Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-15 / 37. szám

1-én. Őszintén örvendünk e pályakérdések kitűzésének, a melyek, azt hiszem, meddők nem maradnak. Hisz a Bund az, mely a Gusztáv-Adolf-egyesitlet mellett Németország egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb ev. egyesülete. Azért is mindkettő a német és a külföldi pápás sajtó támadásainak állandó tárgya. „A polgári házasság konkubinátus" czím alatt értekezik Hoensbroech gróf, az ismert) nevű ex-jezsuita polemikus író, abból az alkalomból, hogy Schwippert düsseldorfi káplán két r. kath. házas félnek tisztán polgári házasságkötését egyszerűen „konkubinátusnak" deklarálta s nemsokára biróság elé is kerül. Hoensbroech így ír: „Hogy azt a hihetetlen megvetést, a melylyel a róm. kath. egyház a polgári házasságról szól, igazán megérthessük, leghelyesebb magát az egyházat szólaltatni meg a maga hivatalos kijelentéseiben és hiteles magyarázataiban. Tisztán az újabb korra szorítkozom. 1852 szept. 27-én IX. Pius pápa kijelentette, hogy „minden, nem a tridenti kánonok értelmében kötött házasság gyalázatos és átkos konkubinátus" (A Krisztus földi helytartója szájába illő beszéd!). 1878 ápr. 21-ikén pedig „istentelen törvénynek" mondotta XIII. Leó pápa a polgári házasságról szóló törvényt, s magát a polgári házasságot „legális konkubinátusnak" deklarálta; sőt ugyanezt a magyarázatot még 1879 inárcz. 17-ikén is ismételte. E pápás tanra támaszkodva Lehmkuhl jezsuita moráltheológiájában (II. 548) „büdös konkubinátusnak" (sic!) nevezi a polgári házasságot. S ez a moráltheológia máig is vezérkönyve a legtöbb német papi szemináriumnak. S. Lelnnkuhlhoz hasonlóan nyilatkoznak a polgári házasságról : Gury, Ballerini, Palmieri, Marc, Sabetti s más jezsuiták elterjedt morális tan és kézi könyvei. Dicséretes kivételt képez Schnitzer, dillingeni liczeumi tanár, ki ugyan, mint róm. kath író „a róm. kath. hivő lelkiismeretére nézve érvénytelennek és bűnösnek" mondja a polgári házasságot, de azért mégis „Kath. házasságjog" (5;

