Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-26 / 21. szám
melyek az előző években 103.985 koronát tettek, 1899-ben 730 koronával emelkedtek. 1081 oly állás van, melyeken az állam az anyakönyvvezetés érdekéből községi vagy városi tisztviselőket segélyez, 200 koronát meghaladó tisztelet díj mellett. Ez a hivatalos jelentés mutatja, mily óriási terhet visel az állam évenként az anyakönyvvezetés államosítása óta, Kassa. Honiola István, evang. lelkész. külföld. Külföldi szemle. Németország 23 tudományegyetemén, a braunsbergi és münsteri porosz akadémiát is ideértve, az elmúlt téli félévben a hallgatók ^záma 34,412 volt, a mely létszámból a prot. theol fakultásokra 2326 (6*76 %.), a róm. katholikusra 1615 (4"69 %), a jogiakra 10.343 (30-6%), az orvosiakra 7416 (21-55%) s a bölcseletiekre 12,712 (36-94 %) esett. Németország 17 egyetemén 28,064 hallgatóból 2326 hallgatott ev. prot. theológiát. Mint az 1900-ik nyári semesterében. úgy az elmúlt téli félévben is a legtöbb ev. theol. hallgató volt a halle-wittenbergi egyetemen, a melyet aztán Lipcse és Greifswald követett. Az egyes ev. fakultásokon a theol. hallgatók létszáma következőleg oszlott meg : Berlin 366, Bonn 68, Boroszló 65. Erlangen 171, Giessen 61, Göttinga 110, Greifswald 145, Halle-Wittenberg 380, Heidelberg 32, Jéna 35, Kiel 45, Königsberg 92, Lipcse 296, Marbnrg 82. Rostock 33. Straszburg 83 s Tübinga 261. Mint látjuk, néhány német prot. theol fakultáson alig haladja meg a tbeológusok létszáma a magyar prot. theol. akadémiákét, s félő, hogy a tbeológusok hiányát a káplán- és paphiány fogja követni. „lörténeti igazságok" czím alatt egy ultramontánellenes folyóirat indult meg Münchenben, mely feladatul tűzte ki a Majunke-féle ultramontán történetírást földeríteni s általában a felekezeti vitakérdéseket objektív történeti alapon koronként megvilágítani, A bevezető czikkelyben elmondja, hogy a mai ultramontán történetírás a történeti hűség és kritika teljes mellőzésével a történeti tényeket igen gyakran teljesen elferdíti, s az anyag felhasználása, a források megválasztása és csoportosítása. nemkülönben az adatok tanulságainak levonása s a való tények ferde felfogása vagy elhallgatása tekintetében az olvasók megtévesztését czélozza. E történetgyártásnál a történetírót a polemikus s az adatgyűjtőt és kutatót az apologéta váltja fel, s minden egyes adatnál a dogma korrigálja a történetet. Az ilyen történetírásnak Janssen volt a főmestere és meghonosítója, s leghevesebben megtámadott tárgya Luther és a reformáczió és legújabban Gusztáv Adolf. Janssen műve (Geschichte des deutschen Volkes seit dem Ausgange des Mittelalters") forrásul szolgált a Lutherről és a német reformácziónál szóló résznél Marczali Henrik világtörténetének is, a melyet ez oldalról egy külön tanulmányban fogunk a nyár folyamán bemutatni a „Prot. Szemle" olvasóinak. Ismerjük s gyakrabban méltattuk e történetírást, mely a reformáczió előtti kort Németország vallásos egyházi és nemzeti virágzása idejének tünteti föl, hogy aztán e kulturális „arany korszaknak" erőszakos felforgatásáért Luthert, „a vallási őrjöngőt" és romboló művét, a reformácziót, mint „átkos forradalmat" tegye felelőssé. A folyóirat 1-ső számában Götz bonni ókath. theol tanár „Loyola és a protestantizmus" czímmel egy rendkívül alapos és terjedelmes tanulmányt