Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

gálni, hogy milyen ez az épület, most nem akarom elmulasztani; engedelmével bemegyünk együtt, ha tetszik". Akkor megnyitám a Parochia felőli való ajtót, vélle edgyütt bémentem, széllyel minden részeit megszemlélvén, megyen a Napkeleti végére és ott nagy spatium lévén lábaival való lépéssel kiméri, mennyi spatium lehetne; azután megáll s azt mondja: „Ez a hely alkalmas lesz nekem az áldozásra". Feleltem: „A hol ketten vagy hárman összejöttök az én nevemben, ott vagyok, mondja a Megváltó, és másutt: sem a Garizim hegyen, sem a jeruzsálemi templomban nem tetszik Istennek a tisztelet, hanem csak az, a mely lélekben és igazságban van". Arra így felel: „Húsvét első napján itt fogok áldozni". Kijővén a Templomból, béhívtam házamba, ott magát expectorálta, Tiszteletes úr! megbízásom van egész utamban egészen ezen helyig minden helyen az Önök Ekklezsiájában is a mi szent szertartásainkkal misét szolgáltam, annálfogva ne legyen sérelmekre ezt Önöknél is teljesítenem". — Feleltem: „Tisztelendő úr! mindesetre sérelmünkre lesz, annyira, hogy ezt semmiképen sem engedhetem meg". — Felel: „Nem törődöm az Önök sérelmével, mert nekem megbizásképen meg van parancsolva". — Feleltem: „Azt a megbízó parancsot vagy a Nagyságos Generálistól vagy 0 csász. kir. Felségétől kapta Ön. Ha a Nagyságos Generálistól kapta, — tisztelet-becsület ő hatalmasságának, — de egyházi ügyekben nincs joga nekünk parancsolni; ha pedig 0 csász. kir. Felségétől kapta, 0 Felsége igen kegyelmes és nem reméljük, hogy bennünket ilyen botránynyal terhelni akarjon. Mutassa tehát Tisztelendő Páter úr ! a mi legkegyelmesebb Urunknak, a Felseges Uralkodónak parancsát". — Felel: „Majd megmutatom, ha szükség lesz rá; de a mint Ígértem, a húsvéti ünnepek első napján az Ön Ekklézsiájában misézni fogok". — Feleltem: „Tisztelendő Páter úr! Az Önök isteni tisztelete, mint Önö,k mondják, 1-ör, vagy a három egy Istennek, vagy a Angyaloknak, vagy az életből már elköltözött szenteknek felszentelt Ekklézsiát — értsd: Templomot, — 2-szor Oltárokat, 3-szor szent áldozati szereket követel". — Felel: „Én fel fogok szentelni minden helyet; egyébiránt a Nemes Regementnek minden áldozati szerei nálam vannak és ennek mindenütt való végrehajtására fel vagyok hatalmazva". — Feleltem: „Hacsak Tisztelendő úr előbb engem le nem tipor és a szent szolgálattól, melyet közvetlenül a mi Urunktól a Jézus Krisztustól, közvetve pedig presbytereimtől kaptam, el nem mozdít, — a mit nem remélek és nem is hiszek, hogy tenni akar —, addig nem fogom megengedni". Felel: „Meg fogja Ön látni, hogy ezt megteszem". — Azután beszédekkel megszelédétetem és sok beszédeink után így szóll: „Vajon az Önök mostani Bírója olyan tiszteségtudó ember, mint ama másik, a ki a mult évben vólt?" — Feleltem: „Sőt ez a mostani Birónk, mivelhogy öregebb, derék, meglett férfiú, több tapasztaltsága is van, tisztességtudó ember". — Felel: „Tehát barátok leszünk". — Feleltem: „És sohasem voltunk ellenségek". — E dolog volt Pap István uram Bíróságában. Felkelvén asztalomtól szépen elbúcsúzott. Páter úrnak hatalmától semmit nem féltünk, de ravaszságától tartottunk, azért Nagy Pinteken és Húsvét három napján igen szorgalmatos vigyázásban voltunk, mindennap