Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-23 / 25. szám

ós a polgári társadalom szoros egymáshoz tartozását és a közös védekezés és a közös munkálkodás szükségességét. E belátás ós megértés jeleinek látom én az alkoholista elmebajosok összeírására és a hét éven felüli elhagyatott gyermekek gondozására vonatkozó állami intézkedéseket. Helyes, szükséges intézkedés mindkettő ; de ítéletem szerint így önmagában egyik sem levén teljes, szükségesnek látom, hogy azokhoz hozzáfűzzek némely dolgokat ós reámutassak több, számításba nem igen vett tényezőre, a melyek közremunkálása nélkül pedig a czól el nem érhető. Első sorban az alkoholista elmebajosok összeírását lássuk. Mit akar a belügyminiszter ezzel? Nem levén beavatva államférfiúi intencziói titkaiba, erre a kérdésre nem felelhetek. A teendő további intézkedések majd megvilágítják a czélt. Ha azonban ez az összeírás csak arra szolgálna, hogy statisztikát csinálhassanak az alkoholizmus által létrehozott elmebajokról ós elmebajosokról, akkor eleve is kimondhatjuk, hogy annak semmi néven nevezendő haszna nem lesz. Bármily rettenetes tanulságot szolgáltasson is ez a statisztika az alkoholizmus iszonyú eredményei felől, — mégis csak haszontalan idő- és pónzpocsékolás volna annak összeállítása, ha csak ennyiben maradna a dolog, s ha megfelelő intézkedéseket nem szülne az iszákosság gyakorlati megszüntetésére. A statisztika erre maga nem elég, mert az vagy csak bevándorolna az irattár lomtárába, vagy ha eredményei publikáltatnának is, bizony csak igen keveseket riasztana vissza a szeszes italok mórtéktelen élvezetétől. Az összeállítandó statisztikát tehát oly állami ós társadalmi intézkedések kell hogy kövessék, a melyek a rószegeskedés csökkentésére ós lehetetlenné tótelére irányulnak. Ezeknek az intézkedéseknek a megtételében azonban az államnak kell előljárnia, miután épen ő maga a monopolizálója a szeszes italok árusításának. Kétségtelen, hogy a rószegeskedés meggátlására teendő állami intézkedések sok mindenféle érdeket érintenének ós legelső sorban az állam zsebére mennének, mert hiszen a baj orvoslásának legelső s legtermészetesebb módja a szeszes italok kimérésének korlátozása, a korcsmák és pálinkamórések számának a minimumra leszorítása s a meghagyandóknak is vasárnap ós ünnepnapokon való bezárása, a mi az állami regale-jövedelmek lényeges csökkenését vonná maga után; de vájjon nem kötelessége-e az államnak ez az áldozathozatal, ha polgárai javát, boldogságát lelkén viseli és ha csakugyan világosan állanak előtte rendeltetése czóljai? A mely állam meg akarja óvni polgárait az iszákosságtól és annak rettenetes következményeitől, annak nem szabad a bűnre vezérlő utakat és alkalmakat szaporítani s a kerítő szerepót játszani E tekintetben, a mint azt már má.->kor is kimondottam, a magyar államot és annak kormányait súlyos vád illetheti; legelső sorban tehát magának az államnak és az azt igazgató kormányoknak kell jobb belátásra jutniok, s lemondaniok arról a jövedelemről, a mely a szeszmonopoliumból foly be, a melyhez boldogtalanság, átok, bűn tapad, s mely egy cseppel sem különb, mint az áruló Júdás pénze, a melyet, mint vérnek, életnek árát a templom pénztárába, annak megszentségtelenítése nélkül betenni nem lehetett. De még ez sem elég. A ki rabjává lett az iszákosság szenvedélyének, az inni fog akkor is, ha csak egy korcsma vagy pálinkás bolt lesz is az egész országban. Nem elég tehát csak a szeszes italok kimérését korlátozni ós a korcsmák, pálinkamérések számát a minimumra redukálni, hanem gondoskodni kell arról is, hogy az iszákosok, mint betegek megfelelő gondozásban, gyógyításban részesüljenek. Állítani kell, mint a hogy van a nyugati művelt államokban, azilumokat a számukra, ós törvényileg gondoskodni a részegeseknek ez intézetekbe elhelyezéséről ós gyógyításáról. Ebben azonban nemcsak az államnak kell munkásnak lennie, hanem a társadalomnak is; mert érdekünk közös. Csakhogy a mai társadalom erre a közremunkálásra csak igen kis részében alkalmas, lóvén az iszákosság általános, és nem az minősíttetvén részegesnek, a ki sokat iszik, hanem a ki berúg. Új feladat áll tehát elő: oda nevelni magát a társadalmat, hogy az ne kisebb részében, mint ma, hanem nagy többségében buzgó segítőtársa lehessen az államnak az iszákosság elleni küzdelemben. E végre a nevelést ott kell megkezdeni, a hol a társadalom és az állam léte és boldogsága gyökerezik: a családban. A míg a család mássá nem lesz, mint a milyen ma; a míg apa és anya nem tud ellenállni az iszákosság rémének és nem tudja úgy nevelni gyermekeit, hogy azok az ellenállásra képesek legyenek, — addig a küzdelem mindig eredménytelen marad. Az a gyermek, a mely apját, anyját inni, vagy részegen látja, sőt a ki együtt iszsza velők a korcsmák ós pálinkás boltok átkos kotyvalékát, nem lesz soha más, vagy csak igen ritkán, mint a mi apja és anyja volt. Nevelni kell tehát a józanságra legelső sorban a családot. De itt nem szabad megállani. A gyermek kikerül előbb utóbb a családból s a legtöbb esetben olyan korban s olyan gyengén kerül