Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-22 / 38. szám

theol. dékán s e. i. kollégiumi igazgató beszédet mondott a vallásos erkölcsi, tudományos és hazafias műveltségről a maga szoros összetartozásában és kölcsönös feltételezettsógében. E beszédre dr. Schmidt Gyula koll. felügyelő válaszolt, és lelkes buzdító beszédet intézett a tanári karhoz és az ifjúsághoz. A szép ünnepély a Hymnus eléneklósóvel véget ért. Más napon dr. Horváth Ödön kir. tanácsos és jogkari dékán bemutatta a tanári kar jelenlétében dr. Raffay Ferenczet és dr. Flórián Károlyt, mint új kartársakat az ifjúságnak. Az ifjúság a folyó tanévben a főiskola összes tanintézeteiben gyarapodott. A pápai ref. felsőbb leányiskola megnyitása f. hó 12-én történt meg, szép ünnepély és a ref. és evang. egyházak testvériségének demonstrálása mellett. Az intézet felolvasása messze kiható elohangja volt a dunántúli ref. egyházkerület közgyűlésének és testet öltése a boldog emlékezetű László József kocsi lelkész fenkölt gondolatának. A megnyitó ünnepély az egyházkerületi közgyűlés első napjának képezte egyetlen programmpontját. A gyűlés megnyitása után a dunántúli evang. egyházkerület küldöttsége jelent meg, Gyurátz Ferenczczel, lánglelkű püspökével élén, hogy az intézet megnyitása felett érzett testvéri örömét kifejezze. Gyurátz püspök úr, ismert ékesszólásával és lelkesedésével tolmácsolta az örömöt, s szólott azzal a melegséggel, szeretettel, a hogy csak egy igazi testvér szólhat. Beszéde valóban kedves vigasztalásul szolgálhat azokért a szeretetlen hangokért, a melyek az újabb időben némely evangélikus körökből emelkedtek ellenünk, reformátusok ellen. „A dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület testvéri kötelesség teljesítésére érzi "magát indíttatva; a testvérkötelesség teljesítésére, a melylyel ezen szép ünnepélyhez, egy szép alkotásnak a világ előtt való bemutatásához meghozza általunk a maga üdvözletét. Ennek az ünnepélynek öröméből kikéri a testvért megillető örömrészt" — mondá Gyurátz püspök úr, s e testvéri hangnak méltó visszhangja volt Tisza Kálmán főgondnok köszönő válaszának ama passzusa, a melyben Istent arra kérte, hogy a két fő-protestáns egyház: az evangélikus és református egyház mint testvérek, vállvetve együtt küzdhessenek mindazok ellen, a kik protestantizmus ellenségei; másrészt pedig szeressék és tiszteljék egymást, mint igaz testvérek. — Maga az iskola-megnyitó ünnepély, a melyen a kultuszminiszter Berecz Antal miniszteri biztos által képviseltette magát, a templomban tartott ünnepélyes istentisztelettel vette kezdetét. Az istentiszteleten Kiss József lelkész mondott alkalmi imát és egyházi beszédet; azután pedig az új intézet dísztermébe vonult át az ünneplő közönség, hol Antal Gábor püspök tartott eszmékben gazdag felavató beszédet, különösen kiemelve azt a nagy hivatást, a mely a magyar protestantizmusra, az általa eddigelé sajnálatosan elhanyagolt nőnevelés terén várakozik. Berecz Antal miniszteri biztos üdvözlése és annak viszontválasza után Czihe Lajos főiskolai gondnok tartott igen szép emlékbeszédet az intezetet megalapító László Józsefről. Emlékbeszéde végén ünnepélyesen leleplezték a nagynevű alapító márvány mellszobrát; majd Izsák József elszavalta Medgyaszay Vincze alkalmi ódáját; végül pedig dr. Horváth József intézeti igazgató vette át a szobor gondozását és tett ünnepélyes fogadást arra, hogy az intézet működésében mindenkor az alapító nemes intenczióit fogja követni. A szép ünnepélyt Antal Gábor püspök úrnak a közönséghez intézett szavai és szózat eléneklése rekesztette be. — Lélekből örvendünk rajta, hogy protestáns nőnevelésünknek ismét egy újabb hajléka nyílott meg. Legyen rajta Istennek minden áldása! Vezetőitől pedig azt kérjük, hogy soha se tévesszék szemeik elől, hogy ők nem csupán egy felsőbb leányiskolának, hanem egy egyházi felsőbb leányiskolának a vezetői s hogy ebből kifolyólag az ismeretek közlése legyen mindig vallásos alapokon nyugovó és arra a czólra törekvő, hogy az intézetből kikerült leányok hű, buzgó és minden nemes czél iránt fogékony és munkás tagjai legyenek anyaszentegyházunknak. A debreczeni kollégiumon folyó hó 9-én történt meg az új iskolai év ünnepélyes megnyitása. A templomban tartott istentisztelet után, a melyen Csiky Lajos főiskolai lelkész kérte Istennek áldását az intézetre, a kollégium kis tanácstermében gyülekeztek össze az iskola tanárai és elöljárói, hol is Kiss Áron püspök üdvözölte őket meleg szavakkal, a melyekre dr. Öreg János ezidei rektor válaszolt, tolmácsolva az egész elöljáróságnak a püspök iránt érzett szeretetét és tiszteletét. A hivatalos megnyitás ezután a nagy gyűlésteremben történt meg, a hol dr. Öreg János tartotta meg rektori székfoglalóját „Hogy kell tanulni?" czím alatt; végül pedig a városi tanács nevében Komlósy Arthur főjegyző üdvözölte a tanári kart, Reggeli istentiszteletek. A mint a Dunántúli Prot. Lapban olvassuk, a pápai ref. theol. akadémia növendékei a folyó tanévtől kezdve az akadémia helyiségében, bibliaolvasással egybekötött reggeli istentiszteleteket fognak tartani. A növendékek óhajtása ugyan az volt eredetileg, hogy a reggeli gyülekezeti istentisztelen vehessenek részt és működhessenek közre; azonban a tanári kar, mivel e miatt az óra-beosztást kellett volna megváltoztatni, ezt nem engedte meg. Örülünk ugyan a házi istentiszteleteknek is; de megvalljuk, hogy jobbnak tartottuk volna, ha a tanári kar az ifjak eredeti óhajtását teljesítette volna. A gyülekezeti istentiszteleten való részvétel és közreműködés mégis csak emelőbb és iidvösebb hatású, mind lelkiképen, mind a gyakorlat szempontjából, mint a házi istentisztelet, s ha talán ez az órabeosztásban bizonyos kényelmetlenséget okoz is, a jó czélért és eredményért el lehet azt viselni. Budapesten nem a 8—9, hanem a 9—10 óra közti idő esik e miatt ki a tanításból és a tanári kar mégis szívesen engedte meg a növendékeknek a rendes reggeli istentiszteleten részvételét és közreműködését, és pedig azért, mert tapasztalta annak áldásos eredményét.