Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-12 / 19. szám

a mágus a palotát nyomorult viskónak, a császári konyha ételeit közönségeseknek, az udvari szolganőket büdös kecskéknek találta. Ekkor a császár egy új palotát építtetett neki, a legszebb szüzeket kikerestette s szolgálatába állította A mágnusnak tetszett ez, de nemsokára fölkérte a császárt, hogy utazzék vele; megfogatta vele a kabátja csücskét s fölemelkedett vele a középső légbe, az ő palotájába. Ez ezüstből, aranyból volt építve, gyöngyökkel és drágakövekkel kirakva. A császár letekintett a földre, palotájára, mely olyannak látszott mint egy agyagviskó. Hosszú évek múlva, mialatt a császár országáról egészen megfeledkezett, a mágus őt megint elvitte utazni s oly országba vezette, a hol napot, holdat és földet nem láttak többé. A császár félt s kérte a mágust, hogy küldje vissza ismét országába. Ez meglökte akkor, s a császárnak úgy tetszett, mintha rendkívüli mélységbe hullana, s arra fölébredt s asztala előtt találta magát, hol az ételek még ki sem hiiltek s a bor még ott volt a pohárban. A császár bámulva kérdezte, mi történt. „Felséged egy pillanatra elmerült gondolataiba". Mikor aztán a császár a mágust is kérdezte, ez így felelt: „Lelkeddel vándoroltam, hogy mozdult volna a test?" A taoizmus itt jelzett iránya különösen virágzott Csin-Si-Vang-ti alatt, ki a tudósokat kegyetlenül üldöztette. 0 együtt kereste a taoistákkal a bölcsek kövét, és a Kínától állítólag nyugatra fekvő „Boldogok szigetét". A midőn Szü-Si, a kit a császár ifjak és szüzek nagy kíséretével kiküldött, hogy e boldog szigeteket fölfedezze, azzal a jelentéssel tért vissza, hogy látta ugyan a szigetet, de — kedvezőtlen szelek miatt nem érhette el — maga a császár indult útnak Csifuba, Santung tartományba, abban a reményben, hogy onnan megpillanthatja a szigetet. Itt sajátkezűleg ejtett el egy nagy czápát, a mely a taoisták állítása szerint útjában állt a sziget fölfede zésének. De a császár nemsokára bekövetkezett halála keresztülhúztaeterveket, melyek, úgy lehet, Japánba vezették volna. Ám ez a balsiker nem rettentette vissza az első mennyei császár utódait, kik alatt a taoisták még sokáig részesültek pártfogásban. így aztán a taoisták mindinkább eltértek a filozófia kérdéseivel való foglalkozástól, hogy a babonás hiszékenység kiaknázására vessék magukat. Ok űzik ma is az exorcizmust, ők veszik körül magukat a mindennapi életben is a természetfölötti erők látszatával s védelmezik a hozzájuk fordulókat. Fegyvereik a kard és a légy csapó, melyek egyúttal szimbólumai a szekta nyolcz halhatatlana közül kettőnek. A hol személyesen közbe nem járhatnak, ott amulettekkel s varázsigékkel teszik azt, melyeket papírra írnak s mindenfele pecsétekkel ellátva, ajtókra, ablakokra, falakra ragasztanak, vagy megégetve s vízben feloldva belsőleg beadják. A boszorkánymesterek és exorczisták élén a taoista pápa áll, — a mint gyakran nevezik — Csang-Tiensi, az ég tanítója, ki a kardot a mennyből kapta s származását a hires taoista pátriárkától Csang-Taohing-től vezeti le, a ki Krisztus után 34-ben Csekiang tartományban született s 123 éves korában szállt a mennybe, hogy ott a halhatatlanságot élvezze. Csang-Taohing utódai ma is, mint fő exorczisták, a legfőbb tao-istenség földi helytartói. Sok uralkodó, a legkülönbözőbb dinasztiákból, kitüntetéssel és gazdagsággal halmozta el Tiensit. Különben a „Tao" szó jelentésére nézve nagyon eltérők a vélemények. Némelyik tudós a Tao-ból származtatja az eget. más