tesz közzé, mely méltó társa Baamgarten hasonló czímű és tárgyú művének. Hasonló ultramontánellenes czélzatot követ Müller volt r. kath. lelkész, jelenleg privát tudós „ Renaissance" czímű folyóirata is Münchenben; míg Baumüller ágostai preflktus a minap egy hasonló czélú heti folyóiratot indított meg „ Freie deutsche Blátteru czím alatt. Szabadelvű organuma akar lenni a politikának, vallásnak, tudománynak és művészetnek. Főbb munkatársai : Funk, Schanz, Schell, Köpfler, Hansjakob és mások. Baumüller Ranke tanítványa, ki egy nagyobb anthropológiai műve után ismeretes a tudományos világban. — Tehát mégis csak megmozdul a talaj az ultramontán történetírás lábai alatt! A „Los von Rom" mozgalma alkalmából az osztrák klerikálizmus szellemét híven jellemzik a következő adatok. A midőn Eisenkolb az osztrák képviselőházban a Liguori-féle morálviták tárgyalása alkalmából ismeretes hitvallását elmondotta s a Los von Rom-féle reformmozgalomnak tisztán vallásos-erkölcsi jellegét vitatta, többen a klerikális körökből azzal szakították meg lelkes beszédét, hogy „fizetett apostata". Még tovább ment e téren a gráczi klerikális „Néplap", mely „Dreissig Gulden-Apostaten" czímű közleményében két parasztembernek párbeszéde alakjában a következőket tartalmazza: „Sajnos tény az, hogy Mürzthalban a szabad német luth. egyház egyenként 30 frtért vásárolja meg a maga apostatáit... Német olvasó, kezedet szivedre! Ki az utálatosabb, az a zsidó házaló-e, ki régi nadrágokkal kereskedik s becsapja az embereket, vagy ezek a lélekvásárlók ?" Természetes, hogy a mürzzuschlagi evang. lelkészi hivatal a gráczi főügyészségnél panaszt emelt az ocsmány rágalmak s egy törvényesen elismert egyház becsmérlése miatt. A panaszt azonban elutasította az állami ügyészség, azzal az érveléssel, hogy itt a miirzthali Los von Rom mozgalmának tisztán politikai üzelmeiről van szó, a melyek az ev. egyház tanait, szokásait és intézményeit épen nem érintik. így hát a mürzzuschlagi evang. presbitérium a magánpanasz terére vitte a dolgot. De hogy itt fog-e kapni igazságot, az igen kétséges. S az is köztudomású, hogy egy másik állami főügyész azzal igazolta Hoensbroech gróf könyvének (a pápaságról) a konfiskálását, hogy 1 itt egy „elszakadt papnak" könyvéről van szó. a melyben „történetellenes az, hogy a pápaság szította volna a boszorkáuypöröket és a babonát". Egy nyilt levélben kapta meg érte az obscurus államügyész Hoensbroech gróftól a méltó választ. íme ilyen türelmetlen dolgok történnek a klerikális Ausztriában ! Fliedner madridi lelkésznek ápr. 25. bekövetkezett elhunytával nagy halottja van a protestantizmusnak. 1870 óta német követségi lelkész volt a spanyol fővárosban. Fia Fliedner Tivadarnak, a diakonisszaiigy lánglelkű harczosának s_ a kaiserswerthi anyaház nagynevű megalkotójának, Önfeláldozásának, bátorságának és hitbuzgalmának köszönhető, hogy ma protestáns egyháziasságról szólhatunk a sötét Spanyolországban. A szeretet s az odaadó türelem vezette evangélizátori munkásságában. Iskolák létesítésével, német daloknak spanyol nyelvre való fordításával, bensziilött tanítók és lelkészek képeztetésével, árvaházak, kórházak, könyvkereskedések, gimnáziumok s szünnapi kolóniák létesítésével, nemkülönben ünnepek, főleg karácsonyi ünnepélyek rendezésével nyerte meg a fogékony spanyol sziveket az ev angéliumnak