Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-28 / 30. szám
s különbség állott be az evangélium s a későbbi keresztyénség életfelfogása között, mely különbséget sokáig nem tekintették lényegesnek. Arról győződtek meg, hogy a keresztyénség mindenkoron egy és ugyanaz maradt, s legfeljebb csak a szine változott. Az eschatológia ügy vélték háttérbe szorult s a világi élethez való vonatkozások léptek előtérbe teljesen az evangélium értelmében. így gondolkozott a reformáczió egyháza is, s magától elutasította az evangéliummal ellentétes rajongókat. De még érzékenyebben nyilvánult a megoldatlan ellentmondás, a mint az immanentia theológiája azzal az állítással lépett fel, hogy az Istentől rendelt emberiség fejlődésének a processusa tisztán immanens folyamat, hogy a keresztyénség világfeletti jellegét az akkori képzetektől megtisztulva fogalmilag kell értelmeznünk s hogy az istenországa teljessége a földöntúli üdvösség terére át nem vihető. Az eschatológiai jelleg, mint kortörténeti jelenség, a keresztyénség valódi lényegével össze nem egyeztethető. így hát a keresztyénség az evangéliummal való ellentétében ugyanott volna, a hol morálfilozófia, s közöttük a különbség legfeljebb a világi faktorok különböző értekelésében volna, a milyen p. o. az is, hogy a világfolyás, mint természeti processzus is, Istennek műve. Annak a belátása azonban, hogy a személyiségek és nem a dolgok, minden kulturális munkásságnak a czéljai, teljesen hiányzik minden „ethikai kultura" daczára e morálfilozófiái körökben. Bizonyságul fölhívjuk Höftdinget, a ki azt mondja: „A kultura ethikai főfeladata az, hogy az élet nem csupán eszköze a feladatok megoldásának. A kultura eszköze a személyiségeknek, és nem megfordítva". (Folyt, köv.) Dr. Szlávik Mátyás. iskolaügy. A tanárkörök működése a középiskolai új tanterv életbeléptetése óta. (1899. szeptembertől 1901. júniusig.) VII. . B) Neveléstan-tanítás (módszer), tananyag és tankönyvek. a)' Nevelés-tanítás. A debreczeni körben (1900. márcz.) Váradi Károly piarista gimnáziumi igazgató és köri alelnök olvasott fel egy szépen megírt és gondolatokban gazdag tanulmányt A középiskolákról és a szülei, házról. Mindenek előtt kimutatja, hogy a nevelés terén mely feladat jut külön a családnak és külön az iskolának, Azután, miféle hibák és ferde nézetek nem engedik hogy a nevelésnek ez a két hatalmas tényezője harmonikusan működjék. A szülei ház csak ritkán van tisztában a középiskola rendeltetésével, akarva — nem akarva szembeszáll a középiskola szervezetével; kifogásolja az egyes tárgyakat; rombolja az egyes tanároknak s így az egész iskolának a tekintélyét. Pedig a nemesebb értelemben vett tekintély nélkül — melynek t. i. szellemi és erkölcsi felsőbbség a forrása — sohasem oldhatja meg az iskola a maga feladatát. Még nagyobb baja a szülői háznak, hogy a gyermeket nem hagyja elég ideig gyermeknek vagy naiv ifjúnak. A legtöbb család maga teszi koraéretté gyermekét, mikor idő előtt felnőttek társaságába viszi s azok testi és szellemi élvezeteiben részesíti. Ilyen gyorsan érlelő hatása van a színháznak is, melynek már zaja és elevensége is izgatólag hat az ifjú idegeire, hát még az a sok kényes tárgy, mely a komolyabb darabokban is bonczoltatik; az az érzéki hang, mely a színpad termékeinek nagy részén végig vonul . . . Hangsúlyozza, hogy iskola és család ne