Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-01 / 35. szám

mivel sem a Magyar Királyi Helytartó Tanács határozata nem követeli ezt, sem pedig azoknak nevei, mielőtt behatóbban nyomoztatnak, itt és most nem ismeretesek. Ezen feleleteket tartozó alázatossággal a mint tollal, úgy szájjal is, vagy a mint írásban, úgy élőszóval is elmondva és átnyújtva szokott pecsétünkkel megerősítem és Tekintetességednek bármely tisztességes és megengedett dologban szolgálatra készen maradok. Johannes Pathav Annorum fessus, Generális (P. H.) Fratrum Superintendens Anno 1725. Az Ekklézsia a Paradicsomban alapíttatik, a habokban megtartatik, törvénynyel körülsánczoltatik, a kereszt alatt felnövekedik, meggazdagodva elernyed, járom alatt nyög, az evangyéliom alatt újra éled stb. Hasonlóképen 1725. Deczember 15.1 E szomorító parancsolatokat küldé hozzánk a Méltóságos Erdődi Gábor, Egri Püspök eő Excellentiája, Ordinarius Szóiga Bírája Sz. Györgyi István Úr által. Ajánlom Szolgálatomat kegyelmeteknek és Isten minden jókkal áldgya meg kegyelmeteket. Minémű parancsolattya érkezett a Felséges Regium Locumtenentiale Consiliumnak, az Innepek megtartása és egyéb abban foglalt dolgok vígett, azon Parancsolatoknak valóságos mássát, magyarra fordítva kegyelmeteknek a vígre megküldöttem: hogy annyival is inkáb, az említett Consilium által való Kegyelmes Urunk eő Felsége kegyes szándékát azon materiában bűvebben megérthesse, kinek is continentiája ez: Excellentissimi, Reverendissimi. Reverendi, Illustrissimi, Speetabiles, ac Magnifici, Egregii et Nobiles Domini! Ezen accludált Punctumokból, mellyeket Méltóságos Gróff Erdődi Gábor úr eő Excellentiája, Kegyelmes Urunknak eő Felségének béadott, és ezen Királlyi Helytartó Tanácsnak Kegyelmesen visszaküldött, bűvebben megértheti Nagyságotok s Kegyelmetek minémű sok rendbéli és tapasztalható accesussok, a Lutheránus és Calvinista vallást tartók által, azon Vármegyékben, a mellyekben a lelki dolgokra való vigyázás eő Excellentiája hivatalját illetné, nevezet szerént penig, ezen N.-Heves Vármegyében Lakosok által, kik sem Országnak törvényével, sem Kegyelmes Urunk eő Felsége egynehány rendben megküldött kegyelmes Parancsolatival nem gondolván, hogy a Religiónak dólga a Lutheránus és Calvinista valláson levők exercitiumja eránt, és töb ahoz tartozandó dolgok eránt is, azon Statusban, a melyben az elmúlt Pesten tartattatott Articularis Commissio előtt, és mindgyárást az elein vala, az eránt való Kegyelmes Urunk eő Felsége kegyelmes további resolutiójáig helyben maradgyon, és különbet elkövetni se merészeilyenek. A Punetumok penig ezek: I-mó. Fából való templomokat és harangokat némely Hellyeken, újjonnan épéttetnek, és csináltatnak,jmás Hellyeken, régi állapottyából nemcsak megujíttyák, sőt azokat nagyobra kiterjesztik; némelly Hellyeken penig a fából épétettek hellyekben kőből fundamentumából emelnek, nem gondolván az eránt senkinek semminémő Protestatiójokkal és contradictiójokkal. Ujjonnan megint N.