Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-21 / 16. szám

cziklusú konventnek lesz a feladata előkészíteni a legközelebbi zsinatra mindazon ügyeket és kérdéseket, a melyeknek bölcs elintézésétől és megoldásától függ anyaszentegyházunknak nemcsak külső jó rendje, hanem belső új életre kelése és megizmosodása is. Az ülés, mint rendesen, az ősz patriarkának, Kun Bertalan püspöknek kenetes imájával vette kezdetét, — utána pedig Tisza Kálmán világi elnök üdvözölte a megjelenteket, s minden bővebb tájékoztató és irányító beszéd nélkül egyszerűen arra mutatott reá, hogy a most újonnan alakult konventnek lesz feladata a zsinatra szükséges előkészületeket megtenni. Ezzel kapcsolatban igazolni igyekezett az elnökséget az egyházi sajtóban és a gyűléseken is felhangzott ama panaszszal szemben, hogy a zsinat összehívása dolgában még nem történt hivatalos intézkedés. Szerinte erre még eddig nem is volt szükség, miután a törvényben megszabott .10 esztendő nem a zsinat megnyitásától, hanem annak berekesztésétől számítandó, s igya zsinat ideje nem a jelen év, hanem 1903. Ám legyen a zsinat ideje úgy, a mint Tisza Kálmán magyarázza; de az is igaz, hogy a felhangzott sürgetéseknek teljes létjogosultságuk volt. A zsinatra, mely legéletbevágóbb kérdéseinket lesz hivatva újabb tíz évre rendezni, készületlenül nem mehetünk; hogy pedig a készülődésnek eddigelé vajmi csekély jelei látszottak, az tagadhatatlan. De még máskülönben is, nincs az megírva sehol, hogyha az egyház érdeke parancsolja, ne tarthatnánk zsinatot a törvényben megszabott határidő előtt is. S hogy egyházunk helyzete, érdeke parancsolja-e, hogy minél előbb megtartassék a zsinat, a felett már vitatkozni sem lehet. Az a nagy átalakulás, a melyet egyházunk életében az új egyházpolitikai törvények, különösen a felekezetnélküliség és a kongrua törvénye megteremtettek, indokolttá teszik a zsinatnak minél előbb való összehívását. Azóta minden esztendőt csak újabb és újabb veszteségekkel zártunk le; halogatásra, késedelmezésre tehát nincs idő, mert egyházunknak nincsen veszteni valója. A választások megejtéséig a jegyzőkönyvek vezetésére Sass Bélát és Molnár Bélát kérvén fel. világi elnök az ülést megnyitottnak jelentette ki. Mielőtt a tárgyalások megkezdődtek volna, Kun Bertalan felszólalására meleg ováczióban részesítette a konvent Tisza Kálmánt, élete 70-ik évének betöltése alkalmából, s tiszteletét, jókivánatait jegyzőkönyvbe foglalta. Sass Béla ideiglenes jegyző jelentést tevén az egyházkerületek konventi képviselőinek választásairól, a most már hivatalosan is megalakult konvent mély fájdalommal értesült Molnár Albert kolozsvári theol. tanár és megválasztott konventi képviselő gyászos elhunytáról, s emlékezetét jegyzőkönyvében örökítette meg. Újonnan alakulván a konvent, újra kellett választania jegyzői karát is. A szavazás megejtetvén, a közbizalom újra a régi, kipróbált erők kezébe adta a jegyzői tollat, s egyh ázi jegyzőkké Sass Béla és Hadáesy György, világi jegyzőkké Molnár Béla és dr. Nagy DezsŐ választattak meg. Elrendeltetvén a közjogi, közigazgatási, iskolaügyi, misszióügyi, tőkesegélyosztó, tanügyi és a két protesáns egyházat közösen érdeklő ügyekben az evang. egyház küldötteivel együttesen tanácskozó bizottságok