kiad. Freiburg, 1898. 76 1.) czímű művében ezt írja: „Óvakodnunk kell attól, hogy a szószéken vagy a gyóntatószckben egyszerűen konkubinátusnak jelezzük a polgári házasságot. Az állani nem tűrheti meg azt, hogy az ő területén s az ő törvényei szerint érvényes házasság konkubinátusnak jeleztessék". Érdekes, hogy a bajor biróság 1876. szept. 29-én a büntető törvénybe ütközőnek ós megbüntetendőnek ítélte egy róm. kath. lelkésznek következő kifakadását: „Tisztán csak polgári úton házasságra lépett két félnek együttélése konkubinátus ós nyilvános vadházasság" („Hurerei"). Jó lesz tehát, ha a porosz állam a bajor állam felfogását követi a polgári házasságnak pápás megítélésében! Róma lovagjait csakis így lehet a törvény és a rend természetes korlátai közé szorítani. A württembergi ev. luth. értekezlet mult hó 27-ikén tartotta Burk prelátus elnöklete alatt Stuttgártban ezidei rendes évi közgyűlését. Az értekezlet főbb tárgyát a Harnack („A keresztyénség lényege") műve feletti élénk diskusszió képezte, a melynek alapelveit Walther stuttgárti lelkész, — az egyházi tanhoz, hitvalláshoz és a luth. egyházhoz való állítólagos negatív viszonyát pedig John lelkész ismertette. Ugyanaz nap estéjén a württembergi luth. Gotteskasten is megtartotta szokásos évi ünnepét. Deckinger évi jelentése szerint 1900. évi bevétele volt 4081 márka, a melyből 1000 márka egy legátumra esik, 1059 márka pedig az osztrák ev. mozgalomnak támogatására szolgál. Ez összegből 3351 márka segélyezésre fordíttatott, és pedig Németországnak jutott 1018, Ausztriának 1850 s Brazíliának 219 márka. A fenmaradt összegek a beállott szükséghez képest az osztrák ev. reformmozgalomra fognak fordíttatni. Örvendünk a luth. Gotteskasten szeretettadományain, csak szeretetlen konkurrencziát ne csináljon azokkal a Gusztáv-Adolf-egyesület áldásos szeretetműveinek. A ker. ev. szeretet békés lelke hassa át a Gotteskasten köreit is az evangélium szolgálatában! A Bielefeld melleti betheli intézet harmadik theol. értekezlete augusztus 11—17. napjain ülésezett. Előadást tartott azon több napon át Bodelschwing lelkész „A r. kath. egyház Isten örök üdvtervében", Schlatter tanár „Az Úr beszédeiről János evangéliumában", Lutgert tanár „A Szentlélek tana" és Cremer „Megigazulás, újjászületés és megszentelés" czímmel. Bizony nem ártana, ha ilyen tudományos theol. értekezleteket nálunk is tarthatnánk. Talán azzal is föllendülne felette szegényes magyar prot. theol. irodalmunk. A mi theol. tanáraink szívesen vállalkoznának ilyen tudományos előadások megtartására a theologiai irodalom összes ágaiból. Gondolkozzunk a kérdés fölött! Langen J. bonni ókath. theol tanár július 13-án történt elhunytával nagy veszteség érte a német ókatholiczizmust. Ő volt az ókatholiczizmus utolsó képviselője a bonni r. kath. theol. fakultáson, s a kormány az évi 6000 márka segélyt is megvonta a bonni ókath. konviktustól. A vatikáni dekrétumok elleni oppozicziója miatt Hilgers, Reusch és Knoodt tanártársaival, az ókath. irodalom eme későbbi illusztris képviselőivel egyetemben Melchers kölni érsek által exkommunikáltatott. Az ókath. tanári állásokat többé be nem töltik. Őszintén fájlaljuk az ókath. fakultás és konviktus megszűnését E liberális katholiczizmusban leghatalmasabb támasza lehetne a Canossa útján lévő porosz államnak a hazafiatlan ezentrumpárt pápás világuralmi törekvéseivel szemben. Példátlan az államkormány e végzetes közönye az újabbkori egyház-és világtörténetben! Ez épen az újabb és legújabb porosz egyházpolitika iszonyú tragikuma! Csak meg ne adja az árát. Mert hát Róma sem nem tanul, sem nem felejt, mihelyt az ő pápás világuralmi törekvéseiről van szó. Dr. Szlávik Mátyás. régiség. A rozsnyói ág. hitv. ev. egyházi rövid története 1526—1836-ig,* A reformáczió után Rozsnyón mintegy 1527-dik Esztendőben az Evangelika Vallás létezni kezdett s oly gyors lépésekkel ment elő, hogy már 1538-ik Esztendő táján két (Magyar és Német) Lelkipásztorok szolgalatjával éltek; 1580-ik Esztendőtől kezdve mind egész 1659-dik Esztendeig, míg a Jesuiták be nem hozatattak, katolika Vallást követő alig találtatott. Az Esperestség Jegyző — Fraternitás név alatt levő — könyvei, részszerint a Rozsnyói régi Matrikulák * A kéziratnak, melyből e történet lemásoltatott, eredeti czíme ez: „A Rosnyóí Evangélika fíkklésianak Reformatio után ló26 Esztdtől 1836. Esztdeig történt környíilállása, sükeres előmenetele — s az idő alatt élt, szolgált Lelkipásztoroknak, s úgy oskolák Tanítóinak, szinte valamint az Ekklesia úgy oskolai nagylelkű Inspektoroknak s tisztes jegyzőinek neveik. — Az Esperestség Jegyző — úgy nevezett Fraternitás — Könyvből s részint a Rosnyói régibb Matrikulából valóságos ós pontos kihúzatal, mely is tartozik Idősb. Mojses Mátyáshoz. Íródott 1837. Esztdb. ápr. 3-án". — Közlő ezt a kéziratot t

.1896-ban másolta, mint rozsnyói segédlelkész s vallástanár. A kézirat* abban az időben id. Fábry Károly rozsnyói kereskedő tulajdonát képezte. Azóta ez a nemes egyháztag elhunyt s nem tudni, vájjon fia oly kegyelettel őrzi-e ezt a kéziratot, mint tette az apa.