Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-16 / 24. szám

másrészről értekező indítványa felett élénk eszmecsere keletkezett, melynek végeredménye az indítvány elfogadása lett, azon megtoldással, hogy a lelkészek igyekezzenek egyházaikban a világi elemből misszionáriusokat képezni, vagy legalább azokat az egyháztagokat, a kik a szektáskodás ellen szavaikat sikerrel használták, igyekezzenek felismerni s bátorító és dicsérő szavukra méltatni; a ref. öntudatot, mint ezt Németországban oly nagy sikerrel teszik, a reformáczió egyes eseményeinek képekben, Írásban, könyvekben való megörökítésével mi is minden tőlünk telhető módon és erővel igyekezzünk fejleszteni s erősíteni. Majd alólirott, mint elnökileg erre felkért olvasta fel bírálatát a vallástani kézi könyvekről. Bonczkés alá vette a népiskolában használtatni rendelt vallástani könyveket didaktikai és pedagógiai szempontból is, és azon eredményre jutott, hogy a bibliai történet nyelvezetének megjavítása s némely hibás tanulságának kijavítása után, úgyszinte a keresztyén hittan is, valamint az egyháztörténet, tanítandó könyvül továbbra is megmaradhat; de a Papp Károly erkölcstana, mely sem nyelvezeténél, sem téves erkölcsi elveinél, sem didaktikai és pedagógiai hibáinál fogva egyáltalában nem alkalmas a tanításra, feltétlenül mielőbb kiküszöbölendő iskoláinkból. Az értekezlet a biráló propoziczióit teljes mértékben elfogadta, azon hozzáadással, hogy a ker. hittan, mely jelen alakjában a konfirmácziói oktatásra nem alkalmas, erre a czélra kiegészítendő, vagy konfirmácziói káté készítésére pályázat hirdetendő. Ekként lesz tehát ez az indítvány az értekezlet áltai az e. m. gyűlésre felterjesztve, mely indítvány a ker. gyűlést is fogja foglalkoztatni mult évi jegyzőkönyve 111. pontja szerint. Ezután Morvái Ferencz ért, elnök nagy figyelem között ismertette missziói bizottsági munkálatát. Fájdalmasan hatott az értekezlet tagjaira az a közlés, hogy — a pécsi missziói egyházat és szórványait nem számítva, honnan az adatokat nem sikerült beszerezni, — az újabb népszámlálás adatai szerint a külterületeken és szórványokban 2700 ref. lélek nélkülözi a vallásos gondozást, a kik lassanként, észrevétlenül sodortatnak le az iszapba, mint hulló levelek az egyház életfájáról! Hát ha még hozzá vesszük e létszámhoz a nagykiterjedésű pécsi misszió területét? Hány kisebb baranyai anyaegyház népességével vetekedik e létszám, akarom mondani: hány baranyai egyház telnék ki e ref. lelkekből?! Kínosan érintett az a közlés is, hogy még magából a sok áldozattal fentartott pécsi misszió anyaegyházból sem lehetett a legújabb népszámlálás eredményét beszerezni a ref. lelkekről s csakis az 1891-iki népszámlálás adatait kellett a missziói bizottságnak elfogadni. Hát bizony most, mikor egyetlen esetet sem tudunk, hogy Baranyában a népszámláló biztosok, a lelkészek megkeresésére az adatok kiszolgáltatását megtagadták volna, most, mikor már bent a statisztikai hivatalban is e tekintetben az adatok fel vannak dolgozva és ez adatok beszerzése épen Pécsett oly meggondolatlan könnyelműséggel mellőztetett: bizony-bizony nem csudálható, ha kínosan érintette az értekezlet tagjait, mert e meggondolatlan könnyelműség hogy mily mértékben foly be károsan híveink eredményes vallásos gondozására, azt e becses lap olvasói előtt nem kell fejtegetnem. A nagyfontosságú munkálat figyelmes meghallgatása s megvitatása után teljes egészében elfogadtatott értekezleti elnök amaz indítványa, hogy a szórványban élő református híveki a szoros együvétartozandóság érzetéből is megadóztatandók az anyaegyház pénztára javára, oly összegig, melyből az anyaegyház képes legyen fuvarral látni el a lelkész, a mikor ez a szórványba megy istentiszteletek tartására. A látogatásról, lelkészi funkczióról naplót vezessen a lelkészt, igy szinte a szórványban élő ref. hívekről nyilvántartást, melyeket a canonica visitatio előtt felmutatni köteles. A 13—15 éven alóli gyermekek kimutatandók s nyilvántartandók; a szülőkkel a lelkész értekezzék és istentiszteleteket tartson; a konfirmándusok hetenként kétszer felrendelendők és az anyaegyház konfirinándusaiva! együtt minél nagyobb ünnepélyességgel konfirmálandók. Es hogy ennek maradandó hatása is legyen : bibliával, konfirmácziói emléklappal, koszorúfüzetekkel stb. látandók el. Azok a szórványban élő ref. gyermekek, a kik r. katholikus iskolába járnak, ref. vallástani kézikönyvvel látandók el, és a lelkész által irányítandók a tanulandók felől ; felekezetünk iskolavizsgájára pedig beidézendők. — Ez elfogadott indítványok lelkiismeretes keresztülvitelének mindenesetre meg lesz az a sikere, hogy szórványban élő ref. híveink, kiknek gondozása eddig csak annyiból állott, hogy gyermekeiket — ha hozzánk hozták — dupla stóláért megkereszteltük, de 12 év mulva számon nem kértük, kik legnagyohb részben hullólevelek lettek — ezután zöld, üde szinben, erősebb ref. öntudattal fognak díszleni és ékeskedni egyházunk életfáján. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Még Sógor Endrének „Lelkészi gyámintézet és kongrua" czímű értekezését s ebből folyó indítványát hallgattuk meg. E, különben sok tekintetben nagyon fontos és a kongruás lelkészeket nagyon is közelről érdeklő indítványt, mint az értekezlet czéljain és hatáskörén kívül esőt, értekezletünk nem tette magáévá, hanem értekezőt indítványának az egyházmegyei gyűlésre való benyújtására utasította. A fentebbi szempontból ugyan ily sorsban részesült Fejes Zsigmond indítványa is, mely a leány- és anyaegyházak közjogi állásának megváltoztatását czélozza. A pénztár megvizsgálása s a pénztárnoki felmentvény megadása után az értekezletet, mely a késő délutáni órákba is benyúlt, elnök bezárta, és a tagok szétoszlottak, azzal az édes érzettel, hogy bárha csak homokszemmel is, de hozzájárultak Isten egyháza építéséhez ! Besencze, 1901. június 7-én. Szabó Gyula, értekezleti jegyző.