Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-26 / 21. szám

tor (icoi[n]v, Ján. 10.) ; a Krisztus ezt a megbízást adta Péternek : „Legeltesd az én juhaimat" (Ján. 21, 16). A gyülekezetben való jogi állása az, hogy o TtpsopÓTepos és 'eiriaxo7roc. E két nevezet az új testamentumban egyet jelent, a gyülekezet felvigyázóját. Még élesebben domborodik ki ezen állása az 'arcapjffl (1. Kor. 16, 15 ; Róm. 35, 16) és a ^oo^evoc (Zsid. 13, 7 ; Csel. 15, 22) szavakban, a melyek a gyülekezet főnökét jelentik. A „pap" nevezet (itarcTcoc. a pópa) a hivatalnok atyai méltóságát fejezi ki, s valószínűleg nemzetünknek a keleti egyházzal való első érintkezésekor, még Szent István előtt jött át nyelvünkbe. A mi kálvinista népünk ezt gyakran mondja magyarul is : „lelki atyám". Az „áldozár" fogalmának bármi távolról megfelelő szó nem fordul elő az új-testamentumban. Krisztus az apostolokat és egyházi szolgákat az ő művének folytatására, vetésének learatására (János 4, 35 - 38), a gyülekezetben a Krisztus testének építésére (Efez. 4, 12) küldötte ki; az egész világba pedig kibocsátotta őket, hogy annak savai és világosságai legyenek (Máté 5, 13—14). E szerint a papi hivatal magában foglalja azt az egész feladatot, a mit Isten országa eljövetelére emberi erővel meg lehet oldani; és pedig először azt az általános munkásságot, a melyet minden hű keresztyén is teljesíthet; másodszor pedig azon különös munkásságot, a melyet csak a gyülekezet tanítója és pásztora, a vallási élet vezére végezhet, Bár különböző ágai vannak, de azok nem szakíthatok el egymástól, hanem egy szerves egészet alkotnak, és csajc akkor folytatható sikeresen, ha a működésnek egyes részei egymásra támaszkodnak, s a teendők egyik ága se hanyagoltatik el, még a másiknak érdekében sem. Világos ezekből, hogy a pap előtt egy rendkívül nehéz feladat áll, a melyet csak rátermett egyéniség, alapos előkészület után, megfeszített munkássággal és csak kedvező mellék-körülmények közt tud megoldani. „Ars artium est régimén animarum! ' A nehézségek még fokozottabb mértékben vannak meg a mi magyar egyházunkban, azon körülményben, hogy a nagy gyülekezetek nincsenek ellátva a kellő számú lelkipásztorokkal. Egy papnak gondozása alatt Hollandiában 1500, Skócziában 2000 léleknél több nem állhat; a mi nagy gyülekezeteinkben pedig 10—20 ezer embernek van egy papja. Nincs olyan nagy pap a világon és soha se is lesz, a ki ily nagy embertömegnek lelki vezetését teljesítni képes volna; hanem lehetetlen helyzetében, épen a legjobbja, szerkeszt magának egy olyan képet a papi hivatalról, a melyet húszezer közt is meg lehet ugyan valósítni; csakhogy az többé nem az evangéliumi papi hivatal, a maga egész teljességében, hanem valami olyan hitszónok-féle állapot. Az ilyen rossz példák nemzedékek óta átsötétlenek a kis gyülekezetbe is és számos követőre találnak, mert a nehéz hivatal folytatását szerfelett megkönnyítik. Ha pedig a papi hivatal csak ennyiből áll: hát akkor csak egy rövid és természetszerű lépés volt addig a felfedezésig, hogy a hivatalt a káplánra is egészen jól rá lehet bízni; de sőt még a 16—.17 éves legátus gyerekre is. Kálvinus János és a Helvetiea Confessio előtt nem ez az ideál lebegett a papról! Kovács Albert, (Folyt, köv.) theol. tanár. tárcza Khinai pesszimisták. II. A khinai bölcselkedés előző számunkban ismertetett alapirányai ismerete nélkül azok, a kik a nagy birodalom jelenlegi állapotait figyelemmel kisérik, alig érthetnék a négyszáz milliónyi nép sajátságos gondolatvilágát. A legutóbbi időkig Kbina trónján ült mandzsudinasztia többet tett bármely elődjénél a konfucziusi tanok fentartására, abból a gondolatból indulva ki, hogy így a khinaiak legszentebb hagyományai iránt tanúsított tisztelet által a maga idegen uralmát kevésbbé nyomasztónak tüntesse fel. Egyúttal azonban minden előbbi kormánynál jobban fel tudta használni a konfucziusi elveket a saját és az állam czéljaira. A Kang-Si császár által 1670-ben közzétett úgynevezett szent ediktumot, mely 16 tételben nemcsak a konfucziusi tanok lényegét meríti ki, hanem mindazt is, a mit az alattvalónak követnie kell, még ma is minden hó elsején és 15-én nyilvánosan felolvassák és magyarázzák. Ezek között a hetedik tétel azt mondja : „Alázzátok meg a hamis tanokat, hogy az igazi tant felmagasztaljátok". E tétel hivatalos magyarázata bővebben kiterjeszkedik a keresztyén vallásra is. „Még az ég ura szektájának tanítása is — így nevezi a khinai a keresztyén vallást — mely az ég felől beszél, s a földről fecseg, s árnyék és tartalom nélküli dolgokról, hamis és romlott. De mivel a szekta tanítói a csillagászatot értik, s a mathematikában járatosak, azért a kormány arra használja őket, hogy a naptárt kijavítsák. Ez azonban legkevésbbé sem bizonyítja, hogy vallásuk jó. Semmi szín alatt se higyjetek neki. A törvény szigorú mindezen hamis szekták ellen. A büntetés, mely őket éri, ugyanaz, a mi a varázslóké és varázslónőké. A kormány azért adta ki e törvényt, hogy meggátolja a népet, hogy roszat tegyen s felbátorítsa jót tenni. Hogy hagyja el a romlottságot és térjen vissza az igazsághoz, hogy kerülje el a veszélyt s nyerje meg nyugalmát". Ez a tétel a legfőbb akadálya ma is a keresztyénség tűrésének; leginkább ez állt útjában elterjedésének, s ez okozta végre a mostani véres zavarokat is. De nemcsak a keresztyénségnek volt esküdt ellensége mindenkor a hivatalos konfucziánizmus; ép oly tűzzelvassal irtotta a khinai bölcselkedés másik irányát, a régi taoizmust is, mely különösen a Csau-dinasztia össze-