Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-19 / 20. szám

melodráma, a melyet Sexty Kálmán theológus szavalt. Végül „Széchy GyörgyróT' felolvasást tartott Frenyó Lajos kollégiumi főgimn. vallástanár, ki ez ősünknek úgy politikai árnyoldalait, mint vallásos előnyeit egy gyönyörű jellem- és életképben tüntette föl. Frenyó Lajos Murány várának ez érdekes és felette tanulságos főúri családjáról már az eperjesi Széchenyi-körben is tartott két ízben felolvasást. A vallásos estélyeket, a melyeken Csengery Gusztáv theol. tanár és dr. Miklcr Károly jogtanár lesznek a felolvasók, folytatni fogják. (Sz.) A nagyszalontai egyházmegye a >1. P. Irodalmi Társaságért például állítható dicséretes áldozatkészséggel buzgólkodik. Folyó évi április 11 diki közgyűlésén elhatározta, hogy az egyházmegyének mind a 45 gyülekezete köteles 200 kor. alapítványnyal a M. P. I. T. alapító tagjai közé belépni, a miről az egyházközség nevében, a lelkész és a gondnok aláírásával alapító levél állítandó ki, s az alapítvány 5%-os kamatja, a tíz korona, a társulat pénztárába minden év november l-ig pontosan befizetendő. Az e czímen nyerendő könyvek képezik a lelkészi könyvtár állagát. Azok az egyházak, a melyek ezt az évi tíz koronát nem képesek fizetni, az egyházmegyei közgyűléshez intézett indokolt kérvény alapján az egyházmegye rendelkezésére bocsátott rendes államsegélyből évi öt korona segélyben részesítendők, kizárólag a lelkészi könyvtár számára. Ez a határozat, a melynek többi pontja a lelkészi könyvtár elhelyezéséről, kezeléséről, ellenőrzéséről és felállítási idejéről intézkedik, egy erővel két fontos belső egyházi ügyet rendez: megalapítja a lelkészi vagy parókhiális könyvtárakat és egyszerre 45 új örökös taggal erősíti az Irodalmi Társaságot. Elismeréssel emeljük ki a nagyszalontai traktus bölcs és korszerű intézkedését, s egyben követésre ajánljuk jó példáját a többi egyházmegyéknek. Ha a felsőszabolcsi" traktus (a melynek gyülekezetei már régebbi idő óta tagjai a M. P. I. T.-nak) és a nagyszalontai egyházmegye példáját többi egyházmegyéink is követik, akkor ily tömeges pártolással egyházi irodalmunk rövid idő alatt örvendetes virágzásnak indul, a mi jelenleg egyik első rendű szüksége a magyar protestantizmusnak. (F.) Az amerikai ker. ifjúsági egyesületek folyó évi június 11-től 16-ig jubiláris kongresszust fognak tartani Bosztonban, a melyen fényes ünnepélyek keretében fogják megülni az első amerikai ker. ifjúsági egyesületnek 50 évvel ezelőtt történt megalakulását. A jubiláris kongresszusra a világ minden részéből mennek ifjúsági egyesületi delegátusok. Örömmel halljuk, hogy a budapesti ref. ifjúsági egyesület sem marad képviselet nélkül, a mennyiben lelkes és áldozatkész elnöke, Szilassy Aladár ki fog utazni a kongresszusra. különfélék. * Harcz a nyáj körül. Ily czím alatt mondja el az Erdélyi Prot. Lapban Református, hogy miként vett át az egyik kolozsvári lelkész nem régen egy hét árvás özvegyet a ref. egyház kebelébe. Az özvegyet, ki buzgó ref. családból származott, a mikor férje halála után nagy nyomorban maradt, körülfogták a jólelkű pápista uri nők. Segítették, támogatták, s végre áttérítették a pápás egyházba. Mihelyt azonban az áttérés megtörtént, elmaradt a segítés, és a nyomor újra beköszöntött a kicsiny hajlékba. Most azonban a ref. pap indult el a család visszahódítására. Az árvákat elhelyezte jó családokhoz, az anyának pedig gyűjtés útján egy varrógépet szerzett, a melylyel kenyerét megkeresheti Ily módon a visszahódítás sikerült, anyival is inkább, mivel az asszony lelkében úgyis református maradt, s hét árvájával visszatért régi egyházába. E megindító történethez a tudósító a következő megjegyzéseket fűzi: „Kellett volna-e elképzelhető nagy nehézségekkel „visszatéríteni" ez asszonyt, ha a férj szomorú temetése után, melyet a ref. pap végezett, másnap a szerencsétlen családnál a selyem ruhás „Szent Antal anya" és csuhás pap helyett a ref. pap és egyházközségi árvaatya jelennek vala meg s teljesítik vala ugyanazt, a mit most teljesített az elhelyezés körül a pap? ! Vájjon lett volna-e akkor is pápistává az özvegy?! Nem lehetett s nem kellett volna-e akkor is a gyülekezet elébe állítani őket és azt mondani: „íme, ezek a mi árváink, a ti árváitok, felénk, felétek nyújtják támogatásért kezeiket!?" A hitet megingató vallás-cserélgetés tortúrái helyett nem hithűség és megerősödés származott volua-e abból? Egy derék pap odaadó utánjárása újra a mienkké tette s bölcs gondoskodása — hiszszük — meg is tartja ezeket egyházunknak. De hát mi van és mi lesz a többiekkel?! Azokkal a százakkal és ezerekkel, elszórva városaink zeg-zugaiban, falvaink szalmafedeles kunyhóiban, a kiknek esete nem ver ilyen nagy port fel? Ki vesz azokról tudomást? Ki tartja őket számon? Ki gondoskodik róluk? Honnan nyernek rendszeres támogatást, gondozást? Rendszerest — mondom — mert ime még a Szent Antal kenyere is elfogy! Kérdéseket tettünk fel, a melyek sürgős és alapos feleletet várnak. Gondolkozzunk, írjunk ezekről; de első sorban cselekedjünk ez irányban. Gyülekezetileg szervezett szegény és árvaügyünk rendezése, vezetése mikor jön el a te országod? !" Ajánljuk e megjegyzéseket és kérdéseket komoly gondolkozásába mindazoknak, a kiket illet, s a kik kell. hogy gyülekezeteik igazi lelkipásztorai és gondviselői legyenek. * Prédikáczió képekkel és fonográffal. London egyik régi templomában, a St. Maryat Hill templomban Wilson Carlile lelkész már évek óta minden délben istentiszteletet tart a city kereskedősegédei és munkásleányai számára, s ez alkalommal, a predikácziókat fonográffal mondatja el és vetített képekkel kiséri. A képek bibliai tárgyúak s a fonográfból hangzó beszédek hires egyházi szónokoktól valók. Ünnepnapokon a keresztrefeszítésnek George Timworth basreliefjeirol felvett fotográfiáit mutatja be a kifeszített vásznon, miközben az orgona halk melódiákat játszik. A templomnak ódon, magas padsoraiban némán ülnek a city munkásai, áhítattal hallgatva az orgona megható hangjait és szemlélve Jézus szenvedéseit.