Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-19 / 20. szám

idomítása, a régi jámbor és bárgyú emberek azon balga hitének sutba dobása, hogy a becsület szeplőtlenségére s a jellem szilárdságára is illő tekintettel lenni. Okos ember nem válogat az eszközökben; életének irányítója: a fényes állás, a fényes jövedelem. No, a protestáns lelkésznek pedig sem állása, sem jövedelme nem fényes . . . Nem a mai kor fiainak szemében; de van ám ez állásnak is fénye és pedig erősebb, maradandóbb, mint sok világi állásnak, ós ez állás szerény jövedelme több jó ízű falatot nyújt, mint azok az úgynevezett csillogó jövedelmek. Diósi Márton. felismerve és nem tekintve származását, azt onnan felemeli, magasabb ós magasabb polczra helyezi. ITadd ragyogjon az egész nemzet szeme előtt; sőt ha arra érdemes, hadd ragyogjon az egész világ előtt, magának is, nemzetének is hírt, nevet, dicsőséget szerezve. Es most kérlek, fentebbi gúnyos rajzomat ezen világítás mellett tekintsed. Annak a táblabírónak, lelkésznek, iparosnak vagy pórnak a fia, óhajtom én is, hogy igyekezzék abból a körből, melyben született, magasabbra emelkedni; csakhogy ne azért, mert lenézi, szégyenli szüleinek egyszerű, becsületes munkakörét, hanem mert érez magában magasabb körben való munkálkodásra hivatást. A mely ifjút a jó Isten kiválóbb lelki tehetséggel ajándékozott meg, a kiknél a tehetséggel nemes értelemben vett ambiczió, munkakedv, munkabírás, törhetlen akarat, kitartás, az élet küzdelmeivel való szembeszállási készség párosul: az menjen oly pályára, melyen újabb ós újabb emelkedés után is mindig előtte lebeg buzdító jelszókónt: excelsior. Szeretném minden arra hivatott magyar ifjúnak, még inkább magyar protestáns ifjúnak — bármely társadalmi osztály körében születettnek — fülébe kiáltani: feljebb! feljebb! Vajha a városok, megyék s az ország közigazgatási kormányzói székeiben, a különböző fokú bíróságok tagjai között, vagy a gazdag jövedelmű ügyvédi irodákban, orvosi s technikai állásokban minél többen foglalnának helyet oly egyének, kik a mi vérünkből való vérek. Hiszen hol volna hazai protestáns egy házunk, ha a gunyhók, a tanítói, papi lakások szűk falai közül nem emelkedtek volna fel egyesek tudományos műveltségük s jellemszilárdságuk által többé-kevésbé fényesállásokba?! Azoknak a világi uraknak egy része, kik időnként egyes tekintélyes egyházainknak, egyházmegyéinknek, anyagi, erkölcsi tekintetben oszlopférfiai, valamint a politikai élet mezején is kiválóbb szerepet vivők, alig dicsekedhetik ágas bogas családfával. Vissza tudnak menni három-négy évig, de azután elvész az ez idő szerint még törpe fa gyökere az ismeretlenség homályában. Feljebb! feljebb! Törjön is mind ég felé az a mi gyöngy! Igen, a gyöngy! De hát a mi nem gyöngy, a mi nem genie, nem kiváló tehetség? Mindegy! mondja a mai kor gyermeke. Csak fel ! Non esse, sed videri; csak látszani, fényleni, csillogni: ez a fő dolog. Sok mindenféle útja-módja van a kapaszkodásnak — stréberségnek ; p. o. erősebb foka az alázatosságnak a nagyokkal szemben — egyszerű nyelven mondva szolgaiasság, — hízelgés, bókolás, hazudozás, a lelkiismeret szavának elhallgattatása, a meggyőződésnek a pártfogók, a protekczióval kecsegtetők óhajtása szerint való Az egyház szocziális jelentősége. E czím alatt Danóczy Antal nagykőrösi főgimnáziumi k. tanár tollából nagybecsű czikksorozatot közöl a Nagykőrösi Újság. Ebben a czikksorozatban a szocziális bajokkal szemben az egyházat tünteti fel egyedül biztos gyógyszert szolgáltatni képes intézményül. A derék czikksorozatból érdemesnek tartjuk lenyomatni a következő részletet. A különböző pártok és társadalmi tényezők egymás elleni harczában az egyházi organizmusnak egyetlen alkotó része sincs tétlenségre kárhoztatva; ellenkezőleg fenmarad részére egy nagy és fáradságos feladat: megszentelő és kiengesztelödésre vezető munlc ít végezni. Az osztályharezok, a gazdasági egoizmus, a politikai brutalitás idejében az egyházi organizmus a béke és a társadalmi kiengesztelődés központja. Semmi sem szükségesebbkorunk emberei számára, mint ez. Legyen legalább egy helye a nyugalomnak és békének; legyenek emberei a nyugalomnak és békének. Magára az ügyre sincs szükségesebb, mint ez. Nem csupán a társadalmi, politikai agitáczió és gazdasági osztály harcz által érjük el népünk kedvezőbb gazdasági helyzetét, hanem egyszersmind a szeretetben gazdag tettek által, a melyek az érdekek harczában megsebesítetteket segítik és a harezokban a szeretet lelkét kialudni nem engedik. Harcz és kiengesztelődés egyaránt szükséges. De mindkettőt nem teheti a társadalom. A munkának meg kell oszolni igazságosan az egyház és a társadalom között, akképen, hogy egyik munkájának jelentősége se kerüljön a másiké fölé. Es e téren az egyháznak kiengesztelödésre vezető munkája nemcsak egyeseket hoz jobb anyagi viszonyok közé, hanem egyszersmind állandóan erkölcsileg neveloleg és társadalmilag megszentelőleg hat. Erősíti a tetterőt, életkedvet, a reményt ajövőben; elősegíti a közösség érzetét, az egyenlőséget és az egymásiránti helyes viselkedést; ébreszti és aczélozza a nemes becsvágyat, biztosítja a családi életet ; — az embereket mindenben jobbakká, boldogabbakká és megelégedettebbekké teszi. Nehéz feladat az idők gazdasági küzdelmeibe kiengesztelőleg és kiegyenlítőleg lépni be De a ki e fel-39*