Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-09 / 23. szám

de vegyünk hozzájuk egy más kulcsot, mindjárt jelentékenyen gazdagabbá teszszük a protestáns papi státust. Kerkapoly Károly egyszer, honvé­delmi miniszter korában azt vitatta gr. Andrássy Gyulával szemben, hogy ő gazdagabb, mint a gróf. Mikor a gróf kételyét fejezte ki az expro­fesszor ez állítása felett, Kerkapoly így érvelt: nekem a képviselői fizetésem elég évi szükség­leteim fedezésére, a miniszteri fizetést, a 12,000 frtot évenként megspórolom. Hát te mennyit spórolsz meg? kérdé a gróftól. A gróf elismerte, hogy igazsága van ellenfelének. Ez a kis adoma gyakran eszembe jut, ha a prot. lelkészek jövedelme felett elmélkedem. Kevés az, néha nagyon kevés, forintokban vagy koronák­ban kifejezve; de valami varázsereje van e jö­vedelmeknek. A bibliai özvegy olajos korsójá­nak története ismétlődni látszik a protestáns parókhiákon. Abból a csekélynek mondott fizetés­ből tellik a család tisztességes élelmezésére, a gyermekek neveltetésére, a fiúgyermekek kitanít­tatására; tellik még kisebb-nagyobb összeg meg­takarítására is. A manapság sok mindenre kiter­jeszkedő statisztikai tudomány érdekes eredményt tüntethetne fel, ha összehasonlító kimutatást készí­tene a felől, hogy hány tisztességesen nevelt, hány tudományosan képzett egyén kerül ki a protestáns lelkészi családok köréből, s hány a más ós jóval busásabb fizetésben részesülő pályán működők gyermekei közül ; hogy melyik pályán szolgálók gyűjtenek gyermekeiknek nagyobb örökséget, mely pályán szolgálók hagynak magok után több adósságot. S ha már a statisztikusok nem teszik meg ezt a szolgálatot, fedd meg, leg­alább a magad számára te magad, kedves bará­tom, s be fogod látni, hogy a fizetés értéke nem csupán a forintok kisebb-nagyobb számától függ; hanem függ az általunk betöltött álláshoz kap­csolt igényektől is; függ azon környezettől, mely­ben élünk; függ tiszttársainktól, a kikkel szere­tünk lépést tartani, a kik magukkal ragadhatnak bennünket, ha olyan jelleműek: az örvénybe; de viszont, a kik meg is óvhatnak bennünket sok oly lépéstől, melyek a világi pályák embereit gyakorta végzetes veszélybe döntik. Tégy össze­hasonlítást, barátom, jobbra és balra; nézd meg a végeredményt, és belátod, hogy gazdagabb a prot. lelkésznek a fizetése, mint sok más, fénye­sebbnek látszó állást betöltő egyéneké. De ha fentebbi számításomban talán téved­nék is: egy más kérdést vetek fel, ós erre kérem különösen figyelmedet. Mi a fő óhajtásod? Az-e, hogy fiad gazdaggá, vagy az, hogy boldoggá legyen ? Mert előtted talán nem szükséges bizo­nyítgatnom, hogy mily szerencsétlen tévedése a világnak, a mikor a gazdagságot egynek veszi a boldogsággal. Hogy kevés beszéddel megértes­sem magam, egy kérdést vetek fel előtted, vagy ha úgy tetszik, egy életpálya rajzát adom eléd. Te most második osztályú egyházban lelkósz­kedel, s pályádon el töltöttél két évtizednél hosz­szabbra nyúló iclőt. Ismered e pályának rózsáit, töviseit. Ez egyszerű pályával szemben felmuta­tok előtted egy fényes pályát. Ezen egy, a világtól szerencsésnek nevezett férfi halad. Mint a sors­nak kiválóan kegyeltje, 28—30 éves korában már 3000 forint fizetést élvez; néhány év múlva elő­lép, emelkedik rangja, fizetése, bizonyos idő mul­tával ismét ós ismét, úgy, hogy mikorra 50 évessé lesz, vagyis oly időssé, mint most te vagy, lesz legalább ü 6—7000 forint fizetése, s a »Tisz­telendőa vagy a »Nagytiszteletűcc czímnél sokkal fényesebb, irigyeltebb czíme. Szerencsés ember! Boldog ember ! kiáltja a világ. Ám legyen, örven­dezzünk a boldogságán. De tudod-e, hogy miként jutott ő e boldog­sághoz, s hogy miként élvezi ő e boldogságot? Majd én elmondom. Alig hogy sebtiben meg­reggeliz, megy a hivatalba, ós ott dolgozik öt-hat órán keresztül, feljebbvalóinak utasítása szerint; délután két-három óra körül hazajut felesége ós gyermekei körébe, legtöbbször fáradtan, nem ritkán boszúsan, idegesen. A munka ós ebéd után pihenésre, szórakozásra van szükség, ezt pedig megint családja körén kivül, kávéházban, kaszinóban, esetleg a városon kivül, a szabad természet ölén találja fel, megfizetvén természe­tesen a bűzért, szivarfüstórt is, mit a kávéház falai között beszív, az üdítő levegőért is, melyet a szabad természet nyújt. Mikor aztán az est­ebéd ideje elérkezik, hazakerül, s ekkor családja körében tölthet egy-két órát; ekkor a maga ura, levetheti magáról a feszes kabáttal együtt a hiva­talos gondokat, most szabad ember, most talán lelke örömére s nemesítésére valamely tudomá­nyos művet is olvasgathat. Ez a programm egy évből 300 napra s egy rövid életből 30 —40 évre. Ez az élete a szerencsekegyelt hivatalnokoknak; de ez különféle módosulásokkal a szerencsés ügyvédeknek, orvosoknak és sok más okleveles férfiaknak. Kórdelek most, barátom, hogy ezeket így tudva, ha a felső hatalmasság akár 24—25 éves korodban felhívott volna, vagy akár ma, mint bol­dog férjet, mint szerető édes apát, mint a családi tűzhelynek mindeneknél inkább boldogító mele­gét ismerő, élvező, mint az egyéni szabadságot ós a szabad természetet egyaránt nagyra becsülő férfiút felhívna, hogy válaszsz, melyik tetszik: az a fényesebb, de hideg, sokszor épen rideg, vagy az a szerényebb, de melegebb életpálya-e? nem kétlem, hogy ez utóbbit választanád.

Next

/
Thumbnails
Contents