járjanak egymás ellenére, ne ütközzenek össze sem külső rendben, sem belső szellemben; a szülők pedig óvják meg gyermeküket mentül tovább gyermeknek. — Többeknek helyeslő felszólalása után Dóczi Imre elnök a maga és a kör nevében elismerő köszönetet nyilvánít a gondosan és tanulságosan kidolgozott előadásért. Ehhez, a mindenesetre fontos kérdéshez nekünk az az észrevételünk van, hogy: a miért a mai szülők vagy egyáltalában nem nevelnek, vagy pedig ferdén nevelnek, annak legnagyobb részt az az igazi oka, hogy nálunk — kevés kivétellel — az emberek általában nem a szó szoros értelmében vett családnak élnek, illetőleg nem a családban élnek. Hanem élnek (a már a faluhelyekre is elterjedt) köröknek, a Széchenyi szellemétől s intencziótól eltért kaszinóknak, klubboknak, sport és másféle egyesületeknek; egy szóval a „társaságnak", a mit társadalomnak neveznek el. Továbbá hogy: a jótékonyság gyakorlásának leplével egész éven át szokott tartani a czifraság és divat üzésével járó sokféle zsúr, estély, bál és az ezer czím alatt kigondolt mulatság. Ezek együttvéve mind az anyák, mind az apák figyelmét a házi nevelésről elterelik, és helyet engednek azon nevelői eszközöknek, melyeket az utczai élet, a bolti kirakatok látványosságai, a gondozással megbízott házi cselédség, az innen-onnan előkerült barátok és pajtások társaságai nyújtanak. Holott egykor tán a magyar háztartásban is erény-számba ment, mit a búroknak anyanépe, a hollandus, büszkén vall magának ezen jelmondatban: „Az én házam az én váram, s benne Úr a Jézus Krisztus". Jézus tudvalevőleg ölébe vette a gyermekeket; mert a Eiú szerette az Atyát, s viszont az Atya is szerette a Fiút. Ennek a példának kellene uralkodni a mi házi és iskolai nevelésünkben!* 2. A kolozsvári körben dr. Sárkány Lajos ev. ref. kollégiumi igazgató tartott (1900. május) élvezetes és tanulságos előadást A középiskolai testi nevelésről, mely a kör óhajtása szerint a Tanáregyesületi Közlönyben (36. sz.) egész terjedelmében megjelenvén, belőle itt a szerző által összevont következtetést adjnk: Az új meg újabb tantervek a könnyítés, a túlterhelés megszüntetése, a nemzeti irány érvényesítése czímén mindig több terhet rónak a középiskolai tanulóifjúságra. A fokozódó bajokon csak azzal enyhíthetünk, ha több gondot fordítunk a tanulók testi nevelésére. Meg kell tanítani őket máikora gyermekségükben a helyes életmód szabályaira, a jó táplálkozás fontosságára. Testgyakorlásra a hetenkénti 2 tornaóra nevetségesen kevés Heti 1—2 úgynevezett játékdélután behozatala nemsokat ér. Meg kell szabni, hogy mindennap legalább 1 óra testgyakorlásra fordítandó, s 1—2 hétben egyszer lx /2 —2 órás kirándulásokra vezetendők a tanulók. A testgyakorlatra szánt órák közül hetenként legfeljebb 2 félóra fordítandó szergyakorlatokra, heti 1 —2 óra katonai menet- és rendgyakorlatokra, s minél több idő fordítandó játékra; előnyben részesüljenek a gyermekek előtt kedves nemzeti játékok. Az egy városban levő iskolák tartsanak fenn szoros összeköttetést, egyetértőieg készítsék elő tanítványaikat az együttesen tartandó tömegversenyekre. A testgyakorlás fejlesztésére fordított gond, költség és fáradság a szellemi képességek növekedésében is megtermi gyümölcseit. * Nagyon helyes. A mai családi élet sok helyen eltért az igaz alaptól. Vissza az evangéliumi szellemű neveléshez ! Szerk.
