Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-01 / 35. szám

rfiókjai" a vidéken létesített számos ily gyermekmenhely, amelyekben sok ezer gyermek talál meleg, keresztyén otthonra. A mult hóban volt e társaság évi rendes közgyűlése az Albert Hall"-ban. A király sógora, Argyll kerczege volt az elnök ez évben. Roberts lorddal együtt a társadalom legelőkelőbbjei fejezték ki Barnardonak, e bámulatos buzgalmú embernek elismerésüket és a nemzet háláját. A búr háború daczára 150 ezer forintot gyűjtött Barnardo jó és nem jókedvű adakozóktól a társaság czéljaira egy év alatt, melyből az összes menhelyeken 13 ezer gyermeket neveltek és 900 at telepítettek ki ismét Canadába, mint jóravaló, használható farm-munkásokat. Barnardo „Otthonjaiból" eddig már több mint 12 ezer megmentett gyermek települt le, mint hasznos polgár az angol gyarmatokon. A holt idény daczára is 12 vallásos tárgyú könyv jelent meg egy hó leforgása alatt az angol könyvpiaczon. Ezek között a legérdekesebb dr. Stalker glasgowi lelkésznek „The seven deadly Sins" czímű munkája. A hét főbűnről ír e kis munkában a jeles szerző, praktikus szempontból tárgyalja a kevélység, fösvénység, fényűzés, irigység, iszákosság. restség, kicsapongás bűneit. Dr. Parker, ez a fáradhatatlan hires író és szónok ismét egy nagybecsű segédeszközt ad lelkésztársai kezébe, egy széljegyzetes „Szószék-bibliát". Az angol liturgia lényeges alkatrésze ugyanis a bibliaolvasás. Parker szokása, hogy a felolvasott részekhez gnomikus megjegyzéseket fűz. Az Ő szószék bibliája rövid, találó, velős széljegyzeteivel sok jó homiletikai anyagot és gondolatot szolgáltat a gyakorló lelkésznek. Egy angol folyóirat, a „British Monthly" júliusi számában érdekes czikk jelent meg az orosz „reformátorról". Tolstoirót. Keresztyénnek mondható-e Tolstoi, volt-e joga őt az orosz orthodox egyháznak kirekesz1 teni kebeléből? e kérdésekre akar e czikk kimerítő választ adni. A „Keresztyén tanítás" és „Krisztus keresztyénsége" czímű, angol nyelvre is lefordított munkáiból vett idézetekkel bizonyítja az író. hogy Tolstoi nem mondható és tartható keresztyénnek és hogy az orthodox egyház csak ratifikálta az ő általa hirdetett nyilt elszakadást. „Ebben a vallásban — így ír ez a próféta — nincs semmi igazság, csak képmutatás azok részén, kik ezt hirdetik és másokat vele megcsalnak és értelmi gyengeség, makacsság, félelem azok részén, a kiket megcsalnak1

