Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-30 / 26. szám

mezi Krisztus áldozatát, ki az egész világ bűneiért (pro totius mundi peceatis) eleget tett egy áldozat által (una oblatione). „A mi — úgymond — ismétlődik a pap szolgálata által, az nem naponkint ismétlődő áldozat, hanem emléke az egyetlen áldozatnak, melyet csak egyszer mutattak be. (Non tam sunt iteratae oblationes, quam unius eiusdem, et quae semel tantum oblata est victimae memória et recordatis.)" A papi nőtlenségre, a böjtre, az istentisztelet latin nyelvére vonatkozó véleménye erősen emlékeztet a reformátorok felfogására. A Timotheushoz irott I. levél 3. részének magyarázata közben, midőn az apostolnak azon szavait értelmezi, melyek a lelkipásztorok életmódjára vonatkoznak, Faber kijelenti ugyan, hogy a nőtlen állapot jobb, de megrója Rómát azért, mert nem utánozta a keleti egyházat, s hogy nőtlenségre kényszeríti papjait, a kik e miatt az ördög tőreibe (in pedicas diaboli) estek. A rómaiakhoz irt levél XIV. része a melyben Pál a keresztyéni szabadságot magyarázza, — alkalmat ad Fabernak arra, hogy a böjtről írjon. A szabadságot hangoztatja. „Éljünk oly eledekkel, melyek egészségesek és szükségesek". A Korinthusiakhoz irott I. levél XIV. részének magyarázatában elítéli Faber a latin nyelvnek az egyházban való használatát. „Hiszen az emberek legnagyobb része ha imádkozik, (nem tudom lélekből imádkozik-e?), nem imádkozik értelemmel, mert oly nyelven imádkozik, melyet nem ért". Doumergue nyomán Pruzsinszky Pál. (Folyt, köv) belföld. Az 1848: XX. törvényczikk. Ily czímen igen érdekes kérdéseket vet fel a „Magyar Szó" júniusi 16-iki számánák vezérczikkírója. Tény, hogy alkotmányos életünknek ez az alaptörvénye mai napig sincs végrehajtva. A vallásfelekezetek teljes egyenjogúsága és viszonossága ma is csak irott betű ; élőhalott 52 év óta, s a jog, törvény és igazság korszaka sem akarja életrekelteni, mintha félne attól a nemzetfentartó erőtől, a mely a szunnyadó törvényben rejlik. Mi nagyon jól ismerjük az okokat, a melyeknél fogva az államkormány az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásától tartózkodik. Másfelől pedig e kérdések közlése által is ébresztőleg akarunk hatni a protestáns elernyedt öntudatra és kérjük úgy egyházi mint világi tagjainkat, hogy szóljanak e kérdésekhez. Soraik előtt készséggel nyitjuk meg lapunk hasábjait. A kérdések a következők: 1. Az 1848 : XX t.-cz. 2. § a a mennyiben nincs végrehajtva az ott megállapított a) teljes viszonosság b) és tökéletes egyenjogúság tekintetében ? Nevezetesen mi a protestánsokra a sérelem a) a felekezeteknek egymással szemben való tényleges helyzetét, b) az egyes felekezeteknek az államhatalomhoz való viszonyát illetőleg? II. Az 1868: LIII. t.-cz. bevezetésének e szavai: „addig, míg a vallásfelekezetek egyenjogúsága törvény útján általánosan szabályoztatnék", az 1848: XX. törvényczikkben kimondott elvek gyakorlati megvalósítása törvényhozási intézkedésekre kétségtelenül kötelező Ígéretet foglal magában. Tétettek-e ennek beváltására 1868 óta a törvényhozást vezető kormányok által valamely lépések ? Az 1898 : XLIII. törvényczikk elfogadható-e úgy, mint az állam jogrendjében való felekezeti egyenjogúságnak részletes szabályozása és megvalósítása. III. Melyek azok az intézkedések, melyeket a felekezetek közjogi helyzetének tényleges parifikálása czéljából múlhatatlanul szükségeseknek tart s IV. Hogyan értendő az 1848: XX. törvényczikk 3. §-ának az a rendelkezése, hogy „minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztetnek?" Mennyiben feleltek meg ennek az eddigi kormányok a) a protestánsokat, b) a katholikusokat illetőleg? Az annak idején a kath. egyházi javak jogi természetének megvizsgálására kiküldött országgyűlési bizottságok kiküldetése állott-e és milyen kapcsolatban ennek a kérdésnek a megoldásával ? Van-e tudomása róla, hogy ezek a bizottságok mit végeztek a feladatuk befejezése miért maradt el? V. Az 1. §. szerint annak az elvnek a megvalósítására, hogy az összes felekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségekből fedeztetnek, a törvényhozás elé kimerítő törvényjavaslat terjesztendő. Történt-e eddig ebben a tekintetben egyéb, mint a nem kath. lelkészek kongruájának kiegészítéséről szóló törvény megalkotása. Megfelel-e ez a protestáns egyházak törvényen alapuló igényeinek és tényleges szükségleteinek ? Megvalósítja-e az 1848: XX. t.-cz. intencziója, a mely szerint az összes bevett vallásfelekezetek (tehát a r. kath. felekezet is ide értendő) egyházi és iskolai szükségleteinek ugyanazon mérték szerint az állam által kell fedeztetniük ? VI. A kerületben (egyházmegyében) minő egyházi adókat viselnek a hívek? Mennyi az egyházközségi (személyi és osztályadó) minimuma és maximuma? Mennyi az egyházmegyei és egyházkerületi kirovás? Mekkora a közalapi adó hozadék? (A dunántúli evang. ref.-nél különös kérdés a baranyai, a tiszántúli evang. ref.-nél a beregi viszonyokról.) VII. Miféle egyházi terheket viselnek az ugyanazon kerületen lakó katholikus hívek? VIII. Minthogy az egyházi teherviselésnek ez az egyenlőtlensége nyilvánvalóan beleütközik az 1848: XX. t.-cz. által kimondott elvbe, mely szerint az összes felekezetek Ö2