára a választmány régi tagjai újra megválasztattak. Az elhalt Szilágyi Dezső helye dr. Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszterrel töltetett be. Ezzel a közgyűlés programmja ki levén merítve, az ülés Gyurátz Ferencz szívből fakadt imádságával bezáródott. Oszladoztunk; de csak azért, hogy egy fél óra mulva újra összejöjjünk ismerkedési estére a Korona szálloda nagy éttermébe. Össze is jöttünk annyian, hogy igazán mesterség volt helyet kapni és feltalálni azokat, a kikkel közelebbről is ismerkedni óhajtottunk. Ismerkedtünk vidám hangulatban és csak az éjféli órák oszlatták szét az óriás számú társaságot. (Foljt köv.) H. I. A belmissziói értekezletről. A tavaly Pozsonyban tartott belmissziói konferenezia határozata értelmében a tervbe vett országos belmissziói egyesület alapszabály-tervezete az egyházkerületek útján az egyházmegyékhez küldetett le, a végből, hogy a felől véleményüket nyilvánítsák s általában nyilatkozzanak a felől, hogy az egyesület létrehozását szükségesnek látják-e, és ha igen: minő viszonyban állónak kívánják azt az egyház hivatalos organizmusával ? Ugyancsak a pozsonyi értekezlet megbízta Szilassy Aladárt, hogy az Irodalmi Társaság idei közgyűlése alkalmával hívja össze újra az értekezletet, a beérkezendő eg}r

házmegyei vélemények meghallgatása és a fontos kérdésben való további lépések megtétele véget. E határozatok alapján a belmissziói értekezlet, az Irodalmi Társaság közgyűlése alkalmával folyó hó 20-án, délután 5 órakor tartatott meg Miskolczon, a ref. főgimnázium tornatermében, a miskolczi intelligens hölgyközönség és az irodalmi társaság tagjainak élénk részvétele mellett. A konferenezia nem csupán a belmissziói egyesület kérdésével foglalkozott, hanem egész vallásos estélylyé nőtte ki magát, a mennyiben Dessewffy Emma a budapesti Lorántffy Zsuzsánna-egyesület egyik kiváló tagja és Szilassy Aladár felolvasásaikkal nyújtottak élvezetet ós okulást az érdeklődő közönségnek, a melynek soraiban ott láttuk Gyurátz Ferencz, Kun Bertalan és Antal Gábor püspököket, Tisza Kálmánt ós báró Prónay Dezsőt is. Közének, ima, és a megjelentek szives üdvözlése után Dessewffy Emma tartotta meg felolvasását: „Mit tehetnek a protestáns nők egyházunkért?" czím alatt, s gyakorlati tapasztalatok alapján ismertette azt a nemes munkát, a melyet a Lorántffy Zsuzsánna-egyesiilet a fővárosban kifejt, s azt az áldásos hatást, a melyet munkája létrehoz. Szépen megírt, eszméitető és munkára felhívó felolvasását legközelebb egész terjedelmében közölni fogjuk és hiszszük, hogy olvasóinkra is oly elhatározó hatással leend, mint volt reánk és a miskolczi ref nőegyesület több tagjára, a kik, a mint örömmel értesültünk felőle, a belmissziói értekezlet után tartott megbeszélésből kifolyólag másnap elhatározták, hogy egy lelkész vezetése alatt ínég fogják kezdeni a vasárnapi iskolákat. A legelső sorban a nőknek szóló felolvasást Szilassy Aladárnak inkább a férfiakhoz szóló felolvasása követte az amerikai ifjúsági egyesületekről. Bámulatos dolgok voltak azok legtöbbünkre nézve, a mit e felolvasásból hallottunk. Minő tevékenység, minő áldozatkészség és mily áldásos eredmények az ifjúság lelki és testi épségének megóvása terén! Hol állunk mi az amerikaiktól e tekintetben! Pedig bizony nem kevésbé volna szükség az ifjúság védelmére és evangéliumi szellemben nevelése hazánkban, mint a szabad Amerikában. Ott állam, társadalom, egyházak és egyesek a legnagyobb odaadással támogatják az evangéliumi egyesületeket; nálunk pedig még csak most vitatkozunk azon, hogy szükséges dolog-e ifjuságunk intenzivebb lelki gondozása ? De hiszszük, hogy a vitatkozások, ha nem egyszerre is, megtermik jó gyümölcseiket, s elvégre mi is a munka mezejére állunk. Lassan, nehézkesen, mozdulunk ugyan, az igaz, mint az olyan ember, a ki a hosszas tespedésben elszokott a járástól; de Istennek hála, mégis csak mozdulunk már. Ezelőtt 10—15 évvel olyan dolgokról beszélni sem lehetett, a melyek ma, bár még csak vitatkozás alakjában, napirenden vannak a zöld asztaloknál és egyházi lapjaink hasábjain. Akkor egyszerűen agyonütöttek minden ilyet, azzal a kijelentéssel, hogy: külföldi, nem magyarnak való; — ma azonban már forranak a lelkek s a tehetetlenség és közöny gúnyos szava mindinkább elhallgat. Bizonysága ennek az országos belmissziói egyesület kérdése is, a mely az értekezletnek következő tárgya vala. Tavaly még igen éles volt az ellentót a belmissziói egyesület barátai és ellenzői között. Akkor még tulajdonképen nem arról volt szó, hogy a beterjesztett alapszabály-tervezet, megfelelő-e vagy nem? hanem az volt a jelszó, hogy az egész tervet alkotmányos úton el kell temetni. Egy esztendő alatt azonban sokat ért a kérdés, tisztázódtak a vélemények, és a miskolczi értekezleten, egynéhány dolgozni nem akarónak szűr alatt hangzott dohogását leszámítva már odáig haladt a dolog, hogy az ellenzők elismerték a belmissziói egyesület által szorgalmazni, támogatni kivánt munkálkodás szükségességét és csupán csak az alapszabály-tervezet némely pontjának módosítását kívánták. Nagy haladás ez, s teljes a hitünk a felől, hogy ha az alapszabály kifogásolt pontjai úgy módosíttatnak, hogy a mai, bár nézetünk szerint egészben véve oknélkül való skrupulusok eloszlanak, — az orsz. belmissziói egyesület rövid időn meg fog valósulni anyaszentegyházunk nagy áldására. Az egyesület ügyének mibenlétét Szilassy Aladár ismertette a beérkezett egyházkerületi és egyházmegyei vélemények alapján. Sajnos, hogy az egyházmegyék közül csak igen kevés küldötte be véleményét és így a közfelfogás, úgy a mint szükséges lett volna, nem volt megállapítható. A beérkezett vélemények közül csak a kevesebb rész volt ugyan, a mely az orsz. belmissziói egyesület szervezését szükségesnek ítélte ; azonban az egyesületet szervezni nem kívánók véleményéből is csak