Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-08 / 36. szám

tárcza. A prédikáczió legfőbb próbaköve. Mutatvány Kovács Albertnek sajtó alá rendezett Homíletikájából. A feltett fo fontosságú kérdésre a tlieológusok nem adnak egyező feleletet; azonban a legtöbb mégis azt feleli rá, hogy „minden prédikáczió annyit ér, a meny­nyit épít". Az „építés" képes kifejezés, a mely az ó-testa­mentumból vétetett, a hol szószerint jelenti a jeruzsálemi templom építését. A papok ezt a legnagyobb emberi érdemnek hirdették; mikor pedig már a templom felépült, s ezt a nagy érdemet többé megszerezni nem lehetett, akkor az értelmét szellemesítve, átvitték az Isten lelki templomának építésére, a melylyel ép oly nagy érdemet lehet szerezni. Ezen értelemben vette át az újtesta­mentum is, a mely a keresztyén gyülekezetet obtoc, olxoőofxTg névvel nevezi (I. Tim. 3, 15; 1. Kor. 3, 9; Efez. 2, 21; 1. Pét. 4, 17.), s ezen alapulnak az ilyen kifejezései: §i(óxo//.sv iá TT)C olxoSo/iíjc r^c sic áXXfjXooc, (törekedjünk egymásnak építésére. Róm. 14, 19). Kép nélkül szólva: az építés jelenti az egyház külerejének, a keresztyén közösségnek, a vallási és erkölcsi életnek mindennemű ápolását és fokozását, s végeredményben a lelki világ békéjének megalapítását a földön; a mi az istentiszteletnek általában is a végczélja. E szerint: bár az egyházi beszédet is meg lehet bírálni a tartalma vagy alakja, vagy számos egyéb tulajdonsága szem­pontjából is, a melyek többé-kevésbé értékesek benne; de jóságának legfőbb próbakövét mégis az elért vég­czélja adja, hogy t. i. mennyit és mennyiben épít. Kétségtelen, hogy az épülés vagy a lelki világ békéje csak az összes szellemi tehetségek: az értelem, érzelem és akarat harmonikus működése által érhető el, s ennek alapján a Homiletikákban általános az a fel­fogás, hogy az építés czéljából a predikáczióban is törekednünk kell arra az eszményre, hogy az ember összes szellemi tehetségeit megragadjuk ós harmonikus működésben tartsuk. Ennek igazságát, így elvontan, mi sem vonjuk kétségbe; de mégis utalnunk kell azon, szintén kétség­telen tényre, hogy az egyes embernek, mint a nagy tömegnek a lelki tehetségei, részint a faji eredet, részint a neveltetés és foglalkozás következtében különböző egy­oldalú arányokban vannak kialakulva annyira, hogy a töké­letes mindenoldalúság csak kivétel, s ebből folyólag a lélekre ható eszközök is különbözők. Egészen bizonyos, hogy a kinek lelkében érzelmi egyoldalúság van, az a protestáns kultuszban, a mely a vallásos épülést nem az érzelmek és a képzelet által, hanem az értelem és a lelkiismeret által akarja eszkö­zölni, ép úgy nem találja meg az épülést, mint az értelmi ember nem a római kath. liturgiában. Azonban mind­két egyoldalúságnak lélektani alapja van az emberi tehetségek különböző arányaiban, s ezért, habár az értelmi egyoldalúságot mi sem kívánjuk oda fokozni, hogy az építés alatt csak egyoldalú tanítást vagy erkölcsi értel­met értsünk, hanem ezek mellett az akarat elhatározá­sára a szívnek közreműködését is igénybe kívánjuk venni; de a protestáns prédikácziónak történetileg ki­alakult értelmi típusát mégis általában is helyben hagy­juk; de mindenesetre felibe helyezzük a r. kath. egyház érzelmi építő eszközeinek, vagy némety szekták túlhajtott érzelgéseinek. Meglehet, hogy fogalmilag az volna a legtökéletesebb vallásrendszer, a mely az emberi lélekre való hatásában minden egyoldalúságot ki tudna kerülni; de az is valószínű, hogy az erre való törekvés a gya­korlatban bizonyos lanyha színtelenséget hozna létre, s ez a tökéletes vallás nem tudna oly erőteljes jellemeket nevelni a minőket a kálvinista és r. katholikus vallás neveli; és tekintve, hogy az emberek tényleg egyoldalúak: ez a tökéletes vallás is csak egy felekezeti rendszer tudna lenni a többi között, a melyben az egyoldalú értelmi vagy érzelmi ember a maga épülését nem tudná megtalálni. Némelyek az általunk felállított legfőbb próbakövet hiányosnak mondják, a mennyiben a prédikácziónak csak relatív becsét határozza meg, és így megeshetik, hogy valamely magában véve gyenge beszéd bizonyos időben ós helyzetben épít, ellenben a jó beszéd hatás­talan marad. Ez az észrevétel minden irott művel szem­ben igaz volna, csak az elmondott predikáczióval szem­ben nem az; mert ha ez az elmondás órájában a ki­tűzött czélt, az építést nem éri el, többé nem lesz rá alkalma. Az irott predikácziónál beszélhetünk abszolút becsről; de az elmondott beszédnek csak relatív értéke lehet, a mennyiben az egyik a közönségre építőleg hat, a másikra nem. Az épités szempontjából nem elég csak pontosan kitűzni a beszéd czélját, hanem erőteljesen törekedni is kell annak elérésére, mert e törekvés nél­kül a beszéd lankadt és tehetetlen lesz és az eredményt nem hozhatja létre; sőt tényleg el kell érni a beszéd czélját, mert az épülés az elért czél. belföld. A dunántúli evang. egyházkerület közgyűlése. A dunántúli evang. egyházkerület mult hó 28. és 29-ik napjain tartotta meg közgyűlését Pozsonyban, Laszkári Gyula felügyelő elnöklete alatt. Az elnöki meg­nyitó beszéd az 1848: XX. t.-cz. végrehajtását sürgette; a papokat hathatósabb lelkipásztori munkálkodásra buz­dította és visszautasította Janics Imre országgyűlési kép­viselőnek azt a vádját, hogy a felvidék evang. papjai legnagyobb részben hazafiatlanok volnának. Magának a gyűlésnek a lefolyása azonban tényleg azt mutatja, hogy a nemzetiségi pánszláv törekvések még mindig nem haltak ki némely esperességbol, és a hol csak tehetik,

Next

/
Thumbnails
Contents