az Egy alatt az öröktől fogva létező aethert érti, melyből a kettő, a hím és nőnemű fejlődik, a mely ismét a hármat, az eget, földet és az embert hozta létre, míg az ür lehe, az életlehellet a Khi, mindent megelevenít. „Nézzük a Taot és mégsem látunk semmit, mert színtelen. Hallgatjuk és nem hallunk semmit, mert hangtalan. Fogni próbáljuk és nem tudjuk megfogni, mivel testetlen. A mi szín, hang és test nélküli, az le nem írható, azért „egynek" nevezzük". Igy ír egy másik kiváló khinai bölcselkedő, Lao-cse a Tao-ról. Remusat Ábel s utána Strauss Viktor és Edkins is abból a tényből, hogy a khinai szövegben a színtelen hangtalan és testetlen Ji, Hi, Vei-nek hangzik, arra a következtetésre jutottak, a mit aztán Julién, Legge és más sinologok határozottan kétségbevonnak, hogy Lao-tse ezzel a zsidó Jehovát akarta volna kifejezni, hogy tehát neki erről akár nyugati utazásaiból, akár a Kkinába került zsidók útján ismeretei lettek volna. Gyakorlati erkölcsiség szempontjából Lao-tse a nyugalmat, önmegtartóztatást és szemlélődést ajánlja. „A legmagasabb tökéletesség — úgymond — hasonló a vízhez A víz tökéletessége abból tűnik ki. hogy mindenkinek használ, és hogy ellenkezés nélkül a legalacsonyabb helyet foglalja el, mely senkinek sem kell". „Annak oka, hogy a folyók és tengerek képesek minden völgy vizeinek hódolatát magokba fogadni, abban keresendő, hogj mélyebben feküsznek azoknál, azért királyok mindnyájok fölött Igy helyezkedik az az uralkodó, a ki az emberek fölött akar állani, szavaival alájok, s ha előttük akar járni, személyét háttérbe szorítja". „A nélkül, hogy ajtónkon kilépnénk, mindent megérthetünk, a mi az ég alatt történik. A nélkül hogy ablakunkból kinéznénk, látjuk az ég tao-ját. Minél meszszebb távozunk önmagunktól, annál kevesebbet tudunk." „Azért szerezték a bölcsek ismereteiket, a nélkül, hogy sokat utaztak volna; azért adtak mindennek helyes nevet, a nélkül, hogy látták volna, s czéljukat élérték, a nélkül, hogy elakarták volna érni". Sajátságosan hasonlók Lao-cse némely tanításai annak a feliratnak a tartalmához is, a melyet Konfucius a lojang-i ősteremben, egy bevarrott szájú szobor hátán talált. így a többek közt : „Tartsa száját és orrlyukait bezárva, s egész életében meg lesz kiméivé a fáradságos erőfeszítésektől. Tartsa nyitva száját s fogyaszsza lélekzetét az ügyei miatti lótás-futásban, s egész életén át nem lesz biztonságban". „A mi nyugszik, azt könnyű tartani. Míg valamely dolog közelléte el nem árulta magát, könnyű ellene védekezni. A mi törékeny, könnyen széttörik; a mi kevés, az könnyen szétszóródik. Addig kell cselekedni, míg valamely tény előttünk nem áll; addig kell rendet csinálni, míg a rendetlenség el nem kezdődött. A fa, melyet két karunkkal karolunk át, parányi oltványból támadt. Egy kilencz emeletű torony maroknyi földdel kezdődött; ezer mértföldnyi utazás kezdete egy lépés". stb. Önmagáról Lao-tse csak egy helyen beszél: „Az emberek nagy része elégedetten és derülten néz, mintha lakomán vett volna részt, vagy tavaszi időben tornyon állna. Én egyedül vagyok mord és csendes, mert vágyaim még nem jelentkeztek. Olyan vagyok, mint a gyermek, ki még nem mosolygott. Lesujtottnak, megsemmisültnek látszom, mint a kinek nincs otthona. Az emberek tömegeinek elegendője, sokja van. Én egyedül vesztettem mindent. -Értelmiségem annyi, mint egy hülyéé ; olyan vagyok, mintha meg volnék zavarodva". „A közönséges emberek derült, értelmes tekintetűek, csak én látszom sötétbe borultnak. Olyanok ők, mintha