Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-20 / 3. szám

magyargyűlölő politikája ellen, részint, a József császár, e kalapos király erőszakos merényletével szemben. Csudás egy küzdelem ez, mely a maga mindennapi egyszerűségében és nemzeti szívósságával nem kisebb eredményeket ért el, mint ama nagyszerű, ama hatalmas drámai élettel tett korszakok, a melyek közül egyik megelőzte, a másik pedig követte. Ez tehát a néma szenvedések és a nemzeti erőgyűjtés korszaka. A Habsburg-uralom mindkét korszaka küzdelmeinek, az elveszett súlypontért való nemzeti harcznak szignaturáját abban a jelenségben látja a szerző, hogy a támadó hatalom ereje fokozatosan gyöngül, az ellenálló nemzeti erők pedig folytonosan növekednek. De azért a régi Magyarország egész idejében nem jut odáig a dolog, hogy az uralkodóház a maga hagyományos politikájával szakítson; csak annyi éretett el, hogy más eszközöket kell alkalmaznia, más taktikát kell követnie. A hatalomnak le kell mondania arról, hogy czélzatait az alkotmány ellen és azon kiviil érje el; az alkotmány álláspontjára kell helyezkednie, hogy tervét megvalósítsa. Ez a czél, ez a tartalom és ez a szellem ebben a nagyszabású munkában, a melynek olvasása valóságos lelki gyönyörűség a gondolkodó és hazafias magyar embernek. Nem csupán politikai tanulmány ez, hanem magyar állambölcselet; magyar történetbölcselet; a magyar nemzeti érzések, szabadságok, jogok, törekvések és küzdelmek apológiája. Bölcs elme, éles judicium, szabad felfogás, hatalmas jellemző erő, nagy politikai tapasztalatok, lángoló nemzeti érzés, igazi magyar szív elementáris megnyilatkozása ez a nagyszabású munka, a melynél tárgyilagosabbak igazabbat és így tanulságosabbat nem írtak még magyar nyelven. Sem a mostanában felkapott aulikus és klerikális irányzatosságnak, sem a a korábbi színtelenségnek és bátortalanságnak sehol semmi nyoma a munkában. Szókimondó, bátor, világos, határozott és jellemzetes elejétől végig. Igy csak ama „merész röptű és nagy képességű szellemek" írnak, a kikről a szerző az Előszóban (IV. lap) mondja, hogy csak „ők azok, a kik a nemzet előtt a szabad felfogás és teljes világosság kapuit megnyitni képesek; csak ily módon lehet a valóság útjára eljutni". A szabad felfogás és teljes világosság elvét Beöthy a legkényesebb politikai események rajzánál és a személyek legkényesebb vonásainak feltüntetésénél sem tagadja meg. Azok a mesteri jellemzések; a melyeket a nemzetellenes uralkodók (például Rudolf, II. Ferdinánd, II. Lipót. Mária Terézia, József császár) és a hazafiatlan államférfiak (pl. Pázmány Péter, Kolonics stb.) személyéről és politikájáról nyújt; azok a gyönyörű méltatások, a melyeket pl. Werbőczyről, Martinuzziról, Bocskayról. Bethlen Gáborról, a Rákóczyakról, Zrínyi Miklósról (a költőről és hadvezérről) olvasunk: az angol Macaulay jellemző erejére emlékeztetnek. Hasonló erő, igazság és éles ítélő tehetség nyilvánul az egyes események, alkotmányos intézmények, a korok, a politikai viszonyok az uralkodó eszmék stb. méltatásában, mi által a magyar történetnek mind a kimagaslóbb alakjai, mind a jelentősebb eseményei teljes világosságba állíttatnak és sok helytelen nézet és felfogás nyer helyreigazítást. Különösen érdekes és tanulságos B. tárgyalásának az a módszere, hogy az egyéneket, eseményeket és intézményeket az egykorú vagy közeikorú egyénekkel és viszonyokkal állítja párhuzamba, a mi a munka bírálatainak, ítéleteinek, jellemzéseinek tanulságos, széles és biztos bölcsészeti alapot s ezzel egyszersmind döntő súlyt ad. Beöthy munkája, habár római kath. szerzőtől ered, protestáns szempontból is nagyjelentőségű. A nélkül, hogy bárhol protestáns rokonszenvet mutatna, munkája hallgatag elismerés és tényleges igazságszolgáltatás a magyar protestantizmus nemzeti és alkotmányos szolgálatainak. Sőt az a lelkesültség, a melylyel az önkormányzatnak hódol és az a lángoló szeretet, a melylyel a szabadságot és függetlenséget ott és akkor is magasztalja, a hol és a mikor azt egyesegyedül a protestáns vezérférfiak és a protestáns Erdély képviselték: egyenesen feljogosít amaz összbenyomásom kifejezésére, hogy ez munka minden irányzatosság nélkül a XYI. és XVII. századbeli protestantizmus (Bocskay, Bethlen, Rákóczy) által inaugarált magyar nemzeti politika történeti igazolása. E Lap szűk tere nem engedi, hogy á munka ismertetésénél további részletekbe menjek. Azt hiszem azonban, hogy az eddigiek is meggyőzhették az olvasót arról, hogy a Beöthy könyve nemcsak a politikusoknak, de minden gondolkozó magyar embernek a legbecsesebb és a legtanulságosabb olvasmányul szolgálhat, a mely a történeti valóság megismertetése és átértetése által nagy nemzeti szolgálatot tesz a magyarságnak. A könyv szép kiállítása diszére válik a kiadó Athenaeum irodalmi és nyomdai részvény társaságnak. Szakemberek, könyvtárak s tehetősebb történetkedvelők el ne mulaszszák megszerezni. V. F. KÜLFÖLD. Protestáns mozgalmak Ausztriában. A letűnt XIX. századnak érdekes és örvendetes egyházi jelensége az, hogy a század folyamán a protestánsok — magyar hazánk kivételével, a hol folytonosan fogytak — világszerte inkább szaporodtak, mint a római katholikusok. Mert míg a római egyház hívei az egész földön száz év alatt csak megkétszereződtek, addig az evangéliumi egyházak hívei ugyanazon idő alatt megháromszorozódtak. Különösen nagy a protestánsok szaporodási százaléka a római katholikus országokban, például Francziaországban, Ausztriában, sőt még Olaszországban is.