megalakítása, a gyűlés a rendes és rendkívüli konventi bíróság megválasztását ejtette meg. A rendes bíróság rendes tagjaivá választattak : Antal Gábor, Fejes István, Szabó János, gróf Dégenfeld József, báró Bánfty Dezső, Szilágyi Dezső és Mezey Albert; póttagokká: Szász Károly. Sándor János, Molnár Béla, Bernáth Elemér és Horthy István. A rendkívüli bíróság tagjaivá lettek: Szász Károly, Szilády Áron, Szilágyi Dezső, dr. Vécsey Tamás, Baksay Sándor, Antal Gábor, Molnár Béla, dr. Darányi Ignácz, dr. Bartók György, Sándor János, báró Bánffy Dezső, Simó Lajos, Mezey Albert, Fejes István, báró Vay Béla, Bernáth Elemér, Kiss Áron, Szabó János, Széli Kálmán, Sass Béla, gróf Degenfeld József, György Endre és Horthy István. Tudomásul vévén a gyűlés a kultuszminiszternek a közalapot 1900-ra illető 200,000 korona kiutalásáról szóló leiratát, utána a közalapi végrehajtó bizottságnak Kenessey Béla előadó által referált jelentését hallgatta meg. A jelentés főbb adataiból felemlítjük a következőket. Megajánltatott a mult évre 153,885 kor. 51 fillér (4580 koronával kevesebb, mint az előző évben); befizettetett 136.334 korona 71 fillér; hátralékban maradt 17,520 korona 80 fillér. Hátralékban vannak: Erdély 4048 kor. 80 fillér (18%), Tiszántúl 21,731 kor. 30 fill. (36%), Tiszáninnen 149 kor. 68 fillér (1%), Dunamellék 6339 kor. 34 fillér (17%), Dunántúl 1616 kor. 84 fill. (9%)- A kirovás és a befizetés közti viszonyt a következő százalékszámok mutatják: Erdély 85%, Tiszántúl 85%, Tiszáninnen 99%, Dunamellék 89%- Dunántúl 90%, a mi örvendetesen jelzi, hogyha a megajánlás csökken is, de a befizetésben való rend és buzgóság emelkedőben van. A reformáczió-emlékiinnepélyi perselypénz azonban szégyenletesen csekély, mindössze 1885 kor. 57 fillér volt az öt egyházkerületből. Legtöbbet adott be e czímen a dunamelléki egyházkerület: 868 kor. 52 fillért. A közalap vagyona volt 1900 decz. 31-én: a Jordánalap nélkül 2.166,000 korona, a Jordán-alappal együtt 2.463,910 kor. 16 fillér. A jelentés ez adatainak tudomásul vétele után a közalap folyó évi költségvetését a következőleg állapította meg a gyűlés. Bevétel: Egyháztagok járulékaiból 162,165 kor. 37 fillér. Kamatjövedelmekből . . 97,394 kor. 86 fillér. Pénztármaradvány . . . 10,941 kor. 35 fillér. Összesen: 270,501 kor. 58 fillér. Kiadás: Tőkésítésre 64,890 kor. 09 fillér. Missziókra 40,541 kor. 38 fillér. Özv. árva gyámintézetnek . . 25,956 kor. 01 fillér. Egyszersmindenkori segélyekre 17,934 kor. 52 fillér. Tőkesegélyekre 87,270 kor. 82 fillér. Adóterhek csökkentésére . . 14,000 kor. — fillér. Kiegyenlítésekre 19.908 kor. 61 fillér. Összesen : 270,501 kor. 43 fillér. Egyszersmindenkori segélyért 370 egyház és 82 lelkész folyamodott; a bizottság azonban a lelkészek kérvényeit mind egytől-egyig elutasította, azzal az indokolással, hogy a kongrua kiegészítés mellett a közalapnak nem lehet többé feladata a csekély jövedelmű lelkészek segélyezése. Ez a dolog több felszólalásra adott okot és alkalmat. Fejes István abban a véleményben volt, hogy nem lehetséges annak kategorikus kimondása, hogy lelkészek többé segélyben nem részesíttetnek, mivel a közalapi kezelési szabályok e segélyzést előírják. Kenessey Béla és Antal Gábor felszólalásai után azon-