Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-13 / 2. szám

Igy tett a pápaság is. Hogy ez elvitázhatatlan történeti igazságok daczára is mindinkább kezd terjedni és hódítani az a részint tudatosan, részint jóhiszeműieg terjesztett pápás hazugság, hogy a római egyház és annak feje és közegei nem részesek az eretnekek vérlázító büntetésében, annak okát is megmondja Hoensbroech. Álljon itt erre vonatkozó fejtegetése: „Nincs tökéletesebb rendszer e világon, mint az ultramontán történethamisítás rendszere, A lehető legnagyobb ügyességgel űzik ezt. De azért magában az ügyesség még nem biztosíthatná a történethamisításnak az ultramontán táborban elért sikerét, ha nem járulna egyéb is hozzá, a mi ily mértékben csakis az ultramontán légkörben található fel. A többi tulajdonságoktól való elzárkózás és az ultramontán olvasók körének vakhite az a két védő fal, melylyel az ultramontanizmus körülbástyázza magát, s ezek csaknem megdönthetetlen erősségűek azért, mert vallási alapra vannak építve". „Általában abban van az ultramontanizmus ereje, hogy mindent a vallással sző át és övez. Hívei előtt mindennemű eljárást, még tisztán politikai és világi cselekedeteit és törekvéseit is a földiek köréből a föld feletti, az isteni körébe emeli fel, s minden rendelkezését ama dolgok körébe vonja, melyek az emberi szabad ítélkezés felett állanak s annak meghódítását kívánják, s ezt valóban a hívek vallási kötelességévé, magának az örök üdvösségnek feltételévé teszi". „Hála a vallásos könyvtilalomnak, hála a nem kath. könyvek olvasására vonatkozó vallásos büntetéseknek, a kath. ember gyermekségétől kezdve egész az ifjú és a férfi korba azzal a második természetévé váló vallásos meggyőződéssel nő fel, hogy minden nem r. kath. sajtótermék, könyv, irat, újság a hazugságnak vagy legalább is vaskos tévelygésnek gyümölcse, a melynek olvasása halálos bűn, a mely az örök kárhozat veszélyét rejti magában. Ez a nézet annyira vérévé vált a r. kath. gyermeknek, ifjúnak és férfiúnak, hogy csaknem korlátlanul uralkodik szellemi haladása, képződése és tudása bővítésére irányuló egész életén. Mindazon nem r. katholikus művekben, különösen melyek ha még oly tudományos higgadtsággal is a katholiczizmus ellen szólanak, a r. kath. ember szemében az Ő egyházának átka, vagyis a bűn és kárhozat nyugszik. A r. kath. csak azokat az irodalmi termékeket ismeri el egészséges tápláléknak, melyek aző egyházának szolgálatában állanak". Mindenesetre tanulságos és érdekes fejtegetés oly ember részéről, ki mint jezsuita, e rendszernek hatását és eszközeit közvetlen tapasztalatból ismeri. Az Ő higgadt hangú és igazán tudományos alapon és eszközökkel dolgozó művét is utolérte az ultramontán türelmetlenség szokásos üldözése, mert Ausztriában eltiltották annak árúsítását. Hogy ezzel nem sokat érnek el, reméljük és óhajtjuk, de hogy minden módon védekeznek ellene, értjük, mert a ki egyszer Hoensbroech művében lapozgatott, lehetetlen, hogy meg ne utálja az romanizmust s ne tekintse annak, a mi mindenkor volt: az emberiség haladása legnagyobb akadályának és a keresztyénség valóságos torz a lakjának. Hoensbroech műve további részeiben rendkívül tanulságos. A második könyv a pápaság és a babonáról, a harmadik a pápaság és boszorkányságról, a negyedik a pápaság és felelősségéről szól. A második még meg nem jelent kötetben a szerző a következő dolgokról fog szólni: A pápaságnak az erkölcsiségre gyakorolt befolyásáról általában, különösen pedig a családra, házasságra, rabszolgaságra való befolyásáról. Továbbá a pápaságnak a tudományhoz és művészethez való viszonyáról s végül a ker. népek körében gyakorolt nemzetgazdasági hatásáról. Mind oly érdekesnél érdekesebb tárgyak, melyeknek megvilágítása elé a legfeszültebb várakozással tekintünk, s a melyek körében igen nagy szükségünk van a világos látásra. Eaffay Sándor, Iheol. tanár. ISKOLAÜGY. A lefolyt 1900-ik év tanügyi mozgalmainak áttekintése. I. A millennium alkalmával tartott egyetemes tanügyi kongresszus nevelés-oktatásügyünknek az utóbbi három évtized alatt az egész vonalon elért eredményeiről, fejlődött állapotairól híven és őszintén beszámolt. Kitűnt ekkor, hogy — a felkapott köz-szólammal mondva — „óriásilag haladtunk" ugyan, de azért még mindig óriásilag hátra vagyunk maradva a kulturnépek megfelelő állapotai mögött. S arra nézve, hogy ezt az óriási távolságot csökkentsük: az elérendő czélokhoz képest a teendők sokaságai kijelöltettek. (Lásd a kongresszusról kiadott hatalmas két nagy kötetet). Ennek volt kifolyása azután a három évig (1896— 1899.) tartott tanterv-revizió körüli nagy hullámzás, mely ismét új eszméket, új kérdéseket dobott felszínre, melyek aztán a czéloknak, a feladatoknak újabb sorazatát jelölték ki munkatér gyanánt a hivatottak részére. Ezt a munkamezőt még jobban kiszélesítették kulturmunkásainknak a párisi kiállítás tanügyi csoportjában ós az ottani nemzetközi tudományos kongresszusokon szerzett tapasztalataiból származó kihatások. Mindezen tényezők s az ezekkel összetalálkozó rokon körülmények adják meg jellegét a lefolyt év tanügyi eseményeinek, melyek egyszersmind a letűnt századról mintegy átmenetet képeznek az új századra. Tekintsünk tehát lehető röviden vissza eme tanügyi mozgalmakra, a melyek, ha feltűnő eredményekkel nem jártak is, de mindenesetre sok elsőrangú kérdés megoldását részint elősegítették, részint az elősegítésre szolgáló utakat-módokat meghányták vagy kijelölték. 1. A felső oktatás körében. a) A 3-ik egyetem kérdése egy kis hullámot vetett föl. Ugyanis, valaki a M. N. 1899. évf. 76. számában (deczember 15.) azt vitatta, hogy ennek felállításáról mindaddig nem lehet szó, míg két meglevő egyetemünk kellőleg nincs fölszerelve. Ez az állítása a Magyar Paedagogiát (jan. 1. sz.) arra bírta, hogy naiv állításnak tűntesse föl a czikkiró vélekedését, mondván egyebek között: meglehet 100 évi áldozatkész munkálás után sem fogjuk elérni, hogy meglevő egyetemeink „eléggé" föl legyenek szerelve. Vagy ha ez netalán valamikor mégis megtörténhetnék, kérdés: nem f'ognának-e újból olyan sürgős követelmények jelentkezni, melyek a 3-ik egyetemet ismét elodáznák? Még a külföldi első rangú egyetemek sincsenek „eléggé" fölszerelve, — a sok kis német egyetemről nem is szólván, melyeknek nagy része még annyira sincs fölszerelve, mint a kolozsvári egyetem: s mégis ki merné kétségbe vonni azoknak a tudomány és a felső oktatás terén századok óta kifejtett