Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-19 / 20. szám

De néha a búsulás nyelvén — A gyászolókkal versenyezvén — Szólt búgva, szomorún. Szállott, fel, fel a magas égbe, Örök irgalmat esdve, kérve, S megosztozva a bún. S nagy ünnepeken, hogy' serkentett! Erczszózatából visszazengett Lapály, völgy és orom. A hajlékokba, a szivekbe Béke, boldogság költözött be Ez égi hangokon. Beh máskép' is volt akkorában ! Lelkem szólt a harangszavában, Oly híven, igazán. Most, — elnyomja e nagy zsibvásár, És sohasem zeng oly tisztán már, Mint éltem tavaszán. Én nem tudom, ez a harangszó Itt városon mért oly panaszló ? ! Bús rabként mit zokog ? ! Tisztán csendül föl a világra; Vinné, ragadná röpke szárnya, De főidre hull legott. Albert József. belföld. Debreczeni egyházközségünk köréből. Ismeretes e Lap olvasói előtt, hogy a tiszántúli egyházkerület aként utasította a debreczeni egyházközséget különleges állásának megszüntetésére, hogy vagy vesse alá magát a debreczeni egyházmegye hatóságának, vagy alakuljon külön egyházmegyévé. E határozat alapján a debreczeni egyházmegye a legutóbbi közgyűlésből szótöbbséggel hozott határozattal kimondotta, hogy az eddig szünetelt egyházmegyei felügyeletet gyakorolni fogja; Dávidházy János esperes pedig értesítette a debreczeni egyházközséget, hogy ott a canonica visitatiot, egyik egyházmegyei tanácsbiró részvételével május 10—14. napjain az iskolákban, augusztus hónapban meg az egyházban, ennek anyagi ügyeit illetőleg, meg fogja tartani. Az egyházmegye e határozata és az esperes értesítése nagy izgalmat keltett a debreczeni egyházban. Az ügy tárgyalására e hó 6-án rendkívüli presb. gyűlést tartottak, a mely Kiss Albert legidősebb lelkész és Simonffy Imre főgondnok kettős elnöklete alatt folyt le. Az ügy előzményeit Somogyi Pál főjegyző adta elő, mire Kovács József egyházi ügyész határozati javaslatot terjesztett elő. A tanácskozás folyamán, Juhász Ignácz egyháztanácsos kértére, Somogyi Pál elmondta a traktus és az egyházmegye között létrejött 1884. évi megállapodást és felolvasta a megállapodást tartalmazó 1884. évi egyházmegyei határozatot. Dr. Ferenczy Gyula elfogadta a beterjesztett határozati javaslatot és melegen üdvözölte a debreczeni egyháznak az önállóság felé törekvő magatartását. Balogh Ferencz lelkes beszédben csatlakozott a határozati javaslathoz és ékes szavakkal emelte ki azt az egyetértő és méltóságteljes magatartást, a melyet a debreczeni egyház tagjai ebben a fontos kérdésben elfoglalnak. Végül még Komlóssy Arthur szólt felvilágosítólag a kérdéshez, mire a gyűlés a beterjesztett határozati javaslatot egész terjedelmében egyhangúlag elfogadta. A határozati javaslat szövege a következő : „Egyházunk azon állásponton áll ma is, melyre „az iskolák nagy száma", — „a számadások terjedelme" s ezekre vonatkozóan „a felügyeleti jognak az esperes által sikeresen nem végezhetése" miatt, de egyszersmind az egyház évszázadokon át kifejlődött önkormányzati jogaira, híveinek is nagy számára, a magyarországi négy egyházkerület 1821 — 22. évi konventjének királyi szentesítést nyert határozatára figyelemmel és újabb egyházi törvényeink hiányos voltára is tekintettel, a debreczeni ref. egyházmegye 1884. évi április 17-én tartott megyegyűlésnek 20. számú határozata által helyeztetett és helyezkedett. Ezen állásponton megmaradni óhajt mindaddig, míg az egyházi törvényhozás a nagy népességű egyházakra. de különösen ezen egyházközség különleges állapotára vonatkozólag kétséget kizárólag nem intézkedik. Ezen állásponton addig megmaradni törvényszerinti jogának, de egyszersmind törvényes kötelességének is tartja. Törvényszerinti jogának tartja azért, mert évek során át azon álláspont egyházi felsőbb hatóságaink által törvénybe ütközőnek nem tekintett, nem jeleztetett s nincs is ellentétben egyházi törvényeinkkel. Törvényes kötelességének pedig azért ismeri ezen állásponton megmaradását, mert egyházi törvényeink, a mi egyházunk különleges viszonyaival nem foglalkozván s évszázadokon át kifejlődött jogainkat érintetlenül hagyván, a törvény ama hiányosságát áthidaló olyan alkalmazkodást, úgynevezett modus vivendit kellett találni s az egyházmegyének megállapítani, mely lehetővé tette, s a míg a törvényhozás másként nem intézkedik, továbbra is lehetővé teszi az egyházmegye s egyházközségünk együttmaradását, fejlődését s kormányzását. Minthogy tehát egyháztanácsunk úgy tartja, hogy azt az 1884. évi 20. számú egyházmegyei határozatot az egyházmegyének nem lehet felbontani akkor, midőn egyházközségünk azt híven betartotta, betartja és felbontását nem kívánja: minthogy továbbá ugyanazon egyházmegyei határozatot az egyházkerületi közgyűlés 234/1900. számú határozata fel nem bontotta, meg nem szüntette, mert hiszen az egyházkerületi közgyűlés elé e végett az felterjesztve sem lett; minthogy egyházunknak az egyházkerületi határozatban említett, de közelebbről meg nem jelölt „különleges állása" nem vonatkozhatik emez egyházmegyei határozatra, mert ezt az egyházkerület nem is ismeri; minthogy a voltaképi különleges állás — például hogy egyházunk kiküldött tagjai által a kollégium gazdasági s igazgató-tanácsában s így kollégium vagyoni és szellemi ügyeinek intézésében részt vesz, továbbá hogy egyik lelkésze, a ki presbitériumunknak is elnöke — az