-Zemplény Vármegyében lévő bizonyos meg ígett Már nevű Helységben, a mely Templomok ennek előtte, mintegy közönséges ház módgyára fából és nádból épéttetett 1 Magyar nyelven írt bejegyzés. vala, az ujjonnan kűből csináltatni elkezdették és most is a körül dolgozva foglalatoskodnak, sőt Oskolákat is hasonlóképpen kövekből felállítani igyekeznek, az ott való Catholicus Plebanus contradictiója és reclamatiója ellen is. II. Több több Hellyeken, a midőn nállunk nagy Csütörtökön és Pinteken éppen nagy Szombatig, az harangok felköttetnek és az harangozástól megszűnnek, az Ácatholikusok akkor (noha másképpen ritkán harangoznak) minden szükség kivül csupán csak az Anya sz. egyház régi bévett szokásának megvetésére és vexájára s megnevetésére, a Catholikusoknak majd egész nap. a magok harangjaival zörgenek. az honnét könnyen nagy veszekedések és viaskodások, a Catholicusok és eő közöttök. mindkét résznek veszedelmével következhetnének. Azonkívül, mind Calvinista s mind Lutheránus Praedicatorok, gyakorta a Falukon csavarganak, a magok hivatallyát követik, esküttetnek kihirdetés nélkül, minden személy válogatás és visgálás nélkül, még Catholicusokat is, és nem a magok Parochiájokhoz tartozandókat, nagy veszedelmével a lelkeknek és praejudiciumával s alkalmatlanságával a Catholikus Plebánusoknak, és így keresztelnek, temetnek büntetlenül, senkivel semmit nem gondolván, s nem félvén, és így midőn ellenben: III. A mi Plebánusainkat a magok tisztek és hivatallyok szerént. a beteg emberek elkészétésére mennek, álnokól meggátollyák a betegnek attyafiai által, sőt még a meghalandó beteget gyónás tételben is képtelenül turballyák, a mint ezt N. Ungvár Vármegyében bizonyos Nemes ember (Viczmondinak hivattatik) sok ízben elkövetni merészlette, egy szóval, sok úton módon a Catli. Plebánusokat vexállvák, és mortiücallyák, a szokott rend szerént való fizetéseket nékik meg nem adgyák, kiváltképpen penig N. Sáros Vármegyében, a dézmát, a magok majorházi után, a mellyekből eleitől fogvást megadták, a mely eránt Kegyelmes Urunk eő Felsége 1718. eszt. 10. Jan. kőit kegyelmes Parancsolattya szerént, melynek publicatiója és acceptatiója eránt kiadott hiteles Testimonalis levelet (kinek is valóságos mássát alázatossan e mellett bé nyújtok mostanában sub Litera B.) annak kegyelmes parancsolattya szerént való megadását eltagadgyák, és a magok Jobbágyit is eltilalmazzák, hogy a Plebánusnak ne fizessenek, a mint ez N. Sáros Vármegyében bizonyos Ifjabb Róth Mihály nevű N. ember cselekedetiből világossan ki teczik, ezen annectalt Inquisitióból (Sub L. B.) mely nemes ember ellen, ugyan azon Inquisitióból meg bizonyosodván az is, hogy külső Helyről, Lutheránus Praedicatort Sz. Keresztről bé hozatván a maga házához, és nem kevés lelki fájdalmával a Cath. Helységbeli Plebanusnak, kinek Filialissából egy Niczelóíf János nevű embert magához bé hozatván, azon beteget a megnevezett Praedicator által, a magok módgya szerént halálra disponálta, ki meghalálozván, a Plebanus tilalmazása ellen, ama Róth Mihálynak felesége, maga Cselédgyei által, a Cath. Ekklezsiának harangjait meghúzatni parancsolta, sőt még a Sz. Adventi napon is, u. m. Sz. András Apostol bűjti napján világosan megparancsolt tilalma ellen a Cath. Plebánusnak. Ugyanezen Róth Mihály, a maga Nagyvitézi nevű Helységében Lakos, korcsomárossának Dutka Thamásnak, hogy világossan tánczot a maga korcsmáján indítson, írásba adta ki, és az Hegedűst, a ki a musikálásra megtilalmazott időben hegedűlni nem akart vólna, az Ispánnya és Juhászsza által hajtotta, és akarattya ellen kényszerétette, és a mi nagyobb, némely árvát, a maga Jobbágyának a fiát, a ki az igaz Catkolica hitre térni kívánkozott vólna 1723. eszt, Sz. Thamás napján, midőn a sz. gyónásra készé-