Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

nyernek, mihelyest a prot. Hollandiát (3'5) a pápás Ausztriával (13"7°/0

) hasonlítjuk össze. S az is következik azokból az adatokból, hogy egy felekezet sem lehet büszke a maga kriminálstatisztikájára, s következik belőlük különösen az, hogy a protestantizmusnak bűnügyi tekintetben sincs oka szégyelnie magát a lazább morális pápás katholiczizraussal szemben. A braunsveigi tartomány zsinaton újból előkerült a vallási szertartás kérdése a halotthamvasztásnál. A zsinat e tekintetben az 1898-ik évi eisenachi egyházi értekezlet megállapodásait fogadta el, a melyek szerint „a lelkészeknek a halotthamvasztásnál s azzal összefüggő egyéb ünnepélyes cselekvőségeknél való hivatalos részvétele meg nem engedhető, mi mellett azonban fenmarad a lelkészeknek ama kötelessége, a mely szerint a gyászolók sziikebb körének nyújthatják az isteni ige és az imádság vigaszát". S tényleg az egyházkormányzatok többsége Németországban abban a nézetben van, hogy a halotthamvasztás pillanatában az egyház hivatalos ténykedéséről szó sem lehet, a rni azonban még nem zárja ki „a gyászoló háznak nyújtandó vigaszt". E tekintetben Németországban még ingadozók a vélemények, s egyértelmű megállapodásokról még nem lehet szó. Még fontosabb a tartományzsinat megállapodása a lelkészi kongrua rendezése tárgyában. 10 osztályt állapított meg 2400 márka minimum és 6000 márka maximum fizetéssel 28 s több évi szolgálat után. A fokozatok a következők : osztály szolgálati évek évi fizetés 1 1— 3 2400 márka 2 4— 6 2700 » 3 7— 9 3000 T) 4 10-12 3300 » 5 13—15 3800 V 6 16—18 4300 V 7 19-21 4800 V 8 22—24 5300 » 9 25—27 5700 •n 10 28 - stb. 6000 » Oroszországban Pingond pétervári generálsuperintendens hivatalosan közzétett kimutatása szerint van az egész orosz birodalomban a Visztula és Grúzia területét is ide értve mindössze 557 ev. ág. hitv. és 40 ev. ref. egyházközség. A lutheri hitv. lelkészek száma 700, a reformátusoké 40, úgy azonban, hogy jelenleg csak 23 ref. lelkészi állás van betöltve. A pétervári konzisztóriumi kerületnek van 94 egyházközsége és 130 lelkésze, a moszkvainak 75 egyházközsége 88 lelkészszel, a kurlandinak 120 egyházközsége 141 ielkészszel, a livlandinak 141 egyházközsége 184 lelkészszel s az estlandinak 56 egyházközsége 69 lelkészszel. A varsói konzisztoriumi kerületnek van 65 egyházközsége és 80 lelkészi állása, a melyek azonban nincsenek teljesen betöltve. A grusiai gyarmatokon van 8 egyházközség ós ugyanannyi lelkész. Az orosz protestantizmus egyik legalaposabb ismerője Dahlmann. A cura pastoralist s általában az egyházkormányzatot az egyházközségek egymástól való nagy távolsága felette megnehezíti. Napjainkban protestantizmus Oroszországban pánszláv egyházi és politikai fanatizmustól sokat tűrni és szenvedni kénytelen. Az orosz casaropapizmus egyik legfanatikusabbhive Pobjedonoscew, a ki mint főprokurátor szomorúan dicsőséges munkásságot fejt ki az ev. egyházközségek oroszosítása és térítése terén. Neki tulajdonítják Tolstoi Leó gróf, az oroszok prófétájának legközelebbi kiközösítését is! S mégis Oroszország akar „békét" hirdetni „minden népeknek és nemzeteknek". A ritualista krízis Angliában máig sincs befejezve. Kensit, a ritualisták lelkes agitátora »a Wiklif-lelkészek brigade"-jával máig is beutazza az országot, s szervez istentiszteleteket, tart gyűléseket, benyújt a püspökökhöz panaszfeliratokat stb., s maguk a protestánsok sem helyeslik az ő eljárását. Különös jelenetek ismétlődtek az új londoni püspök formális felavatása (conűrmation) alkalmával London egyik székesegyházában. Az a konfirmáczió, mely a korona és a káptalan által történt választásnak a megerősítését jelentené, a mai viszonyok között egy semmit sem jelentő czeremóniává lett. De a ritualisták ellenei sem nyugosznak. így Bülingham lelkész protestált a püspök ellen, „ki nem loyális és hű tagja az anglikán egyháznak, mivel oly pogány templomok (sic!) istentiszteletein vett részt, a hol istentelen módon egy lisztből és vízből készült tésztát imádnak a mindenható Isten helyett". Majd Kensit egy hosszabb írásbeli protestácziót nyújtott be, a melyben a püspököt hamis tanok (ostya, mise, fülbegyónás) megtürésével, sőt terjesztésével vádolta, s még más hat protestáczió még ismételte, sőt fokozta e vádakat. A templom csak úgy visszhangzott a helyeslésektől s a „pfuj kiáltásoktól. A protestálás daczára mégis csak végbement a konfirmáczió, de az ottan szerzett tapasztalatok a szertartásnak változtatását teszi szükségessé. Közelebbről a fülbegyónás kérdésével május havában a canterbury-i tartomány „laikus háza" is foglalkozott. Egy rezolucziót fogadott el, a mely fölhívja a püspököket, hogy tiltsa le az iskolás fiúkat a fülbegyónástól, mint olyan egyházi gyakorlattól, a mely sérti a vallásos jelleget s ellenkezik az anglikán egyház rendezetével. Az indítványozók hangsúlyozták, hogy a püspökök igen engedékenyek a ritualista lelkészek törvényellenes cselekedeteivel szemben, mint a melyek a megengedett magángyónást összezavarják a pápás fülbegyónással. Különösen a fülbegyónás kényszere demoralizálólag hat a gyermekek lelkületére. A rezoluczió ellenei kétségbevonták a „laikus körök" mozgalmának illetékességét s kijelentették, hogy a fülbegyónás általánosan kötelezőnek nem tekinthető. Forrásunk szerint az anglikán püspökök a ritualizmus fesztelenségeivel szemben nem eléggé erélyesek, s a ritualista túlzók megbüntetésében nem következetesek. S e ritualista mozgalom hullámai Amerikáig is elhatottak. így egy püspök konsekrácziója alkalmával Angliához hasonló ritualista 5á*