1

. Ily kemény szavakkal mond ítéletet az orthodox egyház papjai és hívei felett. De nemcsak erről az egyházról nyilatkozik Tolstoi ily lenézőleg, hanem a keresztyénség sarkalatos hittételei felett is ily durva tolstoi-i hangon mond kárhoztató ítéletet. „Azt mondjátok, azt akarjátok elhitetni velem, hogy Isten kijelentette magát és az ő igazságát 5000 évvel ezelőtt egy kis ázsiai népnek és későbben még teljesebben kijelentette magát ugyanezen kis népnek az ő Fia által. És az a tény, hogy e nép megölte e férfiút volt Isten megváltási terve, és nemcsak, hanem Isten e fia által alakított magának egy egyházat, a mely őrködik az igazság felett és kegyelmi eszközeivel gondoskodik a világ üdvéről? Mondjátok el ezt, mondjátok, hogy van egy Isten, a ki büntet és megvált egy férfiúnak, ki ezekről életében, gyermekségében mit sem hallott, és bizonyára őrülteknek fog tartani benneteket". Tolstoi keresztyénnek vallja magát, de csudálatos, bizarr keresztyénség az, a mit ő hirdet. Az evangéliumokkal, az ezekben feltüntetett történelmi Krisztussal persze kurtán-furcsán bánik. A mi nem illeszthető bele az ő szocziál-ethikai rendszerébe, azon egyszerűen túlad, mint hitvány emberi hagyományon. Neki, letörülve az emberi hozzáadásokat, mint mondja, új hói fel kellett fedeznie Krisztust. Persze e letörölt, átgyúrt Jézus nagyon tolstoi-i ízű és kinézésű. Krisztus szerinte elvetett minden emberi hiábavalóságot, ezek közé tartoznak: államok, egyházak, czivilizáczió, tudomány, művészet kultura stb. Az igazi keresztyénség most van megszülető félben. Az igazi keresztyénségnek főtantételei: Csak az igaz, a mi természetes; a mi nem természetes, az hamis. A természet ölén szemlélődő józan, Istenhez tért ész forrása és egyedüli zsinórmértéke ezen igazi keresztyénségnek. „Hagyományos bűn" szerinte az, ha az egyén hasznára fordítja az elődök anyagi és szellemi örökségét. El kell távolítnunk mindent, a mi bennünket Istentől elválaszt. E minden alatt érti a fenti hiábavalóságokon kívül főként a hitet, a mely az észszel ellenkezik. A mi eszeddel ellenkezik, a mit vele felfogni nem tudsz és erkölcstelen, az rosz, az az emberek félrevezetésére szolgál. Eredeti felfogása van Tolstoinak az Istenről. Isten szerinte nem teremtő Isten. Nincs semmi alapunk és szükségünk arra, hogy elképzeljük ezt: van egy Isten, a ki teremtett mindent. Az Istenről mint teremtőről való képzet ellentétben van a keresztyén istenfogalommal. Isten mint teremtő közönyös a jó és roszszal, a bűnnel és szenvedéssel szemben. Isten, mint szellem, mint Atya, Fiú és Szentlélek megszabadít a szenvedéstől és rosztól. Tolstoi pantheista; tagadja Isten személyiségét. Szerinte Isten felosztotta magát és az ember is egy részlete az isteninek törékeny testben. Hogy miért osztotta fel Isten magát — úgymond — azt nem tudom, de hogy ez így van, azt tudom; mert az életet, a létről való tudatot Istennek ezen önfelosztása adja az embernek. Istennek ezen felismerése sokkal többet ér, mint a benne, mint a Teremtőben, Megváltóban való hit. Bizony zavaros tanítás ez, — egy az őt környező „világgal" meghasonlott csodálatos ember nagy elméjének kinyilatkoztatása. Mi ezen tanításnál többre becsüljük azt, a hogyan „mi tanultuk Krisztust". Érdekes statisztikai adatokat közöl a londoni miszsziói társaság a szolgálatában álló bennszülöttekről. Nyugot-Afrikában 61, Kelet-Afrikában 3, Ugandában 28, Palesztinában 11. Indiában 166, Ceylon szigetén 20, Kínában 26, Japánban 15, Uj-Seelandban 37, Kanadában 8 bennszülött misszionárius pap működik; a bennszülött tanítók száma 7500. Nagy felindulást idézett elő a nagy világváros lakossága körében az a hír, hogy a londoni szent Pál temploma sülyed és sokan nem is mertek bemenni az angol keresztyénség e fő, „nemzeti" templomába ezen hír hallatára. A káptalan hírneves építésze közölt egy levelet a „Timesben", a melyben elmondja, hogy a közel jövőben nem fenyegeti ugyan veszély e nagyszerű építményt, de a környékén eszközölt nagy aláaknázások, a földalatti vasúthálózatok nagyon megrövidítik ez épületóriás életét. Lord Milner, Chamberlain hű társa proponálta, hogy a délafrikai hadjárat befejezése emlékére emeljen az angol nemzet a Fok föld városában egy nagy nemzeti székesegyházat közadakozásból. Az összes presbiteri szabad egyházak, melyeknek papjai eleitől fogva helytelenítették e véres testvér-háborút, tiltakoznak a terv ellen; mert e templom természetesen anglikán székesegyház lenne és a presbiteri egyházak mindig hevesen tiltakoznak az ellen; hogy a püspöki egyház az egyediili angol „nemzeti egyház". Sok anglikán püspök bizony még pápista kollégáin is túl tesz a nonkonformisták elleni türelmetlenségben és a velők szemben való fenhéjázásban. A mostani