Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

részt az angolszász keresztyénség vette ki, az európai kontinensen is mind jobban halad előre. A brémai konferenczia nem ez évben tartatott először, de úgy látszik, a résztvevők, különböző missziói társulatok képviselői, ez évben érezték először azt a pünkösti lelkesültséget, mely őket arra késztetó, hogy erőteljesebb missziói munkásságra hivják fel keresztyén testvéreiket. Az értekezleten nemcsak német társulatok vettek részt, hanem 14 német (6 berlini, továbbá a herrnhuti, hermánnsburgi, neuenclettelsaui lipcsei és észak-német, neukircheni, barmeni és breklumi) missziói társulat 27 küldöttén kivül megjelentek a dán, a franczia, a holland a norvég, a baseli ós — finn misszió-társaság képviselői is, valamint missziói szakfórfiak, mint dr. Warneck ós dr. Grundemann. Az érdekesnél érdekesebb előadások közül kiemeljük Bahnsen missziói felügyelőét e thémáról: Mi pedig a megfeszített Krisztust prédikáljuk, dr. Lehever a bennszülöttek jogairól, dr. Schivarzét az evangéliumi misszió alapelveiről s Oethler baseli felügyelőét, aki azt hangoztatta, hogy az evangéliumi missziónak mentnek kell lennie a politikai befolyásoktól. Lélekemelő dolog látni, hogy az evangéliumi keresztyénség hogy fejt ki annál nagyobb erőt kifelé a külmissziói munka által, minél több erőt vesz magába a hit fejedelmétől, a megfeszített és feltámadott Krisztustól. És lélekemelő látni, hogy a különböző evangéliumi egyházak képviselői, hogy tudnak egyek lenni a Krisztusban. Itt e helyen különösen azt emeljük ki, hogy a fenséges nép összhang létrehozására közreműködött a lipcsei misszióegylet is, a melyet sokan Magyarországban eszközül szeretnének felhasználni, a lutheránus elzárkózottság erősítésére. És dr. Schwarz-wzk a lipcsei missziói egylet igazgatójának neve ott áll az említett bizottság által kibocsátott felhívás alatt szép békességben a herrnhuti misszió igazgatójának Buchnernek neve mellett. Valóban a külmissziói munka már csak azért is áldásos, mert az evangéliumi keresztyénség szétszakadozottságának egyik legalkalmasabb gyógyítója. E szétszakadozottság ós mesterséges elzárkózottság veszít mérgességéből, mihelyt a pogány világ óriási sötétsége ós nyomora elé állnak az evangéliumi egyházak tagjai s egyszersmind a keresztyén egység ós szolidaritás, mely a hittérítés nagy munkájában villamáramnál erősebben fut át a lelkeken, igazi mivoltában tűnik fel. Nem azt jelenti ez az egység, hogy a különbözőségeket holt és színtelen informitással cseréljük fel, hanem azt, hogy az Isten által adott egy váltság legyen a fődolog. Valóban azok, a kik az evangéliumi egységet, mely nem szervezetlen vagy tanban vagy szertartásban való egység, hanem a megfeszített ós feltámadott Kriszushoz tartozóság egysége, megvetik, a római egyház malmára hajtják a vizet, a mely a maga külső merev egységét még jobban a Krisztus egyháza egységekónt szerepeltetné, ha az Isten Lelke brémai értekezleteket, keresztyén ifj. egyleti mozgalmakat, bibliai társaságokat, evangéliumi szövetségeket nem alkotna. A külmissziói munka azonban még más szempontból, nemcsak az evangéliumi egység szempontjából, szükséges. A mint Lőw Fülöp locsmándi ev. lelkész már évekkel ezelőtt kimutatta az »Új óramutató«-ban közölt czikkóben, a külmisszió élénkíti a hazai egyházak életét.! Valóban úgy is van! Minden keresztelés alkalmával átrezeg az Úr Jézus parancsa a lelkeken és pedig ott, a hol külmissziói munkát folytatnak, nem mint holt formula, hanem mint oly parancs, a melyet ma is százezrek teljesítenek iszonyú veszedelmek között, hogy t. i. tanítványokká tesznek minden népeket. Azután nincs hatalmasabb pródikáczió, mint egy-egy nehéz munkát végzett s haza térő misszionárius jelentése ós nincs jobb öntöző a keresztyénség szomjú földére, mint a martyrok vére. És nincs jobb választó víz arra nézve, mi az igaz keresztyénség, mint az a tény, hogy külmissziói munkát csak azok végeznek, a kiknek a megfeszített és feltámadott Krisztus életök ós üdvösségök. A kik csak kritizálgatják az evangéliumot, vagy olyan színtelen bágyadt evangéliumot hirdetnek, a mely nem méltó a nagy Istenhez, azok nem mennek el külmissziói munka folytatására, s ha már nagynehezen elmennek is, hát Japánba mennek, de nem az emberevőkhöz, s nem a veszedelmes helyekre. A német protestáns egylet chinai ós japán, konszolidált helyeken, városokban működő néhány úgynevezett misszionáriusa valóságos karrikatura ama hatalmas evangéliumi keresztyén missziói munka mellett, melyet ezer meg ezer missziói állomáson az európai és bennszülött hivő keresztyének folytatnak. E munkában nekünk is részt kell vennünk, mert valóságos szégyen ránk nézve, hogy még a finneknek is van missziói társaságuk, nekünk pedig nincs. Míg sokan annyira meg akarják tartani a magyar protestantizmust a szellemi inferioritáson, hogy még belmissziói társasa got sem akarnak alkotni, mi erősen hiszszük, hogy az Isten Lelke nemcsak arra ad erőt, hogy belső bajainkat orvosoljuk, hanem arra is, hogy félretéve az üres büszkélkedóst, kifelé is erőt fejtsünk ki, illetve, tekintve, hogy már van nálunk is bizonyos külmissziói érdeklődés, egy magyar külmissziói társaságot alkossunk. A bró-