Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-22 / 38. szám

OTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: LX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Horny&nszky Viktor Jcőnyvkereshedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz, és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre : 0 kor.; egész évre: IS ftorofui* Egyes 8*ám ára 40 fll. Tisza Kálmán a eura pastoralisról és a belmissziói munkáról. Folyó hó 13-án a dunántúli ref. egyházkerület pápai közgyűlését Tisza Kálmán főgondnok igen nevezetes beszéddel nyitotta meg. Tisza Kálmán rendesen el szokta engedni az elnöki megnyitó beszédeket; ha tehát mégis nyilatkozatokra szánja el magát, akkor már igen fontos, égető szükségességű kérdések azok, a melyeket beszéde tárgyává tesz. Elnöki megnyitó beszéde valóban a legfontosabb ós legégetőbb kérdéseket érintette: az 1848 : XX. törvónyczikk végrehajtásának, továbbá a cura pastoralis és a belmissziói egylet ós belmissziói szervek kérdését. Nyilatkozatai a legkomolyabb figyelmet érdemelnek ; nemcsak azért, mivel a nagyfontosságú kérdésekre vonatkoznak, hanem még inkább azért, mivel Tisza Kálmán komolysága, óvatossága a leghatalmasabb bizonyíték arra nézve, hogy ha ő veszedelmeket lát és azok orvoslását sürgeti, akkor valóban itt is az ideje, hogy a medclő vitatkozások terét elhagyva, a cselekvés, a gyakorlati védekezés és egyházópítés terére lépjünk. Tisza nyilatkozatai, úgy a cura pastoralist ós a belmissziói tevékenységet illetőleg reánk nézve nemcsak azért nevezetesek mivel e fontos kérdéseket tárgyalják, hanem a tekintetben is, hogy teljesen igazat adnak lapunk irányának ós elégtételül szolgálnak azokért a méltatlan vádakért ós gyanúsításokért, a melyeket az intenzivebb lelki gondozás ós a belmiszsziói szervek megteremtése tekintóben elfoglalt álláspontunk miatt el kellett szenvednünk. Tisza nagyfontosságú beszédét alább adjuk egész terjedelmében, s az ő szavaival arra kérjük olvasóinkat és mindeneket, a kiket illet, hogy »méltóztassanak ezen, igazán lelke mélyéből és egyháza iránt való aggodalma sugalmazta szavakat arra méltatni, hogy fontolóra vegyék!« A beszéd így hangzik : Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés Bármennyire óhajtom is az egyházkerületi gyűlés idejét kímélni, a mai időben mégis lehetetlennek tartom, hogyha bár nem is hosszú, de elnöki megnyitó beszédet ne tartsak. Rövid leszek, mert azon tárgyak közül, melyekre kiterjeszkedni akartam, több van, a mi a tárgysorozat folytán, részint a püspöki jelentés alapján, részint indítványkópen szóba kerül; azok iránti nyilatkozataimat, ha szükséges lesz, akkorra tartom fenn. Ilyen például az a veszteség, mely egyházunkat érte a dunamelléki egyházkerület főgondnokának elhalálozásával, melyet különben a püspöki jelentós terjeszt elő. És ilyen, hogy a megbeszélendő tárgyaknak, ha nem is a legfontosabb, de mindenesetre egyik legfontosabbikát említsem, az 1848: t.-czikk XX. §-ának végrehajtása iránti határozás. Most általánosan akarok beszólni egyházunknak helyzetéről. Tagadhatatlan az, hogy ha, bár hála Istennek, a nyomasztó vagy erőszakos elnyomatások ideje végképen lejárt, mégis mondhatjuk, vannak olyan veszélyek, melyek egyházunk terjeszkedését, fennállását, felvirágzását kezdik veszélyeztetni. Készakarva mondom: kezdik, mert ámbár a veszély nem olyan nagy, hogy folytonosan jajgatnunk, sopánkodnunk kellene, de tartom mégis olyannak, a melylyel szemben teljes erólylyel, nyugalommal, buzgósággal működnünk nekünk is kötelességünk. Tudjuk azt, hogy ha megszűntek az erőszakos eljárások, épen azon egyház részéről is, melynek védelmében akkor azok érvényesültek, vannak más módok, a melyek nem járnak Jármával, melyek nem kivannak vért, de a melyek útján behatolva az egyes családok körébe, ott igyekeznek megingatni az egyházunk iránti hitbuzgőságot. Azonkívül vannak a nazarénusok, vannak a baptisták; ezen a réven is vesztünk híveinkből, ezen a bajon is segítenünk kell. Vannak azután a nem egészen helyesen rezerválisoknak