Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-13 / 2. szám

mint a sokkal fontosabb erősítés, vigasztalás és megnyugtatás fölkeltésében. Az is előnye ez imádságok belső szerkezetének, hogy a gondolati és érzelemegység fontos követelményének kifogástalanul megfelelnek. Szolnoky imádságai nem terjengnek vezéreszmék nélkül, nem csaponganak főgondolat nélkül: hanem egységes gondolatsorozat és rokon érzelem-csoport körében maradva, egységes hangulatot, erőteljesebb benyomást képesek támasztani, mint a főgondolat nélkül kalandozó könyörgések. Imádkozási modor tekintetében Szolnoky a deklamáló, az orátoroskodó imádkozás híve. Mondatait szónokias ritmussal, ékesen és szép renddel fűzi sorba. A Révész Bálint-féle iskolához hajlik, a mely kedveli a szép szólamokat, keresi a megkapó fordulatokat, szereti a képek és hasonlatok használatát; egy szóval szónokiasan imádkozik. Ám azért Szolnoky nem esik a Révész-utánzók amaz ismeretes hibájába: a keresettség, modorosság és mesterkéltség hibájába. Könnyen gördülő ritmusos irálya nem üres csengés-bongás, a mely csak fülnek tetszik; hanem van benne érzelmi melegség és építő erő is. Nyelvezete könnyen folyó, zamatos magyar irály, a melynek alapszíne bibliás. A próféták és zsoltárírók színdús irályából és kenetességéből sokat elsajátított és helyesen alkalmaz a szerző, a ki általában véve jó stilista. A körmondatos, de nem nehézkes írásmódot kedveli, a melyben a mondatsorok arányosságára és a kifejezések színességére is nagy gondot fordít, hogy mondatai a jó hangzás által is hatást keltsenek. Az imakönyv egészben véve a jobb fajta imádságos könyvek közé tartozik, a mely kellő elterjedésre számíthat. Azt a mértéket, a melylyel mi az evangéliumi imádságokat mérni szeretjük, tartalmilag nem egészen üti meg; de az alkalmazottság, a közvetlenség és a nyelvezet fentebb kifejtett előnyeinél fogva a közepes színvonalon határozottan fölül áll s a szószéken és a ravatalok mellett bátran használható. A munka jó papiroson, szép betűkkel, tisztán van nyomva s az ára jutányos. F. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A szent iratok terjesztése az utolsó 5 év alatt nagy lendületet nyert Németországban. Afc elmúlt évben 954,482 példány kelt el, s a terjesztésben a legnagyobb részük épen a német bibliai társulatoknak van. A bibliaterjesztő társulatok buzgóságának tulajdonítandó, hogy az utolsó 90 év alatt Németországban közel 29 millió példány kelt el a szentírásból. — Az összes bibliai társulatok közül a legrégibb a brit társulat. Az elmult évben az egész földkerekségere kiterjedő áldásos raunkásságával 5.047,792 példányt terjesztett s 4l

/4

milliót vett be, mely összegben 2x

/2

millió, mint tagsági díj szerepel. Fennállása óta töhb mint 165 millió példány bibliát terjesztett el. Az összes bibliai társulatok a XIX-ik században közel 290 millió bibliát vagy űj szövetséget terjesztettek el. S ezek a bibliaterjesztő társulatok, a melyek összesen és egyenként oly nagy áldással működnek az emberi lélek nevelésén és Istenhez vezetésén, még sem kerülhették el XIII. Leó pápa átkát, ki azokat „pestisnek" nevezte. Meg kellett tehát azt is élnünk, hogy az írásnak s az abban foglalt evangéliumnak Rómában helye nincsen. Mária tisztelete nem tűri meg Krsztus és az evangélium terjesztését. A jezsuita rend elleti r. kath. tanúbizonyságokkal is rendelkezünk. Igy a párisi nagyhírű theol. fakultás, az ú. n. Sorbonne 1554 decz. 1. kelettel élesen kikelt a jezsuitáknak Francziaországba való betelepítése ellen. „Ez az új társaság — úgymond — a mely nagy hangon a „Jézus társasága" nevét vette fel s a leghirhedtebb, legselejtesebb és legerkölcstelenebb embereket veszi fel tagjaiul . . . , a mely az egyetemek, püspökök, királyok és világi urak jogainak semmibe vevésével a privilégiumoknak. búcsúknak és szabadalmaknak végiremehetetlen sokaságával dicsekedhetik a gyónás, az oltári szakramentom, a prédikálás és az ifjúság nevelése körül . . . , ez a társaság nyilván sérti a zárdaélet tisztességét; megrontja bojt s az egyházi szokások kegyes gyakorlatát; kijátszsza a püspökök iránt tartozó engedelmességet; megfosztja a világi és egyházi hatóságokat őket megillető jogaiktól; viszályt idéz elő az egyházi és világi rendek között, s szítja a népben a panasz, a veszekedés, a pörösködés, a féltékenykedés s a visszavonás tüzét. Érett meggyőződés és alapos okok nyomán tehát kijelentjük, hogy az a társaság veszélyes a hitre, megrontja az egyház békéjét s a rendi életet; röviden: hogy inkább a rontásra, mint az építésre van szervezve". Mint látjuk, rövid 15 évvel a rendnek pápai megerősítése után a Sorbonne nyilatkozatában ugyanazok a súlyos vádak észlelhetők, a melyek több mint 200 év múlva XIV. Kelement arra indították, hogy 1773 július 21. kelt brevéjével a jezsuita rendnek végleges felosztását rendelje el, mivel a rend többszörös figyelmeztetés után sem felelt meg rendeltetésének; nem termette többé meg azon gazdag gyümölcsöket és nem volt többé semmi hasznára annak a czélnak, a melyért alapíttatott. Kijelentette továbbá XIV. Kelemen, hogy a jezsuita rend felállíttatása óta alig vagy nem is volt lehetséges miatta az egyháznak igazi tartós békéjét helyreállítani. Ezenkívül idegen kereskedelmi üzletekbe való beavatkozása, a féltékenység és versenygés felszítása, ingatag tanok és alapelvek felállítása miatt számtalan panaszra adott alkalmat. A rend megszűntetése az egyetlen eszköz annak megakadályozására, hogy a keresztyének az anyaszentegyház kebelében egymást meg ne támadják és szét ne tépjék. Igy ; nyilatkozott a jezsuita rend felől XIV. Kelemen. S most, hogy a berlini czentrumpárt újból