Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-19 / 20. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szei-Uvsztííség : IX. kerillet, Kálvin-tér 7. szánt, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia oérháza), hová az elöfi7,, és hirdet, díjak iritézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 9 kor.; egész évre : 18 kortma. Effyes szám áru 40 fit. Levelek a lelkészségről. I. Kedves barátom ! Házasságra lépésnél, életpálya választásánál senkinek sem adnék tanácsot. Hálátlan munka. Az ember tanácsát nem fogadják meg, de azért, ha az illető, bár saját jó szántából a tanácsolt pályára lép és azon később boldogtalannak érzi magát, mindig jut a tanácsadónak egy jó adag a fordított áldásból. Ha azonban úgy áll a dolog, mint írod, hogy fiad — bár még csak e hetekben érik meg, — már választott pályát és választásához erősen ragaszkodik, szivesen válaszolok soraidra, és hogy némileg aggodalmaskodó lelkedet, vagy talán inkább kedves nődet segítsek megnyugtatni. Az úgynevezett régi jó időkben, mikor még az emberek szűkebb látókörűek voltak s mikor azok már születésüknél fogva a társadalom át nem léphető korlátokkal elkülönített osztályainak egyikébe vagy másikába soroztattak és így az emberek öntudatra ébredésük első pillanatától fogva tudták, hogy életpályájukat mely társadalmi kör határai közt fogják megfutni, — mert hiszen, a sasoktól csak sasok származtak, a szolgabiráktól, alispánoktól csak ilyenek, a katonáktól katonák, az iparosoktól iparosok, a jobbágytól csak jobbágy, — abban a korban elégedettebbek voltak az emberek általában pályájukkal. Az Isten rendelt kinek-kinek pályát. A polgár vagy paraszt ember fia csak nem gondolhatott arra, hogy ő szolgabíró vagy talán hétszemélynök is lehetne ; viszont a katona-ivadék előtt képtelenségnek látszott, hogy az ő vitézszármazású testére czivilgunyát öltsön. Boldogoknak érezték magukat az emberek pályájukon, sőt büszkéknek. Akkor nemcsak a néptanítók érezték és nevezték magukat a nemzet első napszámosainak, — bocsánat ! roszul mondtam: akkor csak ezek, az istenektől gyűlöltek nem érezték magukat ilyenekül, de más mindenki. Mi lenne az országból nélkülünk? gondolák a szolgabirák és a vitézlő táblabírák. Mi vagyunk az ország oszlopai. Mi lenne a nemzetből, ha mi nem volnánk, a tisztességes csizmadia czéh tagjai? Az emberek mezítláb, vagy fűzött bocskorban járnának. Fügefa levelekkel takarnák az emberek mezetlenségüket, ha mi nem volnánk, mi, a népek czivilizátorai, kiknek jelvényük az olló és a tű. Azt meg még a legbalgatagabb ember is tudja, hogy éhen pusztulna el az egész emberiség, ha a paraszt ember abba hagyná a szántást és vetést. Erezte kiki hivatásának, foglalkozásának fontosságát. A német ajkú iparos pláne az általa űzött iparágat az ő professziójának, hitvallásának nevezte; az az oly szorosan, oly elválhatlanul összeforrva érezte magát mesterségével, mint vallásos meggyőződését tartalmazó hitvallásával. Csak úgy él, úgy virágzik nemzetem, ha virágzik nála az általam űzött iparág; ez a legfontosabb pálya, erre lépj fiam te is, s tanítsd neveld fiadat, unokádat úgy, hogy azok is az ón és a te példádat kövessék! Es a protestáns lelkészek? Azok bár messze voltak még attól, hogy ágyukat a kongrua rózsáival is behintsék, teljesítették híven tisztüket, melyre őket az Úr elhívta; tűrték az uri osztálynak hetyke, a műveletleneknek durva bánásmódját; a világi jókból a mely morzsák primitív korban szerkesztett díjlevelük értelmeben részükre estek, azokat nélkülözések között megtakarították, önmaguk ós a fényűzést, léhaságot hírből sem ismert feleségeik szorgalmával gyarapították, hogy így gyermekeiket felnevelhessék és majdan Isten ós az alma materek segítségével tanult emberekké képeztethessék, hogy azután majd egykor megérhessék azt a boldogságot, melynek édes reménye már első fiuk bölcsőjének ringatásakor felébredt lelkükben, melynek valósulásáért naponként imádkoztak: elérkezését annak az időnek, midőn fiuk először a katedrába megy!