Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-18 / 33. szám

s mi-végüek kisebb számban. Arról meg nem is jó beszélni, mennyit marakodnak magok a tudósok az egyes alakok ó'si mivoltáról, mert valósággal elszédül az ember a XIX. század íolytán kieszelt föltevések sokadalmának láttára". . . Végezetül, a 43 oldalra terjedt czáfolatok és bizonyítások után ezt a bárom kérdést veti föl, a feleletet teljesen az olvasóra bízván : 1. Igaza van-e abban, hogy az akcziós magyarázatok fölöslegesek s a felülkerekedett időfokok magyarázatában nem lehetnek segítségünkre? 2. Igaza van-e abban, hogy a nálunk dívó akeziós magyarázatok amúgy sem elégségesek az ősnyelvi képzésmódok s a később kifejlődött értelmi árnyalatok felfogására és biztos megtanulására? 3. Igaza van-e abban is, hogy az igeidők tanításában elfoglalt álláspontja nem mondható régiesnek ? Mi a magunk részéről most is — épen mint lapunk 7-ik számában — azt feleljük, hogy : a 'pannonhalmi nyelvtudósnak igaza van! Sepsi-Szentgyörgv. Benke István, (Folyt, köv) ev. ref. főgimnáziumi tanár. TÁRCZA. Micsoda az ember? Micsoda az ember? Testi lény-e csupán, vagy pedig egyúttal szellemi is? Természeti lény-e csupán, vagy egyúttal erkölcsi is? Rá van-e teremtve a vallásra, vagy sem? Eredeténél fogva az állatvilág folytatása-e csupán, vagy valami új, sajátnemű lény? Ezen kérdésekkel fogunk foglalkozni az alábbiakban és ezek vitatásánál a tényállás lehető legszigorúbb körülírására szorítkozunk. Az ember testi élete lényegileg nem különbözik az állatétól. Jóllehet sokat adnánk érte, ha mi külön anyagból volnánk gyúrva. Csakhogy itt nincs ez az eset. Az ember teste is ugyanazon anyagokból áll, mint az állatoké. „Por vagy", ez mindenesetre áll az emberről azon értelemben, hogy az ő teste csupa oly anyagból van összetéve, a mi mind itt található fel a földön. Még az anyagok összetételében sincs semmi különösség. Akár a vitalistikus elméletet tartsuk helyesnek, melynél fogva a szerves képződményekben egy bizonyos életerő rendezi és tartja fenn az anyagokat, akár a mechanikus elméletet, melynél fogva ezen anyagokat a saját erejök tartja össze, mindkét esetben áll az a többi szerves képződményekről is, a mi az emberi testről mondatik. És ép így osztozunk minden szerves anyag sorsa és életformájában is. Rajtunk is végbemegy a keletkezés és elmúlás törvénye, a mi testünk is az anyagok szakadatlan fölvétele és eltávolítása által tarthatja fenn magát és egy olyan zárt egységet kepez, a melyben minden egyes résznek meg van az egészhez való czélirányos vonatkozása. így tehát az emberi test szerves képződmény, a mely anyagát és formáját tekintve a többi szerves képződményekkel rokonságban van. Csakhogy nekünk a testi élet mellett lelki életünk is van. A benyomások ama szertelen tömegét, a mik bennünket a körültünk levő világból nap-nap mellett érnek és a melynek testi folyamat által közöltetnek velünk, egy és ugyanazon belsőben fogjuk fel. A mi énünk az, a mely őket magába ölti. Azon túl aztán a lélek szabad tevékenysége dolgozta fél őket, ez hozza viszonyba a többi benyomásokkal, ez nyomja vissza, vagy hozza elő ismét önkényesen az emlekezetbe. így áll elő az a gazdag mozgásban levő belső élet, az érzelmek, gondolatok és törekvések szakadatlan váltakozása és ebben a változásban a szilárd pont az én, a mely következetesen mindig egy és ugyanaz marad, bármennyire változzék is a test formája vagy bármi új irányt vegyen is a gondolatok tartalma. Azonban a testi és lelki élet nem állnak elszigetelten egymás mellett, hanem a legszorosabb vonatkozásban vannak egymással. Az agyvelő és a szellemi élet között kétségtelen összeköttetést állapítottak meg. Azt mondják, hogy mennél nagyobb súlya van az agynak, annál nagyobb az értelmi tehetség, mennél tekervényesebbek az agyszalagok, annál nagyobb az ész. Ezek pedig oly állítások, a miknek helyessége alig vonható kétségbe. Viszont nem lehet tagadni, hogy az agy és szellem között általánosságban észrevehető összeköttetés van. Egyes esetekben magunk is észrevehetjük a testi befolyástól való függésünket. A friss levegő felüdíti a lelket, a kihasznált levegő elbágyasztja azt. A táplálék minősége és mennyisége a lelki életben is kifejezésre jut. Csakhogy azt sem szabad felednünk, hogy viszont a testi élet is függ a lelkitől. Nem puszta szólásmód az, midőn azt mondjuk, hogy az egyik ember örömében meggyógyult, a másik bánatában megbetegedett. Az emberi élet tényleges állapotát röviden ekként írhatjuk körül: Az ember egy részről testi életet él, mi tekintetben a többi szerves testekkel rokonságban van, másrészről lelki életet, a melyben részben hasonlít, részben nem hasonlít az állatok lelki életéhez s a testi élet és lelki élet között belső kölcsönös vonatkozás van. Ezt a tényt már hogyan lehet kimagyarázni ? A materializmus arra nézve tesz kísérletet, hogy a testi és lelki életet egy és ugyanazon forrásból és pedig egyedül és kizárólag az anyag folyamatából magyarázza ki. A mivel aztán a lélek elleni harezot, nyitja meg. A materiálisztikus vízözön igaz, hogy hátunk mögött, de még eleven emlékezetünkben van. Ez a materializmus akkor ütötte fel fejét, mikor a XIX. század közepén az idealisztikus filozófia összeomlott és míg a XVIII. században főként francziák terjesztik a materializmust, addig a XIX. században, már német férfiak terjesztik ezt az általuk úgy nevezett új csalhatatlan tudományt, ilyenek voltak Büchner, Vogt Károly, Feúerbach és az utolsó periódusban maga Strausz D. Frigyes is. Eme férfiak nézete tekintettel a leki életre, azon tételben foglalható össze, hogy az öntudat, az idegrendszer állapota, a gondolkodás nem egyéb, mint az agyrészek mozgása, következőleg a gondolatok az „agy izzadmányai". Tehát tagadásba vették és örökre sutba akarták dobni a lelket, a lelki folyamatok önálló hordozóját. Természetesen, hogy ezen az állásponton aztán nem lehetett