az isteni tiszteletnek idején a Templom kerítésében vigyázó embereket állítottunk, hogy ha jőne a Páter, vagy maga, vagy katonákkal, mindjárt hírt adnának; az éneklés alatt a község begyült a Templomba, mihelt penig a Cántor az éneklést elvégezte, mindjárt az ajtókat bézártuk s úgy prédikállottam. Az egész Innepeken becsületes Biráinkat sollicitálta, micsoda discretióval fognak nékie lenni, de semmit akkor nem nyert, mivel tudtuk már minden dolgát. April 2-án az Húsvét harmad napján ezzel fáraszt bennünket: Adgyunk néki usualis pecsétünk és subseriptiónk alatt oly Testimoniumot, hogy eő nállunk Instruktiója s Commissiója szerént a mi Templomunkban Misét szolgáltatott volna, de itt létében a Natha rajta erőt vévén, alkalmatlan volt a szolgálatnak végben vitelére. Melyre így feleltünk: „Ha mi adunk Tisztelendő Páter ur kegyelmének Testimoniumot, annak nem hisznek; hanem itt a N. Regemetnek Tisztei vadnak, hitelesebb az eő Kegyelmek Tistimoniumok, mellyek mellett jobban asseuráltatik Kegyelmed". — April 3-án eleget kiáltozott reánk, de semmit nem adtunk néki, úgy is elment s oda van azólta. Mezőtúr Faragó Bálint, (Folyt, köv.) ref. főgimnáziumi igazgató. IRODALOM. ** Magyar Remekírók czím alatt a Franklin-társulat nemzeti irodalmunk összes elhunyt nagyjainak munkáit egyöntetű kiadásában, 55 csinosan kötött könnyen kezelhető olcsó kötetben fogja kiadni. Balassától és Zrínyitől Arany Jánosig mindent magába foglal ez a kiadás, a mit költői irodalmunk maradandó becsűt fölmutathat. De nemcsak költőink munkáit: Széchenyi István, Deák Ferencz, Kossuth Lajos, Kemény Zsigmond, munkáinak legjavát is. A régibb írók műveit irodalmi értekeikhez és irodalomtörténeti jelentőségűkhez mért megválogatásban, az újkori írók (nevezetesen Arany, Vörösmarty, Petőfi, Tompa, Garay, Bajza, Czuczor, Vajda, Arany László, Szigligeti, Madách, Reviczky, Csiky) műveit lehetőleg teljességükben, mindenesetre főműveikkel fogja felölelni. A Franklin-Társulat, évek óta készül e vállalatra; egymás után szerezte meg terve kiviteléhez jeles íróink munkáinak kiadói jogát, s most, hogy Arany János művei is tulajdonává lettek, siet annak megvalósításával. Az egyes írók munkáit leghivatottabbjaink rendezik sajtó alá s látják el életrajzzal. Élükön Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Berzeviczy Albert, Kossuth Ferencz, Eötvös Károly, Rákosi Jenő, Lévay József, Vadnay Károly, Heinrich Gusztáv, Riedl Frigyes, Badics Ferencz stb. Az eszme, mely a kiadó társulatot e nagyjelentőségű vállalat közrebocsátásánál vezérli az, hogy lehetővé tegye minden családnak a magyar nemzet jeles és remekíróinak megszerzését, ép úgy, a hogy a művelt külföldön is a legszegényebb jövedelmű család is legelső sorban a nemzeti klasszikusok birtokába jut. A kiadó Franklin-Társulat e nagy vállalat részletes programmját őszszel fogja közzétenni és ugyanakkor a kiadást megindítani. Kötelességének tartja azonban már most a figyelmet e korszakos vállalatra felhívni, hogy megtévesztések ellen megóvja. A hírlapokban ugyanis néhány nap óta „Képes remekírók könyvtára" czím alatt egy vállalat hirdettetik, melynek czíme félreértésekre adhat alkalmat, ily félreértések vagy megtévesztések kikerülése végett hangsúlyozni szükséges, hogy a magyar 64*