Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-12 / 19. szám

tűzött ki maga elé. Hogy ama hatalmas államok összeütközését megelőző s azok között a szabadság zászlaját fentartó tényező lehessen: erkölcsi erejét a lehető legmagasabbra kell fejlesztenie, s biztosítékot kell nyújtania mindazoknak a törzseknek, a melyek, bár nem magyar ajkúak, e hazában laknak, hogy sorsukat bátran kapcsolhatják a magyarság sorsához, mert ez az emberiséget boldogító legszentebb eszmék szolgálatára kötelezte el magát. Ezeknek meggondolása, s az a tudat, hogy a szabadságnak is s a nemzeti élet szilárdságát biztosító erkölcsiségnek is az evangélium által áthatott, élénk, virágzó prot. keresztyén gyülekezeti élet az igazi erőforrása: bizonyára arra kényszerítené a theológus ifjakat, hogy a protestáns egyház szolgálatára legszentebb erőiket áldozzák, s a protestáns egyházban a vezéri munka teljesítésére tisztes élettel, s komoly munkával készüljenek. Hát a tudományos érdek biztosítására mit tegyünk? E kérdésre feleletül ma igen sokan ezt adják: Vigyük be a theológiai oktatást az állami egyetemekbe, ha nem is teljesen, de legalább részben! Meggyőződésem szerint rosz úton járunk e törekvésekkel. Sokan az egyenjogosítás, mások a prot. theol. tudományosság felvirágoztatása szempontjából pártolják ez eszmét. Meggyőződésem szerint az egyenjogosítást hangoztatok valóssággal kétszeres tévedésbe estek. Tévednek egyfelől, mert azt képzelik, hogy a magyar protestánsok tényleg az egyenjogosítás felé haladnak, pedig valósággal jogaikat és ható erejüket veszítik; az állami theológiai fakultás pedig biztos hídja lenne a prot. egyházak teljes elállamosításának, mert az onnan kikerült lelkészek bizonyára kivonnák azt a következtetést, hogy ha az állami dotáczió és kinevezés mellett a theológiai tanár jó protestáns lehet, hát mért ne lehetne az esperes ós a püspök ii?! A tévedés másik része abban áll, hogy az egyenjogosítást hangoztatok a prot. egyház felvirágozását ós biztosságát állami kedvezményekre alapítják ; pedig a prot. egyház felvirágozásának igazi biztosítékai az élő hit, a szabad mozgás s az egyéni hitbuzgóság kifejlesztése. Hogy a a protestáns theol. tudományosság felvirágozása nem 6—8 tanárnak jobb ellátásától, hanem százak és ezrek theológiai érdeklődésének megerősödésétől függ, azt, hogy tovább ne menjünk, a Magyar Prot. írod. Társaság története is bizonyítja. Mondjunk le tehát az állami theol. fakultás lázálmáról! Hiszen theológiai akadémiáinkon is emelhetjük a színvonalat a tudományosság szempontjából is. A mint fentebb említem, a szakrendszert óhajtanám behozni, egyelőre csak a III. ós IV. éven. Az első két év tehát előkészítő fok lenne. Alapos bibliaismeret s a magyar prot. egyház történelmének beható ismerete mellet! ez előkészítő fokon nyelveket tanulna a theológus és pedig theológiai művek olvastatása közben; azonkívül általános tájékozást nyerne a ker. egyháztörténelem a systematikus theológia és a gyakorlati theológia mezején. A harmadik év elején vagy exegetikai vagy egyháztörténelmi és külmissziói vagy systematikus theológiai (egyúttal bölcsészeti), vagy gyakorlati theológiai, egyúttal paedagógiai és belmissziói szakot választaná. Mily fenséges kilátások theológusra ós tanárra egyaránt! Az előkészítő fokon a theológiai tanár inkább nevelő és tanító lenne, de a felső fokon igazán tudományos előadásokat tarthatna. A theológus is az első két éven át inkább tanári vezetés alatt állana, a felső fokon azonban teljesen átadhatná magát annak, a mi iránt igazi vonzalommal viseltetik. Theológiai pályafutása alatt kollokviumok mellett csak kétszer kellene vizsgát tennie: t. i. a második és a negyedik óv végén. A tanítóképességi vizsgától az érettségit tett s theológiai képzést nyert ifjút azt hiszem úgy is meg fogják nemsokára szabadítani. Nincs kétségem az iránt, hogy a szakrendszer áldásai a protestáns lelkészek theológiai képzettségének ós tudós érdeklődésének erősödésében mihamarább nyilvánulnának. így a mostani rendszer tömkelegében alig van ifjú, a ki igazán érdeklődést és kedvet nyerne theológiai tudós kutatásra. Míg ellenben, ha az első két éven a magyar bibliával, a magyar protestáns egyháztörténelemmel foglalkozhatnék s kellő nyelvismeret szerzése után két éven át azzal foglalkozhatnék behatóan, alaposan, a mihez igazán kedve van: bizonyára oly alapokat vetne theol. tudományosságának theológus korában, hogy azokon lelkész korában is kedvvel ós eredménynyel építene tovább. A mi végül a gyakorlati életre való nevelés követelményeit illeti, a theológiai akadémiákat belmissziói munkásság központjaivá kellene tennünk. Valóban, e tekintetben is az Idvezítő a legjobb .Mester, a ki tanítványaival előbb kisebb körben végeztetett munkát, hogy azután az ő felügyelete alatt végzett munkákban megedzve s erőiket kifejtve, az élet küzdelemteljes terein önálló munkálkodásra isképesek legyenek. Nekünk is, távol attól, hogy anyakönyvvezetés és az adminisztratív teendők végeztetését tekintenők gyakorlati lelkészi munkának, vagy az előre megírt imák leolvasását s a más által irt ós bemagolt prédikácziók elszavalását: be kellene állítanunk a fiatal theológust a felügyeletünk alatt végzendő evangéliumi munkába. Természetesen oly munkába kellene állítanunk, a milyet egy kis hittel s egy kis bibliaismerettel már el bír végezni,