Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-21 / 29. szám

volt, Tóth Mihály. Évekig tanult ez a göttingai egye­temen s ott nemcsak kiváló tudományosságra tett szert, de egyúttal megismerkedett fogékony lelke a Német­honban divatos pietizmussal. Az ő egészséges magyar lelke szerencsésen megbirkózott ezzel az irányzattal, a mennyiben túlzásait, külsőségeit nem vette be, de ki­törölhetetlenül magába fogadta annak jó oldalát, a tet­tekben nyilvánuló mély s őszinte vallásosságot. S ezt a vallásos buzgóságot átültette hívei lelkébe is. Már har­mincz éve volt azon az egy helyen lelkipásztor s e hosszú idő alatt annyira magához lánczolta híveit, hogy a farkasdi reform, egyház egy vallásos szellemtől át­hatott nagy családhoz hasonlított, melynek atyja, tanács­adója s mindene a lelkipásztor. E mellett saját családi élete is mintaszerű volt. Megáldotta az ég jó feleséggel s jó és szép gyermekekkel. Ilyen környezetbe került Burg József. Eleinte na­gyon hideg és tartózkodó volt s került minden érintke­zést a református lelkészszel. De lassanként egészen le­kötötte figyelmét és érdeklődését az a páratlanul meleg szeretet s határtalan bizalom, melylyel a református hívek lelkészüket környezték, valamint azaz őszinte, mély vallásosság, mely az egész gyülekezetet áthatotta s mely­nek áldó hatását mindennapi életükre is lehetetlen volt észre nem venni. E jelenségek hatása alatt kezdett érdek­lődni egyházi intézményeink s tanaink iránt s ezek in­dították arra, hogy lassanként bizalmas érintkezésbe lépett a református lelkipásztorral, eleinte a művelt és hasonló hivatású ember érdeklődésén kivül bizonyosan abból a czélból, hogy eltanulja tőle a híveire való nagy befolyás titkát. A bizalmas érintkezés azután csak fokozta elismerését úgy a mélytudományú és vallásosságú lelki­pásztor iránt, valamint azon egyház irányában is, mely­nek tanai és szervezete ily áldásos működést lehetővé tesznek. Ezzel azután egy ideális gondolkozású léleknél meg volt nyitva az út, melyen át az egyszerű igazság szavai, a biblia hamisítatlan tanai lassanként keblébe hatolhattak s kiszorították onnét a nevelés által belé oltott előítéleteket és féligazságokat. S megkezdődött a lelki harcz, a tusakodás. Hosz­szas és nehéz küzdelem volt ez ! Szakítani egy olyan múlttal, mely százféle kötelékkel kapcsolja le a lelket a megszokás, a hagyomány s a gondtalan élet kőtuskó­jához. Akkoriban egy áttérni akaró katholikus papot nemcsak a megélhetés veszedelmei riaszthatták vissza, de koczkára tette szabadságát s életét is. Érdekes vilá­got vetnek e tusakodásra saját szavai, melyeket Tóth Ferencz dunántúli szuperintendenshez intézett levelében olvashattunk, bár e levél már a diadalmasan megvívott lelkiharcz emléke, mert rendíthetlen meggyőződést és elszántságot fejez ki az az áttérés iránt. Maga a levél a következő: _ „Főtisztelendő Püspök Úr, Nagykegyességű Uram és pártfogóm! Az ide mellékelt több rendű Irományokból, Főtisz­elendőséged, valamint szivemnek mélyéből eredt szent s legforróbb óhajtásomat, úgy ennek tellyesítésére tzélzó valódi elszántságomat bővebben megérteni kegyes lészen. Főtisztelendőségednek 1819-ik év oltai Pápán laká­somkori habár távoli alázatos esmerője, azolta pedig egyik leghívebb tisztelője, sőt nem tsekély számú köz­hasznú s diszes Elmesziileményeinek figyelmes olvasója, s nagy bölcsességével vitt egyházmegyei kormányzatának méltán közeli tsudálója lévén, különben is ha a jó Isten szándékomat kivánt sükerrel áldandja Fő Pásztori magas gondjainak egyik tárgya lenni óhajtván: Főtisztelendő­séged kegyes engedékenységére méltat, hogy ily korai bátorságra keltem, mely szerint a még közönségesen nem is nyilvánított s netalán némely akadályokkal kiiz­dendő ügyemet már most eleve Főtisztelendőségednek kegyes szine elébe terjeszteni s nagyhatású pártfogásába s Fő Atyai gondos kegyeibe alázatossan ajánlani majdnem határtalan bizodalmú voltam. Azonban őszinteségem még azon egy vallomásra kénytet, mikép ámbátor a világosság legkegyesebb Aty­tyától időnkint s fokonkint elmém deríttetvén, mégis elég hosszú időben telt, míglen a már anyai tejjel bészívott számtalan bal- s előítéletek hatalmas karjaiból kifej­lesztve magamat e fontos lépésre elhatároztam ; de most.ant már onnan felülről származott szilárdsággal és Istenért s lelkem meggyőződéséért rettegni nem tudó bátorsággal felkészülve, e kettőért mindent, de mindent feláldozni, sőt ha a szükség úgy kivánandja, szándéklott lépésemet (melyre senkinek semmiféle édesgetése vagy rábeszélése, szóval minden mellékes tekintet nélkül bi­rattam), még a netalán támadandó alaptalan vádak ellen is, hol szóval, hol tettel, tsekély tehetségem szerint vé­deni, mindenkor késznek nyilatkozom. Végezetül Istenben való dicsekedéssel légyen mondva, hogy az ide tsattdt bizonyítványi másolatok szerint is egy erkölcseiben fedhetetlen, hivatalában pon­tos, de lelkiismerete szabadságáért fényes kilátásait megvető, szeretett Atyának, hű Testvéreinek neheztelését békével tűrendő, sok kedves Barátainak s oly számos hitrokonainak sértegető gúnynyilaival daczolandó alá­zatos folyamodó az, ki Főtisztelendőséged kegyes pár­tolásába magát újabban is a legnagyobb alázattal ajánlja s a Mindenhatót Főtisztelendőséged hosszú, s boldog fentartásáért buzgó fohászokkal kérve, mély tisztelettel köszönti Főtisztelendőségednek alázatos tisztelő szolgája Burg József, m. k. ez ideig farkasdi róm. kath. pap. s tek. Komárom Vármegye Tábla­bírája.* Farkasdon június 2-kán 1838." Mint e levél tartalma is mutatja, bár tisztában volt azzal, hogy sok nehézséget kell még legyőznie, mire forró óhaját megvalósíthatja, de bizott abban, hogy a * A pápai ref. főiskola könyvtárában Tóth Ferencz iratai között

Next

/
Thumbnails
Contents